Az ÁVH-s kihallgatótiszt, aki létrehozta a Kádárt szolgáló kommunista kabarét

Magyarország, Budapest VIII. a Magyar Rádió stúdiója, Komlós János humorista. ÉV 1979

Rabbinövendék volt, bár senki nem emlékszik arra, hogy vallásos lett volna, a második világháború utolsó szakaszában elvitték munkaszolgálatra, ahonnan megszökött, a háború végén pedig önként jelentkezett rendőrnek. Nem sokkal később már az Államvédelmi Hatóságnál töltött be vezetői tisztségeket, de kiképzett kihallgatótisztként a napi rutinmunkától sem zárkózott el. Nemcsak a vádlottak szenvedték meg módszereit, beosztottjai között is akadtak, akik úgy érezték: vezetőjük rendre megfogalmazódó vádaskodásai előbb-utóbb az öngyilkosság felé terelhetik őket. Az ÁVH-tól kikerülve pártlapoknál töltött be fontos pozíciókat, majd alapító-igazgatója lett az általa kifundált és a kommunista hatalom fő funkcionáriusaival egyeztetve működtetett Mikroszkóp Színpadnak. A teátrum műsora „szelepként" szolgált: a bornírt és romlott rendszer polgárai a bátornak tűnő kabaréműsorok alatt kiengedhették a gőzt, a hétköznapok során felgyűlt feszültséget. Ávós múltjáról nem beszélt, s noha szinte mindenki tudott róla, alig akadt, aki firtatta volna. Látszólagos nyugalomban élte a társadalom felett álló színházi tekintély kiváltságos életét, de mind többet ivott, a hatvan évet sem érte meg. Nem kívánt öröksége azonban máig jelenvaló.

Mindenben megállta a helyét

János kicsit zárkózott, kicsit talán fölényes modorú, sokat olvasó, kedves, szőke fiú volt, aki nem azért lett jeles, mert Kohn Zoltán unokaöccse volt, hanem mert jól tanult. Leginkább az irodalomban nyújtott kiemelkedőt, de mindenben megállta a helyét.

Schweitzer József, Széchenyi-díjas tudós, vallástörténész, egykori országos főrabbi nyilatkozott így egy memoárkötetben az idővel országosan ismertté lett konferansziéról, a Mikroszkóp Színpad alapító igazgatójáról, Komlós Jánosról – akivel együtt jártak hajdan a zsidó gimnáziumba.

A tanulásban mindkét fiú szorgalmas volt, nem éltek vissza kivételezett helyzetükkel: említett Kohn Zoltán, Komlós János nagybátyja a zsidó gimnáziumban tanított, Schweitzer József anyai nagyapja, Hoffer Ármin pedig a rabbiképzőben.

A szigorú követelményeket támasztó középiskola felvételijénél azonban mindkét fiú esetében némi előnyt jelentettek az illusztris rokonok.

Schweitzer József nyaranta gyakran átment Komlósék Rómaifürdőn bérelt lakásába. A környéken bicikliztek, fürödtek, tették a szépet a lányoknak.

A nyolcosztályos gimnázium ötödik évében azonban Komlós János átiratkozott a még komolyabb elvárásokkal működő rabbiképzőbe. Schweitzer József, a majdani főrabbi az érettségiig a zsidó gimnázium tanulója maradt.

Schweitzer József, hiába a barátság, sosem értette pontosan – ahogy erről másoknak sincs egzakt tudása –, hogy Komlós János miért ment rabbiképzőbe.

Schweitzer Komlós egyéb döntéseinek okait sem látta át – miért állt be a kommunisták közé, miért lett tagja az ÁVH-nak, miért vállalt vezető szerepet pártlapoknál, miért ment el konferansziénak, színházigazgatónak.

Már Komlós halála után úgy összegzett:

Komlós Jánosra, azzal együtt, hogy a pályaficamait nem értettem, és ma sem értem, hogy ő miért nem maradt meg a filozófia, a pszichológia, az irodalom, a pedagógia vonalán, ugyanúgy szeretettel emlékezem, mint úgyszólván minden osztálytársamra. Hogy így fordult az élete, nem tudom, boldog volt-e, vagy sem. De aki az élete végén minden nap megivott egy üveg konyakot, az nem hiszem, hogy boldog ember volt.

Komlós János portréja 1961-ből Forrás: MTI / Vigovszki Ferenc

Teológiai és világi tudás

Komlós János György 1922. február 9-én született Budapesten középosztálybeli zsidó polgári családban. Anyja Strausz Irma gyors- és gépírónő, apja Komlós Zsigmond terménykereskedő volt, akinek Pestszenterzsébeten volt jól menő lisztkereskedése.

A család előbb a Király utcában lakott, majd miután fiuk átment a rabbiképzőbe, átköltöztek az ahhoz közelebbi Vas utcába, a 15/b.-be. János apja, Komlós Zsigmond Schweitzer József emlékei szerint nem ortodox, inkább konzervatívabb neológ zsidó volt, aki a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába járt.

Komlós János mindenképpen vallásos nevelést kapott.

A gimnáziumot 1932-ben kezdte meg az Abonyi utcai Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumában, a mai Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában.

Osztályfőnöke egyes történészi munkák szerint saját nagybátyja, Kohn Zoltán volt. Schweitzer József emlékei szerint azonban bizonyos Fenyvesi Andor töltötte be ezt a tisztet. Annak elsősorban családi presszió lehetett az oka, hogy Komlós János az első négy osztály elvégzése után az akkori Ferenc József Országos Rabbiképzőben folytatta tanulmányait.

A rabbiképző tagozat szigorúbb keretei közt, főleg humán tantárgyakból folyt kimagasló oktatás.

Komlós János – az egykori éltanuló – rabbiképzősként a „sima gimnazistáknál" egy évvel később, 1941-ben érettségizett le elégséges eredménnyel.

Ezt követően mint rabbinövendék folytatta tanulmányait az iskola felső, főiskolai szintű évfolyamában. Ugyanakkor – mivel a rabbidiplomának előfeltétele volt a teológiai ismeretek mellett a világi tudás is – a Pázmány Péter Tudományegyetemre is bekerült. A zsidótörvények miatt korlátozott jogú hallgatóként.

Apját nem sokkal korábban, 1941 augusztusában letartóztatták a korabeli sajtóban nagy visszhangot kapott „Pest környéki lisztpanama"-ügyben „folytatólagosan elkövetett árdrágító visszaélés bűntettének" gyanújával.

Az úgynevezett uzsorabíróság – mint bűnsegédi bűnrészest – egy hónapi és 16 napi fogházra, továbbá 100 pengő pénzbüntetésre és egyévi politikai jogvesztésre ítélte. Büntetését másodfokon a Kúria három hónapi fogházbüntetésre és 500 pengő megfizetésére módosította.

Szabadulása után segédmunkásként helyezkedett el egy cipőgyárban.

Akadt persze más is, ami árnyékot vetett Komlós János életére.

„Megyünk kifelé!"

Amikor Komlós János érettségi után főiskolai szintre került a rabbiképzőben, Schweitzer József is az intézmény hallgatója lett. Barátságuk újraéledt.

Amikor 1944. március 19-én az országot megszállták a németek, a rabbiképző József körút és Bérkocsis utca sarkán álló épületének egy részét lefoglalták és átmeneti internálótábornak nyilvánították.

A rabbiképző internátusa – teljes ellátást biztosító kollégiuma – egyelőre tovább működhetett az épület harmadik szintjén.

Komlós János édesapja ekkoriban már cipőgyári munkásként dolgozott, de fia szemmel láthatóan jobb körülmények között élt, mint hallgatótársai.

Nem is az internátusban lakott, mint Schweitzer József, hanem a család Vas utcai lakásából járt az előadásokra.

Amikor Schweitzer József kezdte magát kényelmetlenül érezni a német internálótábor felett működő zsidó kollégiumban, átköltözik Komlósék Vas utcai otthonába. Egy nap Komlós János egy egész napra eltűnik, s mikor késő éjszaka hazaérkezik, Schweitzer József aggódva kérdezi barátját: mi oka van annak, hogy ilyen vészterhes időkben kint kószál az éjszakában?

Komlós János akkor megemlíti: egy ideje már kapcsolatban van az illegális kommunista szervezetekkel, kimaradását is ez magyarázza.

A rabbiképzősöket először egy évvel korábban, 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Mohácsra, de akkor még elfogadták tőlük a tanintézmény halasztást biztosító igazolását.

1944 májusában már mindenki számára előírták a kötelező munkaszolgálatot.

Komlós János a jászberényi gyűjtőtáborba került. A laktanyaparancsnok Zentai István ezredes volt. Két méter magas ember, egyik egykori alárendeltje szerint olyan hanggal, hogy amikor elkezdett ordítani, az egy kilométerre is elhallatszott. A háború után a népbíróság 15 évre ítélte.

Komlós Jánost Jászberényből hamarosan átvezénylik Pusztamizsére, a 101/306-os munkaszolgálatos századhoz.

Mindeközben Komlós János édesapja, a Budapesten maradt Komlós Zsigmond bekerül egy deportálásra kijelölt csoportba.

1944 augusztusában marhavagonból írja utolsó üzenetét a családjának, melyet a szellőzőrácson át dob ki az induló vonatból, s amely el is kerül idővel az övéihez.

Megyünk kifelé, Isten veletek!

Komlós János az MSZMP XII. kongresszusának második napján az ülésteremben, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, 1980-ban Forrás: MTI / Németh Ferenc

Komoly viták

Komlós János munkaszolgálatosként tizenhat rabbiképzős társával került egy századhoz. A négy polgárit végzett hajdani sorstársuk, Holczer Jenő évtizedekkel később állította:

rendszeresen imádkozni csak egyet látott közülük.

Nem Komlóst, hanem a később Izraelbe kivándorolt Morgensteint.

A század többsége – Holczer Jenővel ellentétben – egyetemistákból állt.

Az illusztris társasághoz tartozott mások mellett a majdani költő Somlyó György, a jövendő humorista Somogyi Pál, az írói pályára készülő Karinthy Ferenc író, a későbbi közgazdász Guth László. Utóbbi volt a magyar izraelita egyetemisták egyesületének elnöke, Komlós János pedig az alelnöke. Holczer Jenő emlékei szerint

Guth László a kapitalizmusban hitt, Komlós János a szocializmusban, és komoly vitákat folytattak a pusztazsámolyi lapátolás, árokásás közben.

A századot idővel felvezényelték Budapestre, ahol egy Illatos úti iskolában aludtak, feladatként a romeltakarítást kapták.

Komlós János húszfős szakaszát pár nap után átküldték Pomázra, ahol egy német repülőtér építésében segédkeztek. Szállásuk a HÉV-állomás közelében volt, egy kocsma szalmával felszórt nagytermében. Várkonyi Tibor, a majdani újságíró is tagja volt a szakasznak. Emlékei szerint a többség rendszerint talpfákat és betonelemeket rakodott ki vagonokból.

Komlós János általában csak szemlélődőként volt jelen, ugyanis rabbi mivoltára hivatkozva – még nem tett rabbivizsgát, ezt később sem pótolta – felmentést kapott.

A század mellett semmi dolga nem volt, mert nem akadt közöttük egyetlen munkaszolgálatos sem, aki gyakorolta volna a vallását. Várkonyi Tibor szerint Komlós Jánoson sem látszott, hogy vallásos lett volna, kipát sem hordott.

Lőtt, de nem talált

Egy bombázást követően – melyet mindenki szerencsésen átvészelt, csak a század szállása pusztult el – az Illatos úti század – melyhez csatlakozott Komlós Jánosék pomázi szakasza is – átvonult a Rózsák terére, ahol a Brunswick Terézia Óvónőképzőben helyezték el.

A Rózsák terén Komlós János egyike volt azoknak, akik összehoztak egy könyvecskét – volt benne vers, rajz, egy kisebb esszé – amely a századparancsnokukat dicsőítette. Komlós láthatólag lelkes volt, Karinthy Ferenc inkább humorral fogta fel a dolgot.

A többség viszolygott a századparancsnokot éltető gesztustól.

A munkaszolgálatosokat a Budapest köré telepített német légvédelmi ütegekhez küldték ki mint segédszemélyzetet. Ahogy a front közeledtével fokozódott a káosz a fővárosban, egyre többen megszöktek.

Komlós János sem várta meg a maradék század nyugatra szállítását. Maga így írt erről Az érem harmadik oldala című kötetében:

Sokáig kerülgettem a katonát, aki a Szabolcs utcai palánknál őrködött. Jámbor képe volt, a cigarettát is elfogadta, ami jó jel egy uniformisba burkolt jellemet illetően. Harmadnapra meg is állapodtunk, hogy este, ha a palánkon átugrom, nem akadékoskodik. Adok neki száz pengőt, amit kártyán nyertem a hármas szakaszban, ő pedig nem lő. Nem részletezem tovább, üzleti ügyek nem valók az irodalomba. Én odaadtam a százast, és ugrottam, ő pedig lőtt, de nem talált.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!