Ma, azaz Hamvazószerdán kezdődik a negyvennapos böjt, amellyel a keresztények Húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére készülnek.
Az eltelt egy év során a világ zaja felerősödött, és a háború okozta nehézségek sokszor nem engedik meg, hogy arra tudjunk figyelni, ami valóban fontos ahhoz, hogy ne veszítsük el önmagunkat, és a kapcsolatunkat Istennel.
Maga a böjt a mértékletességen túl az elcsendesedésről és a számvetésről is szól, hasonlóan az adventi időszakhoz. Az egész évben az advent és a nagyböjti időszak azok, amelyek segíthetnek elcsendesedni, és önmagunkra figyelni, hiszen mindkét időszak üzenete az, hogy
találjuk meg önmagunk életnek igazi értelmét, tapasztaljuk meg mi a fontos igazán az életünkben, és ha keressük, megtaláljuk Istent, ezáltal pedig rájövünk, mi Isten személyes célja velünk.
A Magyar Katolikus Lexikon meghatározása szerint a böjt
tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban.
Ez az, amit manapság különösen nehéz betartani, hiszen a társadalom zsinórmértéke és az ember saját magával szemben támasztott mércéje is más lett az idők során. A böjt más értelmet nyer, ha a mai fogyasztói társadalom keretei között értelmezzük. Évszázadokkal ezelőtt mások voltak nemcsak a társadalmi-szociális, hanem a közösségi kapcsolódások is ember és ember között. Sokkal egyszerűbb volt megtartani a böjtöt, mert a közösség ereje, amely lehet maga a család, vagy a baráti kör, segítettek abban, hogy az egyéni érdekek helyett a közösség érdekeit tartsa szem előtt az adott illető.
Minél erősebb volt a kötelék, annál könnyebb volt kapcsolódni, és megtanulni a saját határainkat is. A közösség támogatása pedig egyfajta védőhálóként segített abban, hogy necsak az egyéni érdekekre, így az egyéni szükségletekre fókuszáljunk, hanem vegyük észre azt, ami valódi elégedettség-érzést és boldogságot ad nekünk.
A legtöbb esetben pedig nem szükséges a mértéktelen fogyasztás ahhoz, hogy ezt elérjük. A társas kapcsolatok révén a közösségben kevésbé érezte magát egyedül valaki, és sokkal erősebb volt a másokhoz való kapcsolódás képessége, elenyésző a magány megtapasztalása. A hit megtartó ereje segítettek leküzdeni az egyéni igények csábítása okozta kísértéseket.
Mára ezek a tartópillérek megrogytak, és a már említett védőháló is lyukas lett helyenként.
A böjtnek elsődlegesen testi célja van. Az, hogy fegyelmet tanuljunk és gyakoroljunk. Azzal, hogy szigorúan betartjuk, mit eszünk és iszunk, nemcsak a testünknek tesz jót, hanem a lelkünknek is. A böjt lényege és egyben üzenete is az, hogy képes-e az egyes ember visszanyerni a lélek és a szellem uralmát? Képes-e arra, hogy ebben az időszakban a saját lelki megerősödése érdekében lemondjon a testi kísértésekről, szokásokról, ételekről?
A böjt nemcsak tanít és személyiséget formál, erősít, hanem képes visszaadni emberségünket, méltóságunkat és önmagunkba vetett hitünket is. A böjti időszak megerősíti a lelket, amely révén teljesebb és boldogabb életet élhetünk a mindennapok során.
Ha teljesítjük az elénk kitűzött apró célokat, és lépésenként haladunk feléjük, meg fogjuk tapasztalni nemcsak a megelégedés, de a hála érzését is.
Ez az érzés pedig manapság felbecsülhetetlen értéket hordoz magában, de csak kevesen képesek felismerni jelentőségét.
Sokszor hallani, hogy a mai rohanó világunkban nagyon nehéz elcsendesedni, önmagunkra figyelni, és számot vetni azzal, hogy mit is szeretnénk, hol tartunk az önmagunk felé vállalt célkitűzéseinkkel és a feladataink megvalósításával. Az egyházi év során az adventi időszak mellett éppen a negyvennapos böjti időszak az, amely jellegét tekintve picit más, ugyanakkor mégis van egy közös pont a két időszak vonatkozásában: ez a közös pont a várakozás.
Robert Sarah bíboros, guineai főpap 2018. március 12-én beszédet tartott a Torontói Egyetemen. Beszédének fő üzenete a csend értéke volt. A csend felbecsülhetetlen érték a zaj diktatúrájával szemben. Talán ezért is látni azt, hogy
a nyugati világ szépen lassan elveszik, hiszen hiányzik a valódi csend. A zajmentesség pedig nem a csend hiányát jelenti, sokkal inkább a csend megélését, amely inspirál, cselekvésre sarkall és megnyugvást hoz.
A csend azért is fontos, mert értékes, mégsem vesszük észre. Nem foglalkozunk vele a mindennapok során, csak akkor, ha már nagyon, úgy igazán elkezd hiányozni. A valódi dolgok csendben születnek meg, az ember pedig hajlamos elfelejteni, milyen is "csendben" lenni. Csendben lenni lelki és intellektuális értelemben. Befelé figyelni. Advent időszaka a várakozásról szól és arról, hogy elcsendesedik a világ, elcsendesedik egy picit a lelkünk. Megállunk egy picit.
A számvetésnek, a lelki egyensúly megtalálásának és a belső kérdések valódi megválaszolásának időszaka az advent. És ezen a ponton vonható párhuzam a negyven napos böjti időszak és az advent között: az igazi böjthöz is szükség van egyfajta csendre. A böjt "sikerének" láthatatlan fűszere a csend. Az igazi dolgok, amelyek képesek elindítani valamilyen változást a lélekben, csendben, láthatatlanul történnek meg. A csend táplálék lehet a lélek számára.
Tehát elcsendesedni, számot vetni és megállni. Megbánni bűneinket. Rátalálni arra, mit is üzen számunkra Jézus. Ez a böjti időszak egyik fő üzenete. Egy titok van csupán: a csend és a hit, amelyek minden láthatatlan dolog sikerének fűszerei. Ha egyszer rátalál erre a lélek, megerősödik.
Felelősségünkre, az elmúlásra, életünk törékenységére és a bűnök megbocsátására is felhívhatjuk a figyelmet a böjti időszakkal. Mindenki döntse el maga, mit jelent számára ez az időszak, és mit vállal önmaga felé. A böjt csakis pozitív hozadékkal járhat, hiszen az egyéni megerősödés és számvetés képes erősíteni a közösséget és az egyes ember által vállalt "próbatételen" keresztül a társadalmat is. Az, hogy ki és milyen fogadalmat tesz nagyböjt idejére, hit és egyéni döntés kérdése.
A mai világ problémáinak súlya alatt a böjt megtanít meg- vagy tovább erősödni, bizakodni, és hálát találni abban az életben, ami Istentől kapott igazi ajándék. Vannak ugyanis, akiket túl korán veszítünk el, így nekik kevés jut ebből az ajándékból.
Adja meg a böjt azt a lelki megnyugvást és megelégedést, amelyet olyan sokan keresnek a mindennapok során, de nem lelik meg azt.