Wanderer 616 - Országjáró bajuszkormányos

Tipikus magyar veteránjárműsorssal ismerkedhettünk meg egy orosházi gyűjteményben. A jó minőségű produktumairól híres német Wanderer gyár egyik termékének feltámasztásáról Ocskay Zoltán számol be.

A motorkerékpár-gyártás a múlt századforduló évében kezdődött Chemnitzben, s 1902-ben mutatták be az első modellt, az egyhengeres, 215 cm3-es motorral szerelt 1,5 lóerős típust. Aztán, mint lenni szokott, jöttek az egyre nagyobb és egyre erősebb modellek, amelyek felsorolásától ehelyütt eltekintünk, annyit megjegyezve, hogy a Wanderer 1908-ban már a később híressé vált háromszög tankkal jelent meg, s ez a megoldás lehetőséget adott arra, hogy a váznyaktól (kormánytok) hátrafelé induló alsó csővel jóval lejjebb találjanak kitámasztást, ami a merevség növekedésével kecsegtetett. 1908-ban kezdték alkalmazni az automatikus olajpumpát és a hátsó kerékagyban elhelyezett kétfokozatú sebességváltót, ugyanekkor elhagyták a betekerésre szolgáló pedálokat. Az első világháborús katonai szolgálatra egy új, 3 lóerős v-kéthengerest ajánlottak fel, és ezekből szinte mindegyik európai hadszíntérre jutott pár tucat példány. A Wandererek jó hírnevüket alkatrészeik igényes megmunkálásának köszönhették. Jellegzetes volt az 1913 után készült modellek hengerbordázata, az NSU-hoz hasonlóan vízszintesen elhelyezett bordák vonták el a hőt a hengerről. Az első világháború végén, 1919-ben két teljesen új modell jelent meg, a 2,5 lóerős egyhengeres és a 4,5 lóerős kéthengeres. Mindkettő korszerűnek számító blokkmotorral (blokkmotor = közös házban a váltó és a motor), háromfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltóval.

A kéthengeres motor összlökettérfogata 616 cm3 volt, innen kapta a modell a típusnevét. Mindkét újdonságon megmaradt a szíjhajtás, amelyet csak 1924-ben váltott fel a lánc. Az új típusok jellegzetessége volt a forgattyúsház felett, a hengertalpak magasságában vezetett két alsó vázcső, amelyre a motor függesztették. E megoldás előnyeként a szokásosnál kisebb vázhurkot, tehát merevebb szerkezetet lehet említeni. A 616-os az egyik legnépszerűbb Wanderer lett, 1919 és 1926 között közel tízezer darabot gyártottak.

Az utódok tekintetében a Wanderer gyár már kevésbé volt körültekintő vagy éppen szerencsés. Az 1924-ben bemutatott v-kéthengeres, hengerenként négyszelepes, 708 cm3-es motorú gép ugyan 15 lóerős volt, de a régi váz nem volt megfelelő ehhez a teljesítményhez. Követője, a 750-es, ugyancsak v-kéthengeres, de hengerenként már csak kétszelepes modell 20 lóerős volt, de nem ért meg nagy sorozatot. 1927-ben aztán bemutattak egy reményteljes új Wanderert, a BMW nyomdokain járó 500-ast, amelynek egyhengeres, felülszelepelt motorja préselt lemezvázba került, és a hátsó kereket kardántengellyel hajtotta. Sajnos, ez az Alexander von Novikoff által tervezett modell számos gyermekbetegségtől szenvedett, és a sok reklamáció miatt hamar rossz híre kelt. A gyárnak kapóra jött egy cseh fegyvergyáros, dr. Frantisek Janacek érdeklődése, és gyorsan eladták a licencet az elkészült alkatrészekkel együtt. A két gyárnév összevonásából alakult ki a Jawa név, amely alatt egészen 1933-ig gyártották a Wanderer konstrukciót Prágában, összesen 1500 (más források szerint 3500) példányban.

A fiaskó után a Wanderer figyelme a motorkerékpárokról a segédmotoros kerékpárokra irányult. Mivel saját kerékpárgyáruk felkészült volt ennek a kategóriának a gyártására, kihasználták a Németországban fellángoló "kismotorőrületet", és 1931-től 60, 74, 80 és 98 cm3-es ILO és Fichtel-Sachs motorok beépítésével szereztek maguknak komoly piacot.

A gyár a második világháború alatt is folytatta működését, egyebek között a katonaságnak harckocsimotorokat állított elő. 1944. szeptember 9-én egy bombatámadás szinte az egész telepet megsemmisítette. Részben ez az oka, hogy a ma is létező Wanderer GmbH Szászország helyett Bajorországban, München közelében készíti a kiváló minőségű szerszámgépeket.