Wanderer 616 - Országjáró bajuszkormányos

Tipikus magyar veteránjárműsorssal ismerkedhettünk meg egy orosházi gyűjteményben. A jó minőségű produktumairól híres német Wanderer gyár egyik termékének feltámasztásáról Ocskay Zoltán számol be.

"Egy szolnoki veteránbörzén véletlenül meghallottam, amint valaki Wanderer-ügyben kér segítséget. Rögtön ajánlkoztam, és összeismerkedtem az illetővel, akinek egy váz és néhány hozzá tartozó alkatrész, sárvédők, kerekek voltak a birtokában. Megpróbáltam megszerezni, de a gazdája akkor még nem akarta eladni, erre másfél évet kellett várnom" - idézte fel a Wandererrel való első találkozás bonyodalmait Zilahi Zoltán. Amikor végre megszerezhette a vázat, kiderült, hogy a tank is megvan, csak éppen Keszthelyen, egy kereskedőnél, aki korábban Budapesten dolgozott. Tőle került elő egykor a váz is, a Nagykőrösi úti használtcikk-piacon, a motortemetőből, ahol a hatalmas kupacból integető hajlított bajuszkormányt vette észre a ceglédi gyűjtő. Szerencsére, Keszthelyen még megvolt a tank, épp csak a helyére kellett illeszteni. Ám a motor még mindig hiányzott. Az viszont Pesten volt, s bár gazdája éppenséggel megvált volna tőle, de olyan öárat szabott, amelynek hallatán Zoli letett a vételről. Inkább Németországban vásárolt, a mannheimi oldtimer-börzén, egy holland kereskedőtől, méghozzá pontosan a vázba való motort. Időközben ugyanis egy német Wanderer-specialista segítségével sikerült tisztázni, hogy a gép 1919-es gyártású.

"Tulajdonképpen nem volt rossz állapotban a motor, csak a hajtókarcsapágyat kellett cserélni. A hosszú és keskeny dugattyúk vasöntvényből készültek, darabja több mint egy kilogramm súlyú - lemértem -, szerencsére még használhatók voltak, akárcsak a gyűrűk. A sárvédők rossz állapotban kerültek hozzám, így mintának használhattam őket, akárcsak a kipufogót, a kormányt pedig rézzel felrakva tudtuk megmenteni" - adott képet az állapotfelmérés eredményéről Zilahi Zoltán.

A 616-os Wandererben a főtengely csúszócsapágyakon forog, ez a tízes években szokványos megoldás, annál különösebb azonban, hogy a dugattyúcsapszeg 14-es átmérőjű tömör anyag. Utólag megkockáztatható a feltevés, a Magyarországon előkerült motor esetében aligha úszta volna meg a restaurátor a felújítást egy alapos tisztító mosással és a hajtókarcsapágy cseréjével. A jó állapot a kíméletes használat mellett a gondos konstrukciónak is köszönhető, a dugattyús olajszivattyú az első hengerhez juttat friss olajat, s emellett kézzel kell pumpálni olajat a váltóhoz, 4-5 kilométerenként. Állítólag hallható a motor hangjáról, hogy mikor igényel több olajat, s egy-két pumpálás után megváltozik a hangja, könnyebben forog. Ami azt illeti, a könnyű forgásra nem is volt panaszom, sokkal inkább a lassulást hiányoltam, de ez talán csak azért történhetett, mert modern korunk tárcsafékekkel, blokkolásgátlókkal és más csodaszerekkel túlságosan elkényeztetett.