Bálnalovas - Citroën C5 Break 2.0 HDi

Ilyen egy jó kombi: kényelmes, tágas, és egyedülálló technikai megoldásokat is kínál. Az új Citroën C5 Break kívül keveset, belül sokat változott, a fogyasztást leszámítva jól vizsgázott a kétliteres dízellel.

Volt idő, amikor odavoltam a Citroënért. 14-15 éves koromban történhetett, hogy egy reggel arra ébredtem, nekem kell egy Xantia, mindenáron le akartam cseréltetni a családi Tipónkat. Tetszett mindene, de különösen hátsó lámpájáért voltam oda, a számat azonban hiába jártattam, nem váltottunk autót. Pedig nagyon próbálkoztam.

Aztán telt-múlt az idő, a Tipóból Punto lett, a franciák meg kihozták a Xantia és az XM utódjának szánt C5-öt. Nem tetszett. Egy semmilyen, tök átlagos, a többi közé szürkülő autót láttam benne, ami ráadásul még csúnya is, szerintem. Sokáig egyetlen Citroënnek sem fordultam utána, érdeklődésemet csupán a C5-ös faceliftjéről szóló hírnek sikerült felkeltenie.

Annak viszont alaposan, hiszen az új generációba a mérnökök igyekeztek minden földi jót belepréselni, különösen a sávelhagyásra figyelmeztető elektronika indított be. Milyen kegyetlen az élet, tesztautónkban éppen ez a feláras extra nem volt benne, pedig nagyon készültem rá, hogy kipróbáljam. Na majd egyszer.

A C5-ösön semmi radikálisat nem változtattak a derék franciák, ám kis beavatkozásaikkal is sikerült sokkal jobbá varázsolniuk az összképet. Ez a megállapítás elsősorban a lépcsőshátú változatra igaz, hiszen az általunk nyúzott kombi farához egyáltalán nem nyúltak hozzá; ennek ellenére sem érezheti azonban senki, hogy nem történt semmi.

Mert ott van az orr, ami az új, embléma-integrált hűtőráccsal egyszerre varázsolja lazává és elegánssá az autót - olyannal még nem sikerült találkoznom, akinek ne tetszett volna az új nózi. Jók az átdolgozott első fényszórók is, újrarajzolásukkal a bamba C5-ösből egycsapásra kacérabb gép lett. Oldalról nézve a maradt a kicsit ormótlan (bálna)forma, de mivel ebben a műfajban nehéz igazán maradandót alkotni, ez bocsánatos bűnnek számít.

A műszerfal szokatlan. Néhány hónappal ezelőtt még tudatlannak számító, mostanra már-már szakértővé vált ismerőseimnek is azonnal feltűnt, hogy túl sok a kijelző az ember orra előtt. Van kilométeróra, fordulatszámmérő, üzemanyagszint-jelző és vízhőfok-ellenőrző, ezek rendben vannak, kellenek. De nem fér a fejembe, hogy amikor néhány centivel jobbra digitális kijelző is van (esetünkben a kisebb, a navigációs rendszerrel ellátott C5-ösben méretesebb), akkor miért kell még olyan finomságokat is a sofőr képébe tolni, mint olajhőmérséklet-mutató és töltésjelző. Ezek nem igazán lényeges információk, de ha már ragaszkodtak hozzájuk a citroënesek, elég lett volna helyet szorítani nekik valahol a fedélzeti komputerben.