Lehet egy bőrönddel több - Opel Astra Caravan 1.7 CDTI

Családapák álma lehet az új Astra kombi, hiszen nagy, praktikus, megfizethető, ráadásul még jól is néz ki. Az erősebbik 1,7 literes, közös nyomócsöves dízelt nyúztuk néhány napig Enjoy felszereltséggel bélelve.

Az új Astra szép! Tudom, hogy nem feltétlen helyes szubjektív mondattal kezdeni egy autós tesztet, ám e megállapításra nem csupán én jutottam, hanem szinte az összes illető, akinek a véleményét megkérdeztem. Nekem személy szerint még az ötajtósnál is jobban tetszik, annyira harmonikusak a hátsó rész vonalai, az meg csak hab a tortán, hogy mindez nem ment a csomagtartó rovására.

A trükk meglehetősen egyszerű: az ablakfelületek fokozatosan csökkennek hátrafelé, ami dinamikus összhatást ad, azonban a tetővonal már nem lejt ennyire, így a raktér, illetve a fejtér mérete sem szenved csorbát. A meredek éleknek köszönhetően olyan benyomása támad az embernek, mintha nem összerakták volna az autót, hanem egy nagyobb darabból faragták volna ki.

Az elődmodellhez képest forradalmiak a változások, már-már akkora stilisztikai bakugrásról beszélhetünk, mint a Ford Escortot leváltó Focus, vagy a Citroen Xsara/C4-es páros esetében. Az autó eleje gyakorlatilag megegyezik az ötajtós változatéval, azonban hátul már nem találkozni a "tejüveges" lámpával, ami egyébként tökéletesen megosztotta szerkesztőségünket. A részletek gondos kidolgozására jó példa az oldalra szerelt kis indexlámpa, ugyanis nem egy hagyományos kis műanyag búrával oldották meg a problémát, hanem nemes egyszerűséggel egy apró ékszerdobozt biggyesztettek az autó oldalára.

2,7 méteres tengelytávjával az Astra Caravan pontosan 9 centivel növi túl elődjét és az ötajtós változatot, ami főként a csomagtartó méreteiben érhető tetten. Kár, hogy a tologatható hátsó üléssor feláras extra, ennek segítségével, ugyanis további 40 literrel bővíthető az amúgy 500 literes poggyásztér, illetve fordított esetben nagyobb lábtér alakítható ki. Szintén extraként kelleti magát az Opel által csak FlexOrganizernek hívott rendszer, amely sínek, hevederek és hálók garmadáját kínálja a csomagtér maximális kihasználásához. Sajnos az óriási csomagtartó nem tudja kompenzálni az utastér hiányosságait: érthetetlen, hogy miért nem került pohártartó egy ilyen hosszú távú utakra szánt autóba, továbbá hiányoltuk még a - konkurens modellekben megszokott - praktikus kis rekeszek garmadáját.

A beltér hangulatát tesztautónkban kétszínű kárpitozás alapozta meg, amelynek színvilága a műszerfal betétein, illetve az ajtókon is visszaköszönt. Az élénk színekre szükség is volt, ugyanis az utastér németesen steril, így sötét kárpitokkal meglehetősen komor lenne az összkép.

Az autó masszív külseje egyébként az Astra belsejében is tetten érhető: a vastag, jó fogásű kormány, az ugyancsak tömzsi, rövid utakon járó váltó, a néhány milliméteres illesztési hézagok mind-mind azt a benyomást keltik, hogy ez az autó bizony sok-sok év múlva is egyben lesz. A felhasznált anyagok minősége ordítóan jobb, mint az elődben, a szegény, első generációs F Astrát meg egyszerűen nem is lehet egy napon emlegetni a felmenőjével.

Hogy némi negatívum is legyen: a kormány minden irányban állítható ugyan, de a számomra optimális beállításnál pont kitakarta a műszerfal tetejét, így - az aktuális sebesség mellett - nem látszódott az indexlámpák visszajelzője sem. Ez alapesetben nem is jelent gondot, hiszen az ember csak szökőévente egyszer vesz a tudomást a kis zöld lámpákról, azonban az új Opelekben megtalálható elektronikus irányjelzőt sehogyan sem sikerült megszoknom az együtt töltött pár nap alatt, így időnként össze-vissza indexeltem. Szintén megszokást igényel a fedélzeti komputer egrecíroztatása és a kezelőszervek használata, amelyet véleményem szerint egy kicsit túlbonyolítottak az újítás tüzében égő mérnökök. Apropó kezelőszervek, kedvenc részletem a fényszórómagasság beállítását szabályozó kis gomb, amely érintésre szerényen előbújik a műszerfalból.

Tesztautónkban az erősebbik, 100 lóerős 1,7 literes közes nyomócsöves dízelmotor dolgozott, amely - csúcstechnika ide vagy oda - bizony traktorosan kerreget. Ezt a tulajdonságát átmelegedve sem vetkőzte le, cserébe viszont 7 literes átlagfogyasztást produkált, meglehetősen forszírozott körülmények között. A fékekről nehéz bármi kiugrót megemlíteni, egyszerűen úgy jók, ahogy vannak, akárcsak a futómű, amely tökéletes kompromisszum Budapest borzalmas útjaira és némi kanyarvadászatra. A rendszeres ámokfutásra vetemedő családapák sportfutóművet is rendelhetnek az Astrához, amit egy gombnyomással lehet aktivizálni a műszerfalon.