Az autó nevében a 2500 a motor űrtartalmára, míg a többi arra utal, hogy a csúcsmodellel volt szerencsénk ismerkedni. Azaz a duplakabinos (talán helyesebb lenne másfél kabinról beszélni..), négykerékhajtású, klímás, alufelnis, elektromos ablakos verzióval. A tavaly (is) modellfrissített autó szerkezete a régi időket idézi az alvázas felépítéssel, merev tengellyel (hátul) és a klasszikus turbódízel motorral. Ugyanakkor ez a technika nagyon megbízható, kiforrott, a terepjárók és a pick-upok között pedig a mai napig általános.
Egységes kép
Bevallom őszintén, hogy a teszt előtt számomra komoly nehézséget okozott a Magyarországon kapható platós kisteherautók megkülönböztetése (bezzeg a Ford F sorozatot bármikor, száz közül is - az a sok buta amerikai film). Mostanra már megy, de mentségemre tényleg nagyon egyformák, ami tulajdonképpen jó jel lenne - megtalálták a tökéletes felépítést -, ha ténylegesen teherautónak használnák őket. Mivel kishazánkban ez nem így van, ezért mindenki vadul igyekszik valamilyen egyéni jelleggel felruházni a sajátját. Ez jellemzően a rémisztő gallytörőket (Nincsen betiltva véletlenül? Ha nincs, nem kéne?), krómozott küszöböt, illetve a pick-upság alapját jelentő nyitott csomagtér befedését jelenti - ez utóbbit mellesleg teljesen meg tudom érteni, de erről majd később.
A nálunk járt B2500-as szerencsére semmilyen utólagos mahinációval nem volt ellátva, így aránylag egységes képet mutatott - bevallom, nekem így tetszik a legjobban. Ugyanakkor azt is meg kell hagyni, hogy ha mondjuk egy Toyota Hilux éjszaka mellém parkolt volna, reggel, álmosan nem biztos, hogy a Mazdát próbáltam volna kinyitni.
Az autó puszta méretei egyébként tiszteletet parancsolóak: 5 méteres hossz, 3 méteres tengelytáv, 1,9 méteres szélesség, üresen 1780 kg-os súly... Ráadásul jó magasan is vagyunk, az autóstársak tartják is a három lépés távolságot. Elölről nézve bizalomgerjesztő "arca" van az autónak, oldalról és hátulról azonban a tipikus platós külsőt mutatja. Ez profilból érthető is, de hátulra én biztos feltűnőbb lámpát raktam volna. Nagyon marconák a hatalmas, ballonos gumik az alufelniken, meg a sárvédőszélesítések - ezek ugye a csúcsmodell sajátjai.
Személyautós
Kellemesen személyautós a műszerfal. Kötekedhetnék, hogy nem jók ide a fehér számlapos műszerek, de igazság szerint nekem "bejöttek". Ha az ember elkezd agyalni rajta, talán akkor filozófiailag zavaró, de napi használatban remek. Kiemelkedően jó a kormány, ugyan nem "bőrős", de rettentő jó a fogása, vastag, öröm vele irányítani a Mazdát. A középkonzolon van még egy igazi relikvia, a japán autókon régen kihagyhatatlan, zöld kijelzős, digitális óra. Sokan kritizálták, nekem speciel tetszik. Pláne, hogy a műszerfal is zölden világít, szépen simul a környezetébe. A felhasznált (mű)anyagok nem kopogósak, de nem is éppen pihe-puhán kényeztetőek, illenek a B2500-ba.
Az első ülések nagyon kényelmesek. Hosszan támasztják a combot, megfelelő az oldaltartásuk. Az ergonómia jó, bár a kézifék műszerfal alá rakását megkérdőjelezném - kétségtelenül nagyon praktikus a könyöktámasz a hatalmas dobozzal, de a behúzókar mindenképpen rossz helyen van.
Elöl bőséges a tér, sok a rekesz, főleg az említett, két ülés közötti doboz jön jól. A tetejét talán boríthatták volna textillel, mert műanyaggal van fedve, amire rákönyökölve könnyen izzadni kezd az ember karja - és ez nyáron fokozottan fog jelentkezni. A hátsó ülések már közel sem olyan komfortosak - egy 185 cm-es sofőr mögött egy hasonlóan magas ember már csak súlyos kompromisszumok árán fér el. Öt ember pedig ne utazzon hosszabb távon a B2500-asban. Hátul egyébként is mostohábbak a körülmények, itt jobban lehet érezni a merev tengelyt, mint az első, független felfüggesztést.
Több és nagyobb képért tessék kattintani!
A platósságából adódóan az autónak alapfelszereltségként nincsen zárható csomagtartója. Ez személyautós használatot feltételezve nagyon súlyos hiányosság, én mindenkinek, aki ilyen autót vesz, azt ajánlom: számoljon azzal, hogy ilyet feltétlenül be kell szereznie. Tulajdonképpen még akkor is célszerű, ha teherautónak használjuk, mivel a megpakolt nyitott platóval egy másodpercre sem hagyhatjuk egyedül az autót, és egy-egy piros lámpa is komoly kockázati tényező... A plató belsejét borító műanyag sem árt, mivel a fényezett fémfelület elég sérülékeny, és drága javítgatni. Viszont ha ez is megvan, akkor már csak a perem jelenthet akadályt abban, hogy telepakoljuk a hatalmas teret.