Ezerarcú Peugeot 404

Kevés igényesen restaurált francia veterán autóval lehet találkozni, de szerencsére vannak kivételek. Ilyen a most terítékre kerülő Peugeot 404-es is. Amíg kocsijának történetéről Ács Tibor a tulajdonost faggatta, Papp Zoltán szorgalmasan fotografált. Egy lelkes Peugeot-rajongó, Simon László segített a típus történetének összeállításában.

Bár a gyári mikrofilmek még rendelkezésre állnak, a cikkszámok többsége már nem él, vagy ha mégis, alkatrészek ezek alapján már nem rendelhetők.

Maradnak a sok utánjárással és külföldi veteránbörzék szorgalmas látogatásával beszerezhető alkatrészek, így nem csoda, ha igényes restaurálás után a végösszeg magasabb, mint az autó katalógus szerinti értéke. Ezt az ellentmondást csak nagyfokú típusszeretettel lehet ellensúlyozni.

Rajongásból a pápai Bartalis Dénesben sem volt hiány, aki tizenéves korától már Autó-Motorokat lapozgatott, s újságjai szinte már maguktól kinyíltak a francia autókat ismertető cikkeknél - mellesleg ő a hazai Peugeot 404 és Citroën DS klub alapítója is.

Az álom beteljesülése azonban sokáig váratott magára, mígnem egyszer: "Munkám során Lentiből Zalaegerszeg felé kis kerülővel mentem, s közben be-bekukucskáltam az eldugott falvak udvaraiba is. Csonkahegyháton, az utolsó ház előtt, az udvaron aztán megpillantottam, őt, a 404-est. Meglepetésem óriási volt, hiszen több mint tíz éve láttam utoljára forgalomban ilyen Peugeot-ot."

"Visszamentem, s bár rendszáma már nem volt, a kocsi körbejárása után megállapítottam, hogy nemrég még használták a 1,6 literes motorral szerelt 404-est. A fényszóró kivételével eredetiek voltak a lámpái, sőt, minden díszléce is megvolt még. A műszerfalat menthetőnek ítéltem, az üléseket azonban három réteg silány minőségű üléshuzat borította. A tulajdonos egyéves használat után, fél évvel érkezésem előtt állította le a 404-est."

"Rövid behúzatás után meg is egyeztünk, lefoglalóztam, majd másnap a hazáig tartó több mint száz kilométeres utat már saját lábán tette meg a kocsi. Itthon megállapítottuk, hogy karosszériáján korábban már dolgozott lakatos, munkája azonban némi kívánnivalót hagyott maga után. Két autószerelő barátom segítségével elkezdtük a lerobbant állapotú 404-es teljes szétszedését, majd restaurálását."

"A munka négy hónapig tartott, aminek nagyobb részét a karosszéria felújítása tette ki, de a fékeket is fel kellett újítani. A motoron csak tömítéseket kellett cserélni és beállítani a gyári értékeket. Eredetiek maradtak a kárpitok is, egyedül a bal első ülés műbőr huzatát javíttattam. A restaurálási folyamatot dokumentáltuk."

"Évek múltán, mivel a motor állapotával nem voltam megelégedve, az erőforrás is átesett egy teljes felújításon. Most olyan a kocsi, amilyennek képzeltem gyermekkoromban: minden tökéletesen működik, s alapjáraton csendesen jár."

"Közben egy márkatársamtól kaptam eredeti fényszórót is, és sikerült a kocsi előéletét is felderíteni, megkeresni az eladó előtti tulajdonost, Deák Józsefet. Ő mesélte el, hogy a kocsit négyéves korában, 1970-ben vásárolta meg a Nagykanizsai Sörgyár, ahol az igazgató szolgálati autója volt a 404-es. A hetvenes évek közepén született rendelet értelmében azonban a vállalatoknak a nyugati autókat le kellett adniuk a Merkurnak, ahonnan a sörgyár garázsában dolgozó Józsi bácsi vásárolta meg."

"Ő 1975 és 1995 között használta a 404-est, a húsz év alatt körülbelül százezer kilométert tett meg vele. Nyugdíjasként azonban a kocsi fenntartási költségei meghaladták anyagi lehetőségeit, ezért kénytelen volt megválni a 404-estől, így került Csonkahegyhátra, majd hozzám" - elevenítette fel Bartalis Dénes a felfedezés, a felújítás és az autó történetét.

Dízelrekorder

1963-ban megszületett a Peugeot 404-es első győzelme a Kelet-Afrika Szafarin, majd 1965-ben három, még benzinmotorral hajtott 404-es nyerte az Argentin Grand Prix-t. Egy speciális tetővel ellátott, kísérleti célokra épített cabriolet Peugeot 404-essel 1965-ben több rekordot is felállítottak.

A kocsi érdekessége, hogy hajtásáról dízelmotor gondoskodott: mégpedig a széria 404-esekbe is beszerelt, 1948 köbcentiméteres Indenor 88-as. A versenykocsi 72 óra alatt 11627,32 kilométert tett meg, ami 161,49 km/h átlagsebességet jelent. A kocsival még 22 különféle rekordot értek el az E, vagyis az 1500 és a 2000 cm3 közötti kategóriában.

A rekorderautóba beszereltek egy 2163 köbcentiméteres Indenor motort is, amellyel a D kategóriában 18 nemzetközi rekordot arattak, többek között egy óra alatt 162,563 kilométert tettek meg vele, 24 óra leforgása alatt pedig 3878,177 kilométert. Lehet, hogy egy mai autósnak új dolog a száz kilométerre eső 3 literes fogyasztás is, de ezt az eredményt ez a jármű már akkor tudta.

(Veterán Autó és Motor)