Gépindítás Gömörországban - Serkei gépmúzeum

A magyar határtól alig egy órányi autóútra lévő Serke (szlovák nevén Sirkovce) lelkésze kapcsán pár éve szóbeszéd alakult ki a hívek körében. - Valami baja van a papunknak, ócskavasat gyűjt a parókián - mondták. Mára megváltozott a vélemény, a lelkészlak kertjében lévő gyűjtemény messzi vidékről vonzza a látogatókat, híressé téve a kis gömöri falu nevét. A szabadtéri kiállítást Ocskay Zoltán nézte végig.

A 8 lóerős Slavia dízelmotor "cigarettával" indul. Cigarettának hívja ugyanis Pohóczky Béla azt a gázolajba mártott rudat, amelyet meggyújtva a hengeren lévő furatba helyez.

Az összepréselt üzemanyag így könnyen gyullad, és egyszerű az izzítás. Feltéve, hogy a "cigaretta" nem alszik el a hengerben, mert akkor kezdődhet elölről a procedúra. Ehhez a motorhoz egy 600-as cséplőgépet kapcsolt, amely nagy ritkaság, mert az ilyen méretű cséplőket egykoron be kellett adni a közösbe.

Az 500-asokat nem, a 600-asokat igen. Ennek a 600-asnak a tulajdonosa úgy kerülte el a beszolgáltatást, hogy átfestette rajta a számot. Használta, amíg lehetett, de a gyerekei elköltöztek a városba, nem érdekelte őket az öreg gép.

Így került Serkére. - Annak a papnak rendes embernek kell lennie, hogy ilyennel foglalkoznak, mondta állítólag a tulajdonos, amikor üzent Pohóczky Bélának, vigye el a cséplőgépet, és adott hozzá egy szíjtárcsát is, amelyet akkor használtak, ha traktor hajtotta.

A 4 lóerős, benzinmotoros Lorenz indítása közben Pohóczky Béla kurblizási bemutatót tart. - Nem erő kell ehhez - mondja, hozzátéve, van, aki úgy hajtja, majd kidülled a szeme. Pedig csak lassan, nyugodtan kell tekerni a kart. Említ egy emlékezetes esetet, amikor még gyerektársaival próbáltak beindítani egy motort.

Sikerült is, de elügyetlenkedték, és bennmaradt a kurbli. Ijedtükben elszaladtak, mert tudták, ha elrepül a kar, megölheti, akit eltalál. - Édesapám meg odament, és levette - idézi a családi szakértelmet.

1950-ben megalakultak a traktorállomások, ahová Brünnből osztották ki a gépeket. Ezek a hatvanas évek közepéig működtek. Mindegyik mellett volt egy elkerített terület, a dögtér, ahogy akkoriban mondták. Oda vitték ki a már nem használható gépeket, McCormick, Fergusson, John Deere traktorok voltak ott.

- Amikor főiskolára jártam, csak úgy lehetett beiratkozni a következő szemeszterre, ha igazolni tudtam, hogy ledolgoztam 30 napot "brigádban". Rimaszombatra jártam a cukorgyárba, de azt mondták a falumban, gyere haza, csépelni kell. Hazamentem, és beosztottak csépelni. Ám nem volt mivel kivontatni a cséplőgépet. Akadt ugyan a gépállomáson egy traktor, de annak se ülése, se első kereke. Még a hűtő is lyukas volt.

Volt ott egy szecskavágó, annak a tömörgumis vaskerekeit tettük fel előre. Paprikásládán ültem, mert ülése sem volt. Néztek az emberek, mit akar ez? Láncot rá, behúzattuk. Jól ment. Előfordult, hogy nem indult be. "Cigarettát" nem tehettem bele, mert már modern dízelmotor volt.

Eszembe jutott, hogy a vöröskeresztes ládában van szesz, amely balesetnél kell. Beöntöttem a szeszt a szívótorkon, meghajtottam, megindult olyan fordulaton, azt hittem, hogy szétrepül. Amikor meg nem volt szesz, meggyújtottam egy rongyot, a szívótorokhoz tettem, beindult úgy is. Később hazavittem, de egyszer csak jöttek, elvitték azt a tragacsot is - emlékezett a hajdani kalandokra Pohóczky Béla.

Tavaly nyáron rendeztek egy kis ünnepséget is a múzeumban, amikor minden érdeklődőt megvendégeltek, sátrat állítottak fel a kiállítótéren, főztek, és közben sorban indultak a gépek. Ha lehet, ebből hagyományt teremtenek, hogy minél több emberrel megszerettessék a szépen dohogó gépeket. Idén július harmadik szombatján várják az érdeklődőket.

(Veterán Autó és Motor)