Sanyarú egy sors. Történt, hogy a kért/ígért dízel Mazda2-t nem kaptuk meg. Helyette bezzeg felajánlott az importőr egy RX-8-ast. Hogy jó lesz-e? Izé, öö, oké, egye fene. Jobb nem is lehetne. A gyengébbik? Az. Kezdésnek 192 paripa, aztán majd az erősebbik is jön, a 231-es. Rendben. Valahogy csak kibírjuk.
Szóval mindkét RX-8-as Mazdát volt szerencsénk próbálgatni egy-egy hétig, és ilyenkor az ember, ez a szerencsés szerencsétlen úgy érzi, minden jó, minden szép, kerek és egész. Hogy nincs konkrét apropója a tesztnek? Hogy már nem új, meg van belőle egy csomó? Na azért olyan sok mégse, meg különben is, kit érdekel a mikor meg a miért. RX-8-as mazdázni bármikor, bárhol és bármiért parádé, unikum, és passz. Gyógyszer.
Előtte feszült izgalom némi óvatossággal, nehogy túlontúl sokat várjunk, és röpke csalódás üsse az élménycsomagot. Az idő tökéletes, nincs se hideg, se túl meleg, az utak szárazak, ismét szerencsénk van. Tán egy esős nap akadt a teszt(ek) során, az meg külön jó nedves tapasztalatszerzésileg. De mondom inkább egyes szám első személyben, bár a szerkesztőség persze mindenkistül rámozdult az autóra, szóval: malacom van. Hogy ilyen kocsikat vezetgethetek anélkül, hogy súlyos pénzeket kéne valahonnan, valahogyan, persze szigorúan tisztességes úton összeszednem, aztán meg jól kiadni ilyen különlegességekre. Mondjuk ez a Mazda nem is olyan drága, már relatíve, de erről majd később.
Gyönyörű. Maga a sportkocsi. Ha fekete, hát végképp döglesztő. Ha meg piros, akkor maga a piros sportkocsi. Bestia. Tízből kilenc pásztázó szempár tuti rajta, az az egy meg azért el nem ítélhető módon nem érdekelt a témában, vagy lehajolt megkötni a cipőjét, vagy vadul esemesezik, netán egy britniszpirsz vagy egy bredpitt típus került a látómezőbe, és hát az mégis, de az is lehet, hogy Havas Henrik összes műveit falja mohón, hátha néki is jut egy kis ész.
Na ja, az RX-8-assal még akkor sem lehet nem csajozni (vagy pasizni), ha a kormányos csak magába szerelmes. Vagy akkor mégis? Na mindegy, lényeg, hogy elképesztő, figyelemfelkeltő, szenzációs. Már-már marketing, de ez a forma, ez az alkotás szinte sugallja: igen, én, én és én. Most az autóról beszélek - persze nem egy tulaj bizonyára magára is igaznak tartja ezt a hülyeséget. Az is botorság, szerintem, hogy autó, jó autó egyenlő a csajozással (a személygépjárművel történő pasizás mégsem annyira közhelyes), meg, hogy a zsurnaliszta azért mozdul inkább a mutatós, divatos gépekre, hogy.
De vissza az RX-8-ashoz, amelynek aztán meg a sportkocsis mivoltán túl itten van ez a megoldása, hogy nini, hátsó ajtajai is vannak. Pláne, hogy fodítva, előre nyílnak. Négyajtós kupé. Na, aki ezt meglátja, garantáltan lehidal. Bizony, még mindig, pedig, ismétlem, már tényleg nem vadiúj a modell. És aztán ímhol az a tény is, hogy, de igen, el lehet benne férni hátul, két felnőttnek, oké, kisebb kompromisszumok árán. És ott az a benga kardánalagút, meg az a meseszép bőr, na de a java még csak most jön.
Hogy 1300 (bocs, 1308) köbcenti. Ha nem tapasztalom meg, nem hiszem el. De többtucatnyian dőltek kardjukba, amikor ezt megtudták. Hogy viccelek. Meg kamu. A cirkalmasabb szépmagyarsággal megfogalmazott mondatbravúrok idézésétől most eltekintenők. Na de hogy? És akkor hány lóerős? Mennyit megy? Igen, az alapkérdések. Válasz, újabb megrökönyödés. Na de hogy?
Pedig wankelilag sem most kezdődött az időszámítás, csakhogy van szokásos, meg az eltérő. És ez itten az utóbbi. Amit kevesen ösmernek, és ez így van rendjén. Viszont már annyian, annyi helyen leírták és elmondták, mi ez a forgódugattyús technika meg miért és hogy - szóval hagyjuk. Nem félni tőle, csak szeretni. Tömítettségi hiedelmek, durva károsanyag-kibocsátás, überfogyasztás benzinből és olajból... Riposzt: Mazda, tehát az egyik legmegbízhatóbb, tény. És teljesíti az Euro 4-es normát. Na igen, az étvágya nem csekély, de megéri. Tutira.
És pörög, mint a veszedelem, hangja felejthetetlen, de ezekről is még később. Nem fog hamarabb bekrepálni, mint Ottóék, annál, a hagyományos cuccnál fejlettebb, egyszerre végzi az összes folyamatot, stb. Őszintén mondom, nem érdekel, hogy sikerült ezt ki-, fel-, meg- vagy eltalálni, de csak dupla adag gratula fejlesztőéknek.
Hm, hogy én miért vagyok valamiben különleges? Zseni, meg ilyenek. Lapozzunk, mindenesetre ha valaki vesz egy ilyen autót, már elért valamit - gondolhatja. Ha ő maga nem is feltétlen tetszik ki ebből a nagy micsodából, szürkeségből, masszából, hát RX-8-as Mazdája segít.
No, elsőoldali, csigázási zárásképp talán még csak annyit, hogy a típusjelzésből (legalábbis minálunk, és, mert csak) egyvalami kimaradt, ez a Renesis elnevezés. Re vagy RE, mint Rotary Engine, és (g)enezis, mint teremtés. Megszülték, halleluja. Klikk a következő oldal(ak)ra, élménybeszámolás következik. Hátsókerék-hajtás, miegymás.