Túl a csúcson - BMW M5, M6

Próbálhatnánk hűvösek, tárgyilagosak maradni, de minek? Az M5-ös és az M6-os BMW (most egyként kezelve) a világ egyik legjobb autója. Úgy mindenestül.

Autósmozi: BMW M5, M6 - 5:20 p.

Megint szerencsésnek érzem magam. Kaptam egy adagot a jóból, a fantasztikusan, szívfájdítóan jóból. Majdhogynem birtoklási vágy tört rám - márpedig az nem igen, vagy csak szökőévenként szokott. Ahogy azt a következő oldalon olvashatják, a kolléga urat is rendesen kiakasztották a történtek - íme kettőnk képes élménybeszámolója, meg részletes műszaki leírás és alapadatok, videó is.

Szóval a világ egyik legjobbjának (sajnos nem túl hosszú, de annál parádésabb és emlékezetesebb) kipróbálásán jártunk - már ha a limuzin M5-öst, és a kupé, vadonatúj M6-ost egynek tekintjük. Ausztriában, Bécstől nem messze, a Pachfurthi Vezetéstechnikai Centrumban, illetve környezetében. Kiokosodtunk elméletben, majd közúti teszt következett, hogy végül egy húzós versenypályán is vallatóra fogjuk a BMW nagyvadait.

Tekintsük hát egynek az M5-öst és az M6-ost, úgyis közös a technika, a minden. Persze, eltérőek, de főleg külsőre, "amúgy" lenyűgözőek, mágnesként vonzanak már messziről. Ám a lényeg bent van, legbelül, jó mélyen, kvázi rejtve. Hiszen abból, amilyen durván, szégyentelenül jól néz ki ez a két kocsi, csak ennyit tudunk meg. Hogy hú****meg. Fenomenális az első centitől az utolsóig. Azok a kerekek. Fáj. Azok a kipufogók. Hasogat. Azok a légbeömlők, vonalak, törések, jelek, fények. Végem. És meghallom a hangját, és halott vagyok. Szép halál.

De mindez nulla. Zéró. Már ahhoz képest, milyen mindez belülről, menetközben, pláne úgy, ha kezemben a kormány. Mert hátulról és a jobb egyből is frenetikus, de más. Főképp idegesítő, türelmetlen, ajzó. Aztán már én vezetek. Magamra állítom, amit kell, tíz másodperc, közben csak pöckölgetem a gázpedált, nehogy lemaradjunk a konvojtól, felnézek a műszerfalra és/vagy a szélvédőre vetített kijelzőre, és azt látom, hogy százzal közlekedünk. Dögöljek meg, ha negyvennél többre saccoltam! De még minden automatán, bekapcsolva, alapjáraton, vigyázva.

Nekem majd' mindenem a zene, a hang. Itt és most M-éktől olyan koncertet hallottam, sőt igazából olyat koncertet adtam, hiszen mégiscsak az embertől működik ez a fránya gép, hogy. Szerintem ha nékem lenne egy ilyen autóm, tökmindegy, hogy M5-ös vagy M6-os, hát hifi nélkül kérném. De legalábbis minimum egy hónap, hogy magamtól bekapcsoljam, esküszöm. Azok a visszaváltásokra válaszoló gázfröccsök... Nem hiszem el. Ott bénázunk, várakozunk a kis osztrák faluban, csinálják az utat, és azt hallani, hogy a tesztautókban egymástól 10-20-50 méterre feszengő magyar újságírók játszanak a gázpedállal. Túráztatják, pörgetik, vallatják a V10-est és a kipufogót - valami istentelen slágereket írva.

Az egyik ismerősnek 2,5-ös, amerikai STi-je van. Impreza WRX. Ráadásul tuningolt, úgy 340 lóerős. És azt mondja, simán eladná, ha. De, kérdem én kábé sírva, mi a vért vesz valaki egy ilyen gép után, helyett? Ilyet szól, M3-as BMW-t. De miért? Csak. Mégiscsak M3-as BMW...

Na most már van némi sejtésem. És ugye nem is M3-as, de még brutálisabb M5-ös és M6-os BMW-ről van szó. Dugóból kiszabadulás, falvak közt egymástól enyhén lemaradás, "kalauzunk" adja az utasításokat, mi meg sűrű fejcsóvák közepette végrehajtjuk. Hogy kapcsoljuk ki ezt meg azt, használjuk azt az 507 lóerőt, mondom, 507-et, meg gyorsítsunk a váltón, meg offoljunk egy adag stabilizátort, na mindent nem, ésszel.

Olyat, de olyat megy ez az állat, már elnézést, olyan pillanatok alatt változik mutatós, divatos, dögös csúcslimuzinból, luxus sportkupéból irdatlan versenygéppé, hogy az valóban párját ritkítja. Apa is, ha anyát megautóztatja, de úgy rendesen. Nem, biztosan nem tudom hozni a 4.6-os százas sprintet, meg a 14-es kétszázat, mert nem tudok vezetni, de nagyon ott lehet a közelben. És sztráda, és a kilométeróra 270-et mutat. Ha nem is annyi, mert csal egy keveset, de akkor is. Abnormál üzemmódban vihognom kell, és mert magyar vagyok, még akkor is hitetlenkedem, amikor én magam okoztam, látom, érzem, hallom, na mindegy. Az is biztos, akárcsak a félelmetes sebesség, hogy a leszabályzásnál komolyat torpan. Szinte sír, hogy nem játszhat tovább, pedig tuti, hogy bőven 300 fölé is repítene. Bestiális az ereje.

A legkeményebb sportkocsik közt tessék emlegetni az M5-ös és M6-os BMW-t, se mese, se apelláta! Így gyorsulni (és lassulni), kanyarodni, feküdni, direktcsúszni kevés autóval lehetséges széles e világon. Mit kevéssel, alig egynéhánnyal. És igen, újra és újra fel kell hozni, hogy mindeközben ezekkel a BMW-kkel lehet utazni, megjelenni, vásárolni, bármi hétköznapit csinálni, és a legnagyobb kényelemben.

Monnyuk, ha nekem lenne egy ilyenem, rendre versenypályára vinném. De először reptérre, minél szélesebb útra. Aztán oda mernék állni egy WRX STi, egy Evo, egy másik M-es BMW, de még egy szuper Porsche, Ferrari, akárki és akármi mellé. Az a szép ebben az egészben, hogy a két nagy rivális (igen, az Audi és a Merci) ezt nem hagyhatja annyiban, és megint és megint jobbak, erősebbek, lehengerlőbbek lesznek... ezek a tárgyak. Szóval ne száljunk el, csak autók. Meg egy púpozott kanál marketing, de az év motorja 507 ló már nemcsak az, mert próbáltam. Alig viselem el idegileg, de a sajtóanyag majd' minden szava, állítása töléketesen helytálló. Szenzációs.

És már megint csak exkuzálok, de designilag, kiváltképp belsőileg nem igen foglalkoznék M-ékkel - luxus, parádé, erő. Ha valami mégis szúrta, szúrja a szemem, az a fabetét - szerintem nem való beléjük, sőt, ha rajtam múlna, semelyik autóban sem lenne. Maradjon csak az alapanyag az erdőben (vagy a kémcsőben). A kormánytól, a méretétől, a fogásától, a kezelhetőségétől monnyuk szintén olvadoztam, a kiváló automata jóvoltából a kézi váltót sem hiányoltam, úgysem tudnék mihez kezdeni ezzel a kolosszális erővel, meg aztán az SMG gyorsabb is, mint akárki. Az ülésekről még három szó: ilyet mindenbe, most!

Hogy ebből a 30 millióból vehetnék inkább akár három, szintén zseniális hármas Bömöst? Ja. Vagy mást. Vagy inkább házat, lakást, jajaja. De nem. Jelesül az M6-ost választanám, de ha azt mondanák, hogy vele szemben az 5-ösre például egy héttel kevesebbet kéne várni, hát azt kérném, gondolkodás nélkül. Tőlem lehetne lila is, vagy zöld, vagy tudom is én. Remélem, be tudom állítani a hangját a telefonomra, sose csináltam még ilyet.

ki