Magyarok Monte-Carlóban - Weiss Manfréd kisautó

A hazai autóipar megteremtésére tett próbálkozások közül kiemelkedik a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. kísérlete a húszas évek közepén. Egy WM kisautó felejthetetlen sikerére Burányi Gyula emlékezik.

Az első világháború után a magyar ipar fellegvárának is polgári termelésre kellett átállnia. A zománcozott edények, lavórok, vaskályhák, kerékpárok és varrógépek mellett az évtized közepén az autógyártást is programba vették.

Korbuly János konstruktőri munkáját dicséri, hogy már 1925-ben elkészült három-, majd négyhengeres, kétütemű motorjuk. Ezekben az években elsősorban a francia és a német autóiparban folytattak biztató kísérleteket kétütemű motorok autókba építésével.

Valószínűleg ezek a kísérletek és a kétütemű motorok ismert előnyei adhatták az ötletet Korbulynak, a WM autójának erőforrásaként való használatához.

Motorjaikat taxikban és a gyáron belüli szállításra használt kisteherautókban próbálták ki. A mindig kíváncsi újságírókat távol tartották a fejlesztéstől, s a gyár elzárkózott mindennemű ismertetéstől. Ez az áldatlan állapot 1926 szeptemberéig tartott, amikor az Automobil-Motorsport című lap megjósolta, hogy a WM autója, Szmick Viktorral a kormányánál starhoz áll az évi svábhegyi versenyen.

Az újságírói jóslatok ritkán válnak be, de ez esetben a dolog igaznak bizonyult. 1926. szeptember 26-án, vasárnap rendezte a KMAC (Királyi Magyar Automobil Club) VII., európai hírű versenyét, rendkívül népes mezőnnyel, és nem várt nagy érdeklődés közepette.

A fiatal, gépészmérnöknek készülő Szmick Viktor előző évben tűnt fel, váratlanul, elsősorban a Magyar Túraúton egy Salmson kormánya mögött szerzett második helyével. Mint a Velox cég műszaki vezetője, a képviselet francia márkájával, Salmsonnal versenyzett.

A Svábhegyen másodiknak startolt el a WM-mel, egyedül indulva a 750-es kategóriában. Csak az óra volt az ellenfele. Az Autó című lap véleménye a kis WM startjáról: "A második induló Szmick Viktor, a Weiss Manfréd III. gyártmányú, csukott karosszériával ellátott új magyar gépen. A Weiss Manfréd-autónak ez a debütje. Simán startol és jól veszi az emelkedést mindjárt az Istenhegyi út elején."

Szmick és a WM elégedett lehetett a bemutatkozással, mert az új autó gyenge teljesítményű motorja ellenére végigment a versenyben. 72 induló közül a 69. helyet szerezte meg. A kis WM szerepléséről - az eredménynyel ellentétben - a szaklapok így vélekedtek. Autó: ,,Szmick Viktor egészen kivételes tehetség... Ő segített diadalra egy új magyar gyártmányt, a Weiss Manfréd-kocsit, amely ezúttal először szerepelt a nyilvánosság előtt. A kis kocsi háromnegyed literes, kétütemű motorral van ellátva, szembenfekvő V-hengerekkel, s igen szép műhelyi munkát mutat. Bemutatkozásával a magyar cég mindenesetre meg lehet elégedve.

Az Automobil-Motorsport írta: "A két magyar gyár is megjelent a startnál. C. C. Friese ismét győzelemre vitte kis Magomobil sportkocsiját, míg a kétütemű, kis hengerűrtartalmú Weiss Manfréd-kocsi Szmick Viktor kitűnő vezetése mellett szintén szépen debütált." A gyár továbbra sem nyilatkozott terveiről, a fejlesztésről, a gyártásról, és még nem is reklámozták autójukat, ellentétben más termékeikkel.

A taxikat nem lehetett elrejteni, és az a néhány WM-kocsi, amely a közönség szolgálatában állt, mindig feltűnést keltett. Ezekről így írt az autó- és motorkerékpár-kereskedők hivatalos lapja, az Autó- és Motorújság 1927 áprilisában: "Itt-ott látni már Weiss Manfréd-kocsikat is. Kellemes járásuk, tetszetős kivitelük jó benyomást kelt. A kétütem nem hat zavarólag, mert Korbuly kitűnő konstrukciója technikailag jól vált be." A taxik között nem volt ritka, amelyik 50 000 kilométert tett meg körülbelül egy év alatt, s motorjaik szétszedése és ellenőrzése nélkül, megbízhatóan rótták Pest utcáit.

Az Iparcsarnokban rendezett VII. Autókiállításra Csepelen alaposan felkészültek. Szaklapjaink egyöntetű véleménye szerint a kiállítás egyik - ha nem a - legérdekesebb autója a WM volt. Elsősorban a gondos kivitelt és a kis fogyasztást emelték ki. A versenyeken való részvételt továbbra sem hanyagolták el, mert ősszel a Svábhegyen Szmick Viktor újból hibátlanul végigment, és megdöntötte saját útvonalrekordját a WM új túratípusával.

Az Automobil-Motorsport szerint a gyár tervbe vette egy 24-es sorozat gyártását 12 személy- és 12 teherautó formájában. A további fejlesztéshez egy hathengeres motor is szóba került, de mint rendesen, a csepeliek továbbra is kizártak minden érdeklődőt. A cikkíró, Déván István főszerkesztő 1928 tavaszára jósolta meg a nagyobb széria beindítását, de az újságírói álom csak álom maradt.

Ezen a tavaszon rendezte a KMAC első rekordnapját Tát és Nyergesújfalu között, ahol Szmick a WM túramodelljével indult, és majdnem 75 km/h átlagot ért el. Júniusban a DAMC (Dunántúli Automobil és Motor Club) túraversenyét váratlanul megnyerte, maga mögé utasítva sok nagynevű ellenfelét, s ezzel az első győzelmet szerezte a magyar márkának.

"A túraút külön érdekessége Szmick Viktor győzelme, aki filigrán WM-kocsijával, mely a legkisebb hengerűrtartalmú volt az összes automobilok között, a legelsők közt végzett." - írta az Autó. Új típussal, egy csukott, kétajtós "doktor coupé"-val jelent meg Szmick a III. János-hegyi verseny startjánál, és a túrakocsik kategóriájában a második helyen végzett.

Ennek az új típusnak továbbra is kétütemű, négyhengeres motorja volt, de már nagyobb, 875 ccm-es hengerűrtartalommal. A Svábhegy mindenkor a legjobb hírverést csapta minden márkának, és ezen a versenyen, a kis-túrakategóriában, Szmick újból javított útvonalrekordján a 750-es túra-WM-mel.

Az Úrvezető így értékelt: "Rendkívül jelentős fejlődést regisztrálhatunk a WM-kocsi szereplésével kapcsolatban. Szmick Viktor kitűnő vezetése mellett a Weiss Manfréd-kocsi harmadízben, és így végleg megnyerte a Delmár Walter-emlék-vándordíjat, amelynek képlete a kis hengerűrtartalmú kocsi által nagy súlynak és sebességnek a díjazására szolgál. 1926-ban a WM 196 pontot, 1927-ben 205 pontot, majd 1928-ban 230 pontot ért el, és ez a fejlődés jogosan töltheti el a magyar márka pártolóit, de nem utolsósorban konstruktőrjét, Korbuly főmérnököt, és vezetőjét, Szmick Viktort büszkeséggel."