Egyszerű érdeklődés vagy kíváncsiság ritkán vezet odáig, hogy valaki ráérő idejében egyedi autót építsen. Főleg olyat, amely nemcsak az utca átlagos autóihoz szokott járókelők, hanem a forgalomba helyezésről döntő szakemberek körében is elismerést vált ki. - Sportkocsibolond voltam - magyarázza Dongó Imre. Így persze egészen más.
A hetvenes évek vasfüggönnyel leválasztott országaiban viszont - jó néhány árucikkhez hasonlóan - sportkocsikból sem volt éppen túlkínálat. - A Skoda Felicia és a Wartburg kupé számított annak, Wartburgom volt is, de egyik sem volt igazi sportkocsi. Úgy döntöttem, csinálok egyet - kezdi a történetet.
Előbb az autó, aztán az engedélyek - határozta meg a sorrendiséget Dongó tanár úr, aki a győri Bercsényi Miklós Közlekedési Szakközépiskola és Gimnáziumban leadott gyakorlati órái után, délutántól éjjelig dolgozott álma valóra váltásán. Először vásárolt egy komplett Wartburg 311-est a megfelelő papírokkal, hogy legyen dokumentuma arról, miből is lett az egyedi kocsi.
Mivel azonban középmotoros, hátsókerék-hajtású autó készítése volt a cél, még egy Wartburg-alváz első részére is szüksége volt; ez került a hátsó rész helyére, erre épült a motor és a váltó. A futómű nem okozott sok gondot, hamar összeállt tehát a műszaki alap, következhetett a karosszéria kialakítása. - Nem volt konkrét autó, amelyhez hasonlót akartam, inkább a benyomásaimat összegeztem. A méretek nagyjából meghatározták a lehetőségeket, a lényeg az volt, hogy alacsony legyen a kocsi - mondja.
Más is alkotott már sportos, középmotoros Wartburgot: Heinz Melkus. Dongó Imre elutazott hozzá Drezdába, beszélt vele, megnézte az éppen készülő Melkus-Wartburgokat, majd hazatért, és folytatta a munkát. A zártszelvényből készült vázszerkezetre darabonként hegesztette fel a kézzel formázott, egy milliméter vastagságú lemezeket, amelyeket a műhely falára ragasztott, 1:1-es méretarányú, milliméterpapírra rajzolt tervekhez hasonlított.
A legnehezebb feladatnak a kupés ívelés mellett az ajtók kialakítása bizonyult, továbbá az egyedi zárszerkezetek és az ablakok mozgatásának megoldása sem ment gyorsan. A gitteléstől a fényezésen át a kárpitozásig mindent az ötletgazda végzett. Tíz hónap alatt készült el a fődarabok eredete és a sportkocsis forma miatt Wartburg GT-nek keresztelt győri különlegesség.
1975-ben gördült ki a Burcsellás közi műhelyből a győri Wartburg. Míg a járókelőket formája, készítőjét mérete lepte meg: az utcán sokkal kisebbnek látszott, mint amekkorának az épületben tűnt. Nemcsak ez nem tetszett Imrének, hanem az első fényszórók kialakításáról is megváltozott időközben a véleménye, amelyek hamar a sárga alapon fekete csíkkal díszített kétütemű első sárvédőibe költöztek.