Valóra vált GT - Egyedi Wartburg kupé

Igazi szenzáció volt a hetvenes évek közepén Győrben a Wartburg-alapra házilag épített sportkocsi. Történetét alkotója, Dongó Imre segítségével eleveníti fel Féjja Zsolt.

A fővárosi, Than Károly utcai Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet (Kötuki) elé már a módosított GT-vel parkolt Dongó tanár úr, amíg bevitte a kérvényt. A Kötuki illetékese az utcára érve nem akarta elhinni, hogy valaki egymaga ilyen autót tud készíteni, megdöbbenését csak fokozta, hogy a sportkupé a szerelőaknás, műszeres vizsgálaton és a próbaúton is teljesítette az elvárásokat.

"Évek óta ez az első jármű, amelynek tulajdonosa reménykedhet, hogy rendszámot kap" - írja a Kisalföld című újság 1976. július 22-i száma Tavasz Lászlóra és Tóth Andrásra, a Kötuki szakértőire hivatkozva.

Nem hiába reménykedett: hamarosan a Wartburg GT-re (forgalmija szerint: Wartburg 311-0 egyéni kupé) csavarozhatta az alapként szolgáló 311-es CA 17-97-es azonosítóját.

Elkészült tehát az ötven lóerős motorral hajtott, 800 kg-os, és csupán 1160 mm magas középmotoros sportkocsi, megkapta a forgalmi engedélyt, de készítője mégsem volt maradéktalanul elégedett. - Állandóan bevertem a fejem és a könyököm: nagyobbra kellett terveznem - emlékszik vissza. Az elhatározást - mint az a fentiek alapján sejthető - hamar tett követte. Maradtak a műszaki alapok, gyorsan elkészült a bukólámpával jellegzetessé tett, pirosra fújt, méretesebb karosszéria.

A tanár úrnak végre nem kellett a könyöke és a feje épségére figyelnie: élvezhette a vezetést. - Nagyon alacsonyan volt a súlypont, a kocsitest idomai pedig rendkívül áramvonalasak. A jó útfekvésnek köszönhetően meg se éreztem, ha elment mellettem egy kamion - meséli lelkesen. Nap mint nap használta, előfordult, hogy a Győr környéki hófúvásban ő nyitott utat: széles UAZ-kerekeivel letaposta a havat, így már követhették a többiek.

Négy-öt évig járt a tanár úr Wartburg GT-jével, megfordult vele Csehszlovákiában, Ausztriában is, de aztán megvált tőle. Addig akkora tömeg vette körül, ha megállt vele, hogy alig fért hozzá, a számos újságcikk kapcsán pedig rengeteg levelet kapott, hogyan kell ilyet csinálni, volt, aki rendelni akart belőle - miután azonban egy fiatalembernek eladta, csak egyszer látta viszont.

Dongó Imre vett egy Ford Caprit, amely megfelelt a "sportkocsibolond" igényeinek, egyre nehezebb volt azonban a városokban parkolni, és hát a műhely rendszeres látogatásának hiányát is nehezen viselte a GT-építő - kitalálta, hogy törpeautót készít.

Gyakorlott mozdulatokkal látott munkához: alváz- és vázkeretet hegesztett, MZ-motort szerelt, differenciálművet alkotott. Hamar kész lett a kétüléses mini, ám nevet nem, és a jogszabályok változása miatt forgalmi engedélyt sem kapott. A nyolcvanas évek elején vásárolta meg tőle egy édesapa a kisfiának.

Azóta Dongó Imre leépítette a műhelyt, mint mondja, nincs már se kedve, se ereje órákon át ott hegeszteni és kalapálni, anyagi és más lehetőségek híján pedig meddő dolog lenne arról beszélgetni, milyen járművet szeretne még csinálni. Mióta nyugdíjas, hegedűket készít, a szobában dolgozik, amikor kedve van. De büszkén őrzi a Wartburg GT-ről és a törpeautóról készült fényképeket, újságcikkeket.

(Veterán Autó és Motor)