Mindentudó teherautó - Csepel D344

Alig akad olyan magyar falu, amelyben ne lenne - udvar végén, hajdani téesz-majorban - néhány 344-es Csepel teherautó. A legtöbb ilyen kocsi bontóban végezte, a megmaradt honvédségi készlet végét mostanában szeletelik. Egy szépen felújított túlélőt Ocskay Zoltán próbált ki, a modell történetét Ács Tibor írta meg.

Mivel trópusi országokból is rendeltek Csepel tehergépkocsikat, a járműveket az ottani melegebb és szárazabb időjárás elviselésére is föl kellett készíteni. Több prototípus készült, amelyeket előbb itthon homokban, majd különböző trópusi országokban teszteltek. E kivitelek általában összkerék-hajtásúak, másrészt szélesebb gumiabroncsúak voltak, s így nem süllyedtek el a homokban sem.

Trópusi alapfelszerelés volt a szélvédő elé kivezetett, a homokos levegő megszűrésére hivatott légszűrő, s az erősített hűtőrendszer is. Mivel a tehergépkocsi kabinja a sivatagi kánikulában hamar felmelegedett, dupla tetőt építettek a fülkére - ekkor a két fedél között átfújt a menetszél -, s így a kabin belseje nem hevült elviselhetetlenül forróra.

Típusváltozatokból tehát nem volt hiány a D344-es és D346-osok esetében sem, ami nem is csoda, mivel az autógyárnak mindig is a kis sorozatú, speciális felépítménnyel szerelt változatok kifejlesztése, illetve gyártása volt az erőssége. D344-esek több expedíción is részt vettek, és a hadsereg is sokat használt belőlük.

A kocsit a katonák szerették, nem nagyon volt olyan akadály, amelyen ne tudott volna átkelni, ráadásul komplikációk nélkül szerelhető jármű volt, motorsátrának felnyitása után könnyen hozzáférhető volt a motor s a segédberendezések.

Érdemes felsorolnunk azoknak a mérnököknek a nevét, akik részt vettek a típusok kifejlesztésében. Gampe Károly, Törőcsik László, Királyföldi István, Nagy I. László, Nagy II. László, Harangozó Ferenc, Sós Gyula, Fodor János, Kohut Pál szakértelmére egyaránt szükség volt ahhoz, hogy a kocsi ilyen kitűnőre sikerült.

1961-ben négy 344-es készült, amelyeket tesztelésre használtak. 1962-ben 428, majd 666, 615, 369, 491, 536, 519, 355 összkerék-hajtású jármű készült évente, később, lassan csökkenő tételek után, 1975-ben elkészült az utolsó D344-es. A 346-osból 1963-ban készült el az első, majd évente pár százat gyártottak belőle, amelyekből jó pár darab a Vegyipari Gépgyárba is került.

Mivel a 346-osokat inkább külső cégek karosszálták, ebből a típusból az autógyár jóval több járóképes alvázat gyártott, mint komplett tehergépkocsit. Bár igaz, hogy a D344-esből is készültek járóképes alvázak, amelyeket a HM által megbízott vállalatok felépítményeztek - így születtek meg a tűzoltó, a mélyfúró, a híradós vagy a parancsnoki járművek.