Én táncolnék veled - Alfa Romeo 147 1.6 TS és 1.9 (TI) JTD

Az Alfa Romeóról mindenkinek a sport és a dizájn jut eszébe. Az alsóközép-kategóriában versengő 147-es sem az a kimondott tucatautó, de egy Golf/Astra vetélytársnak majd' mindent tudnia kell. Ennek szellemében teszteltük a frissített szépséget 1.6-os ikergyertyás benzinesként és 1.9-es, 150 lovas turbódízellel, sportcsomaggal is.

Most, hogy így helyére tettük, amit kellett, nézzük hát, mit láttunk tesztautóinkban, amelyek sorrendben a következők voltak: 1.6 TS, 1.9 JTD, végül TI. No, ennek megfelelően pipáljuk is ki őket, sőt, poéngyilkosan az sem titok, hogy egyre csak jobb és jobb 147 Alfa került a kezeink közé, lábaink alá.

Hej, de szép őszünk volt!

Igen, a Ti-ről is lehull a lepel, hamarosan. Arról, amelyiket a legnehezebb szívvel adtuk vissza. Ja, egybként mind a három próbált 147-es Distinctive, azaz a legmagasabb felszereltségi szinten járt nálunk, sőt.

1.6 TS

A maga nemében király. Őszinte, 1.6-os, dupla vezérműtengelyes benzines blokk, a kettő közül az erősebbik, 120 lóerős. TS, Twin Spark, ikergyertyás, ami azt jelenti, hogy mindegyik hengerben két-két gyújtógyertya adja a szikrát, hatékonyabbá téve az üzemanyag elégetését, valamint (elvileg) csökkentve a fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást. Környezetvédelmileg az Euro3-as normának felel meg.

/auto/ujdonsag/20050603forradalmi.html/auto/ujdonsag/20050308hojeg.html/auto/ujdonsag/20041123aszukseges.html

Alacsony fordulaton azzal együtt is kevés, hogy nem nagyon van nála fickósabb egyhatos. Ha már elindult, végül is egész hamar, picivel több mint 10 másodperc alatt gyorsítja 100-ra az 1,2 tonnát, közel 200-as végsebességre képes, ergó nem könnyű érteni, mit is panaszkodunk. És a hangja is szerethető: nem tolakodóan hangos, de van, él, imád élni - zene ez, nem zaj. Úgy 4000-es fordulattól 6000-ig tombolnak a lovak, fogy az út, a sofőr sportszíve némi dobogásba is foghat. Tovább forgatni - mondjuk 7000-ig - sok értelme nincs, GTA kell ahhoz, hogy.

Üljön be a 147-es autósmoziba!

De akkor sem hozza ez a párosítás azt, amit igenis elvárunk, ínyencen követelünk a márkától. Egy-egy rövid, de jóízű autózásra azért alkalmas, közben bebizonyosodik, hogy futómű-építésben Alfáék még mindig az élről figyelik a történéseket. Ha puhább, komfortosabb is lett elődjénél, még így is szédületes kanyargózásra csábító, úttartása stabil, remek. A kormányzás direkt, a fék bőven elég, precíz, az ötsebességes váltóhoz tán meg azért nem nagyon nyúltak a mérnökök, hogy akadozzék, és emlékeztessen valami a régi szép időkre.

Az élményszerző körutakon bosszantó, hogy a sportostól, az ideálistól - szerintem legalábbis - messze van az üléspozíció - átlaghasználatban ez nem tűnik föl. A fotel nagy, puha, kényelmes, lehetne kissé keményebb, oldaltarthatna jobban. A mikroszálas Alfatex anyaga - mint az összes matéria a beltérben - finom, minőségi érzetre, tapintásra, szemre is. Összeszerelésben a 147-nek javulnia kellett, javult. A műszerfal szép. A középkonzol szép. Az ajtók, a kárpitozások szépek. A volán szép, nagyon (és milyen jó fogású). Baromi jó érzés a "kis" Alfában lenni.

Remek, de nekünk nem elég benzinmotor > iPod a pohártartó helyén

Ami a helykínálatot illeti: üti a kategória átlagát, négy ember gond és fájdalmak nélkül elfér. Fej, tor, potroh, minden. A kesztyűtartó, az ajtózsebek, a rekeszek, a fiókok, a pohártartók láttán sincs miért különösképp szomorkodni. Aztán, ha az ötödik ajtóval és a mögötte lévő csomagtartóval kell foglalkozunk, hát el is érkeztünk az autó gyenge pontjához, mert. Nincs már mélyedés, nehezen, koszolódva nyitható csak a fedél (például az ablaktörlőbe kapaszkodva). A perem magas, a raktér szűkös, 300 liter se. De ennyi, jómagam például csak azért emelem ezt ki, mert muszáj. Nekem elég ez a csomagtartó.

A Distinctive felszereltség gazdag, többek között kétzónás automata klímát, hat légzsákot tartalmaz. Olyan extra is rendelhető, mint a minden izéval kompatibilis, kivehető-betehető iPod, töltsünk le jó sok bármit, adathalmazt, zenevilágot, fejegységről vezéreljük, kaja-pia.

A bal oldali képre szívesen, a jobbosra mérgelődve emlékszünk

No, ennyit az egyhatosról. Ja, fogyasztása kímélve, csigában, vidékütt kavirnyálva 9, zúzva, sokvárossal 12-13 liter 100 kilométerenként. Nekem, ha már benzines, legyen erősebb, minimum a 150 lóerős kétliteres. Pláne GTA.

1.9 JTD 16v M-Jet

Zseniális motor, zsír kombináció. Nem Uni-, hanem Multijet befecskendezés, változó geometriájú turbó töltőlevegő-hűtővel, közös nyomócső, 150 lóerő, 305 Nm, 9 másodperc alatti gyorsulás 100-ra, 200 feletti végsebesség. És rugalmasság. És kábé 2500-tól 4000-ig bitang tolás. És hatsebességes váltó. Az utsó fokozatban 170-nél is többet megy 3000-nél. Csendben, takarékosan. (Sport)szívet melengetően.

Szenzációs motor, hiperszuper kormány

Ha valamit fel lehet néki róni, az az, hogy tökalacsony fordulatról még nem lódul meg - ebben vannak jobbak. De följebb már kevesen, vagy nem is. És dízelhangilag is izgalmas, élvezetes. Mint a GT-ben. Nem volt még szó a segítő elektronikáról. ASR, a kipörgésgátló kikapcs, de a VDC (értik, az Alfa ESP-je, menetstabilizálója) továbbra is felügyel, így aztán eszement száguldozás, vakmerően fölösleges mutatványok sora "kell" a bajsághoz. De ilyet ugye senki nem csinál.

Kanyarokban, szenvedélyes féktávokon persze meg-megindulhat a 147-es feneke, tánci van, de könnyen és mosolyogva korrigálható a (haha, direkt) hiba. A kormányzásról még egyszer áradozzunk: parádés! Max. kettőt tekerhetünk a volánon, nehezebb is, mint a bevásárlós fajták - hátránya a nem kis fordulókör-átmérő. A lendületes stílushoz, a gyors váltásokhoz lökjük hátra a (feláras) könyöktámaszt, úgy az igazi.

Minden idők egyik legszebb, legsikerültebb Alfa Romeója

Kevésbé erőteljes dízelmotorral is kapni a 147-et, de ez az ajánlott darab. Átlagfogyasztása 7-8 liter között, inkább 7, károsanyag-kibocsátása jóval alacsonyabb benzines testvéreinél, besorolása nyilván Euro4-es.

TI

Hohó, és van még jobb! De mi ez? Nem, nem GTA, de akkor is, ez, ez, ez gyönyörű, így, ebben a piros ruciban meg egyenesen dögös, nagyon bejövős. Még szebb felni a peres gumikon (215/45 R17), kis szárny, és a TI felirat. De milyen motor hajtja ezt a 147-est? Mert az nem derül ki. Hát az 1.9-es, 150 lovas, halleluja. A TI sportcsomag pedig sportfutóművet, sportfékeket, GTA-bőrbelsőt ad.

Ja, hülye helyen van az ülésfűtés gombja...

Hát ez aztán végképp a dobogó tetejére röpíti a 147-est, amennyire sportos, annyira elegáns tőle. Vezetésileg még feszesebb a kocsi, megjelelenésre is ötös, érzetre dettó. A 630 ezres felár a konkurenciához viszonyítva pedig nem vészesen sok. Tesztautónk mondjuk további hasznos vagy kényeztető extrákkal volt kitömve (xenon lámpa, Bose hifi), ára így már 8 millió fölé ugrott.

Ajándék

Összegzésképp: ha valaki megteheti, hogy ennyi pénztől váljon meg egy nem nagy autóért, amelybe öt felnőtt csak rövid távra jöjjék össze, és nem költözéshez kell, hát semmiképp se hagyja ki a számításból a 147-es Alfát. A 156-osnál alig kevesebb (a 159 azért már nagyon más osztály), a GT-nél praktikusabb, de szintén bombázó. Ha már megvan, ajándék, de az lehet az utca népének, az autók, a műtárgyak szerelmeseinek is. A sárga irigységet most hagyjuk.

A feketén hagyott tükrökért én kérek elnézést

Az utódjáról napvilágot látott grafikák meg a kiszivárgott infók alapján a 149-es valami teljesen más lehet majd, de az biztos, hogy ezerszázalékig alfás. Csak lenne nagyobb a tükre, mint a 159-esnek. Karakter, tradíció, Cuore Sportivo, ez esetben nem elcsépelt szavak. Ó, lécci valakik cáfolják meg, hogy az átlagosnál komolyabb a márka és a modell értékvesztése, és, hogy bírja a strapát soktízezer kilométeren át.

Kántor István