És nem, és jelentem, az 535d sem fogott meg annyira, hogy rohannék venni egyet. Hiába nem tudok jobbat nála műfajilag, akkor se nem. És ez részben az én hibám, butaságom, részben meg a világunké, a BMW-é, azé az árpolitikáé, amelynek "hála" egy pohártartó is feláras extra, például.
És most nem citálom az extralista megannyi tételét, nem emelek ki, nem számosítok egyet sem. Maradjunk a tényeknél! A BMW 535d limuzin alapára 14,5 millió forint. Sok. De nem sokabb, mint a konkurenseké. És ez az a kategória, ahol egyáltalán nem számít az induló összeg, azt hiszem. Nem tudom elképzelni, de biztos nekem szegényes a fantáziám, hogy valaki bemegy a kocsiboltba, kér egy alap 535d-t, és viszlát.
Egy 535d-vásárló szerintem szétolvassa magát, tájékozódik, de már amúgy is mindent tud a márkáról, az összes modellről, átnézi a listákat, ha annyira mégsem megy neki jól, legfeljebb számolgat, de tuti nem elégszik meg az alappal. Amely azért kábé oly' messzi van a fapadostól, mint a calcio a magyarfocitól. De még a Bundesligával is példálózhattam volna.
Vagy úgy dönthet még az illető, hogy hallotta az ismerőstől, látta, netán ki is próbálhatta az autót, és akkor neki is kell bele az a cucc, meg az is, hogy az övé jobb, több, szebb, baróbb legyen. Vagy úgy, hogy kirak a zacsiból egy huszast, millát, és kér érte egy olyat. Nagy zenével. DVD-vel. Akármivel. Mindent kap.
Bárkovics Zoltán autóversenyzőnek M-csomagos 535d-je van. Videó!
Na mindegy, szóval az alapár ebben a szegmensben talán nem több marketingnél és annál, hogy meglegyen rajta a minimális haszon, és passz. És vissza a tényekhez: a minden földi jóval felszerelt tesztautónk 19 milliónál is többet kóstált. Nyilván értelmetlenül drága és nem ér ennyit - ha így gondolkozunk. Tuti jó vétel, ez van, más sem adja olcsóért, ez a technika mindent megér - ha úgy.
Erről ennyit, nálam összdízelben arany, uralkodik, ötösbömösben ezüst, még jó, naná, hogy az M5 után. Nem tudom, mit adhat egy 550i, vélhetően nem keveset.
Kántor István