Hogy szalad az idő. Szinte alig mutatták be a Mitsubishi jelenleg futó L200-asát (aka Pajero Pickup), a folyamatos megújulási kényszer jegyében a briteknél már árulják is az újat, az aktuálisnál sokkal kerekebb, az uralkodó trendekhez passzintott változatot. Mielőtt megérkezne, gyorsan elkértük a "régit", hadd lássuk, mit tud - a Nissan Navara és a Toyota Hilux után mostanában ő volt a harmadik dupla kabinos platós, aki szerkesztőségünkben járt.
Összehasonlítás ezzel együtt nem lesz, mert előbbiekkel kapcsolatban az emlékek már kicsit megkoptak, és hát különben is, ebben a kategóriában kifejezetten nehéz megmondani, hogy ki a jobb és rosszabb. Ezeket a gépeket munkára, cipekedésre teremtették, ezek azok a műfajok, amelyekben kifejezetten jók is, a választásnál olyan apróságok dönthetnek egyik vagy éppen másik mellett, mint a teherbírás, vagy mondjuk a forma.
Mert hát ki szeretne melóba menni olyan autóval, amire utál ránézni, nos, az L200-asnak nincs miért szégyenkeznie. Szemből, hátulról, oldalról és mindenhonnan vizslatva erőt sugároz, visszapillantóból egyenesen ijesztő: kisautóból nézve valami olyasmi az üzenete, hogy ne pattogj az utamba', mert eltaposlak izibe', kipróbáltam, gombóc csúszik az ember torkába. Pont ezért van, illetve lehet, hogy az L200 egyfajta hatalmat is megtestesít az utakon, csak úgy iszkol előle mindenki, s nem nagyon van olyan, hogy nem engedik be.
Nem szeretem az ilyen szavakat, de annyira sokan mondták már az L200-ra, hogy én se tudom megkerülni: olyan macsós. A nagy, könnyűfém kerekek, meg a sok-sok króm teszik azzá, szögletessége inkább előnyére, mint hátrányára válik. Van belőle szimpla, klub és dupla kabinos, mi legutóbbit, 235 milliméteres hasmagasságával és szélesebb nyomtávjával a leginkább terepre valót próbáltuk.