De mi az a svung? - Toyota Yaris II. 1.3 VVT-i Sol

Az új Toyota Yaris 1,3 literes benzinmotorral és 5 fokozatú kéziváltóval járt nálunk, mert így kértük (és kaptuk). Remek tesztféle a kiváló, kategóriabajnok kisautóról. Plusz automatás összehasonlítás az előddel, képek és képek, no meg autósmozi, videó, minden jó!

Őszintén megvallva, eddig még soha nem éreztem azonnali birtoklási vágyat egy Toyota kapcsán. Talán a márka a saját magáról felépített kommunikációs stratégia rabja, hisz a Toyota mindig a megbízhatóságával érvelt, az pedig szép és jó, csak unalmas. Ez van beégetve a humanoidok agyába. Most azonban - számomra - kezd megtörni a jég. Ezt itt már az első perctől kedveltem. Ezt a Yarist.

Mostanában néha furcsa dolgok történnek velem. Úgy, mint most is. Ülök a gép előtt, és próbálom összerakni a Yaris-tesztet, miközben csak úgy repkednek fejemben a színes, szélesvásznú közhelyek. Nem szeretem használni őket. Mégis görcsösen nyomkodom a billentyűzet gombjait, mely hatására ilyen dolgok tűnnek fel a képernyőn, hogy: az első Yaris volt már Év autója; formás; követi az előd által kijelölt utat; nagy minőségi ugrás; jó vezetni, blablabla... Aztán egyszer csak ott villog a következő szó is: SVUNGOS. Ezt meg ki írta ide? Ráadásul mit jelent? Ízlelgetem. Érzem, hogy idevaló, mégsem tudom, mit is akar üzenni, illetve, hogy került ide?

Aztán kopogtatnak lakásom ajtaján. Kelletlenül nyitok ajtót. Fülig vigyorogva, izgatottan toporogva, érdekes fazon áll a lábtörlőn. Keresztbe csíkos pólója, sugárzó jókedve és élettel teli, mégis idegen tekintete szimpatikus. Aztán megölel, és hangosan hahotázik. Magam is így teszek, mert magával ragad a fickó karizmája. Olyan mintha évek óta ismerném, pedig most látom először. Finoman eltolom magamtól. Végigmér, majd kicsattan a boldogságtól.

- Zork, öcskös, de jó, hogy újra látlak! Orson csak tegnap jelezte, hogy elküld hozzám! Milyen volt az út? Körülbelül úgy nézek rá mint most ön - Kedves Olvasó - a monitorra.
- Ne haragudj..., izé, azt hiszem, valami romlott volt a tegnapi pizzán - fordulok befelé a lakásba.
- Ó dehogyis, ez a hiperugrás hatása. Pár napig eltart, aztán majd emlékezni fogsz - vereget hátba.
- Aha! - érzem, hogy kezdem feladni.
- Öcskös, Mork vagyok! Hahó, emlékezz! - majd bal keze egyik ujját belelógatja a tegnapi buliból az asztalon maradt langyos pohár kólába és jóízűen "megissza". Jobb keze kis- és gyűrűs ujját, majd mutató- és középső ujját szorosra zárva csattogtatja, mint egy ollót!

képek a Yarisokról > videó az 1.3-asról

- NANU, NANU! - és olyan boldogan vigyorog, mint egy gyerek a csokigyárban.
- Mork. Mork? Mork!! - érzem, megőrültem.
- Kimegyek, megnézem az űrjárgányod! - bök a Yaris felé. Úgy látom, sok minden megváltozott odahaza - vigyorog, és hatalmas jókedvvel beleharap a három cserepes virágom közül kettőbe.

Mézes teával nyugtatgatom magam, és próbálom elfelejteni az előzőeket. Nyilván meg sem történt! Az a rohadt pizza az oka, soha többet éjfél után... Na, vissza a cikkhez. Szóval Yaris. Igen, mit is akartam írni? Ya, igen, már emlékszem! Szóval hasonlít az elődjére. Ezt a fejlődést szoktam csendes evolúciónak nevezni. Minden vonala más, de az összhatás az mégis ugyanaz, csak frissebben, jobban. Ez különösen akkor jön ki, ha az ember keresi a "régi" Yarisok társaságát (elsősorban azért, mert egy ilyen autót jellemzően csinos nők vezetnek). Jó pár mellé odagurultam, és megmutattam nekik az újat a forgalomban. A reakció majdnem minden esetben a következő volt a hölgyek részéről.

1.: Már megint egy pasi, aki ismerkedni akar. Jobb, ha rá sem nézek.
2.: Egy pillanat, milyen autó ez?
3.: Csak nem!? Van már újabb?
4.: Igen, a rohadék, ez az ÚJ Yarisban ül! Dögölne meg!

Témához tartozik szorosan, hogy az új Yarisszal több forgalmi bonyodalomba is keveredtem. Mindegyik azonos forgatókönyv szerint zajlott, és sokat üzen. Kikanyarodásos, felgyorsulós, besorolós helyzetekben, hátam mögött valamilyen lendületből érkező kishaszonjárművel vidáman és biztonságosan beállok a forgalomba. A több tíz méterrel mögöttem haladó közlekedőtárs hevesen villog, dudál és anyáz, mintha épp vészfékezésre kényszerült volna. A lámpánál megállós, átanyázós helyzetet csak az oldja, hogy nem egy szöszi cica, hanem egy rövid hajú, borostás, bőrkabátos fickó vezeti a Yarist, amelyben épp a Tankcsapdából Lukács az üvölti, hogy "Én vagyok a törvény!". Ez megtörtént. Háromszor is. Eddig ilyen élesen és ennyire rövid idő alatt soha, semmilyen más autóval nem esett meg velem. A vezetési stílusom pedig változatlan. Érdekelne, hogy a helyzet tényleg ennyire rossz, ha az ember Yarisos? Hölgyeim, írjanak nekem, mert érdekel, és jelentenem is kell Orsonnak...

Szép ez a kisautó. Olyan kölyökkutyás. Ellentétben az új Clióval és a Grande Puntóval egyáltalán nem akar új kategóriát nyitni, és nem vallja a "nagyobb-jobb" elvet. Ez pontosan olyan, mint egy modern kisautó. Nem juttatja eszembe a fotelágyat, amely fotel is és ágy is, mégis fotelnek kényelmetlen, aludni meg nem lehet rajta. Ez kérem kényelmes, finom fotel. Elöl mindenféleképpen. Az áttervezett belső tér legfőbb jellemzője a középre helyezett, háromdimenziós hatású, digitális műszerfal maradt. Nekem mindig a nyolcvanas évek végének kézi videójátékait juttatja az eszembe. Azt hiszem, Tron volt a neve annak, amire most is gondolok.

Részlet Mork naplójából

"Kedves Orson! Köszönöm, hogy utánam küldted az öcsköst! Meglátod, jól fogunk együtt dolgozni. Érdekes az űrtojása. Látszik, hogy jó pár év eltelt azóta, hogy az enyémet megépítették a Zorgoniak. Ez ugye már teljesen megdöglött? Ügyes ez az autóálca dolog. Kicsit átböngésztem középen a holotérképet. Sokkal részletesebb, mint az enyém volt. Rajta van az egész keleti galaxis. Meglep, hogy az emberek csak egy sebességmérőt, fordulatszámmérőt látnak benne."

Kinézek az ablakon, és azt látom, hogy a csíkos pólós őrült fickó éppen a digitális műszeregységet babrálja. Ezek szerint nem szűnik a rémálmom... Kikiabálok neki, hogy azonnal szerelje vissza a lebontott műszerfalat. Visszavigyorog rám, majd fejenállásba fordul, lábait maga alá húzza, és hirtelen elalszik.

Behuppanok mellé. Jól érzem magam. Tetszik a forma, bár az ajtó behúzója - csinos dizájnelem, olyan, mint egy síugró sánc - a két műanyag összeillesztésénél finoman megkarcolja az ujjaim végét. Ezt nem szoktam meg egy Toyotánál. Mork hátramászik. Alig fér el. Egy pillanat múlva felfedezi, hogy az ülés sínen tologatható - pont úgy, mint az elődjénél. Innen kezdve az elkövetkező percek azzal telnek, hogy ide-oda csúszkál. Teljesen hátratolva elfér, teljesen előre húzva felszisszen, mert mindig beveri a térdét. Kérdőn nézek rá.
- Jó hasznát veszed hosszú űrutazások alkalmával. Kicsit megmozgatod a lábaidat, el ne gémberedjenek - látszik, hogy elégedett.

Elborult arccal fordulok vissza. Zsebemben a kódkártya - nem kulccsal indul. Megnyomom a gombot. A motor életre kél, 1,3-as benzines 87 lóerővel. Csak 140 ezer a felára az egylitereshez (69 lóerős, de csak háromhengeres!) képest. Hiba lenne kihagyni! Mork abbahagyja a hülyülést az üléssel, és előremászik. Belekiabál a műszerfal közepébe:
- Kompjúter, gyerünk, irány a Zorgon! Ismerek ott egy fantasztikus helyet, ahol szombat esténként Gramp show is van!

Elindulunk. A váltó finoman kattan egyesbe. Már most tetszik ez a mechanika. Lassan kikanyarodom a főútra, és odalépek. A kis Yaris szépen veszi a fordulatot, kultúráltan pörög és meggyőzően halad. Magabiztosan gördül át az úthibákon is. Sorra teszem a fokozatokat, és a szerkezet lenyűgöz. A kormányzás szintúgy. Annyira passzol - működési kultúra és érzet tekintetében - a két szerkezet egymáshoz, mint az osztrák almás réteshez a vaníliaöntet. Legszívesebben folyamatosan váltanék és kanyarodnék. Megállás után pedig magammal vinném a két egységet, és stresszlabda helyett nyomorgatnám őket. Bravó!

A kis Yaris még autópálya-tempónál is nagyon stabil. Igaz, a motor ilyenkor már sokat forog, és emiatt kicsit zajosabb is. Törvénytelen sebességnél szinte semmit sem veszít a meggyőző magabiztosságból. Papíron a végsebessége 170 km/h körül van, de még ennek közelében is olyan, mintha a menetkultúrája legalább egy osztállyal feljebbről érkezett volna.

Zeg-zug

Már autózunk egy ideje, hallgatjuk a zenét, amikor Mork egy papírlapot húz elő. Figyelmesen nézi, közben hümmög. Kérdésemre - mit is csinál - azt feleli, hogy térképet rajzol az autó belsejéről. Értetlenkedésemre közli, hogy annyi a rekesz, fedél, zeg-zug, hogy fel kell jegyeznie, mit hova rakott, mert - szerinte - mindegyik átjáró egy másik galaxisba, és nem mindegy, hogy kinek mit küld haza a földi kiküldetéséből. Tény és való, hogy én sem találom a napok óta valahova elrakott csokimat, pedig legalább 5-6 tárolót már felnyitottam, kitapogattam.

Van a Yarisban egy nagyobb tárolócska is, ott, ahol a többi autón a csomagtér található. Mivel úriember szimpatikus kisautó esetén nem erőlteti a csomagtér kapacitására vonatkozó hűvös számokat, ezért én is higgadtan átlépek a témán. Legyen annyi elég, hogy ha lemondunk a hátsó ülésekről, akkor akár még csomagtartónk is lehet. Jó nagy.

Az alapok

Minden Yaris szervókormányos, ABS-es, és két légzsákos. Van belőle 1,4-es dízel is és ha van miből gazdálkodni, akkor egy egészen jól felszerelt, dögös kisautót lehet belőle kihozni függönylégzsákkal, kulcs nélküli indító rendszerrel, automata klímával, MP3-mal. Ilyen volt a mi tesztautónk is. Egyébként pedig 2,435 milliótól indul. Ötajtósként 2,535 milliótól.

SVUNG

Hosszas autózás után Morkkal visszatérek a lakás elé. Sokat beszélgettünk, de nem sikerült meggyőznöm arról, hogy ez nem űrtojás, hanem "csak" egy kisautó. Nem mellesleg megjegyzem, hogy az általam vezetett kisautók közül a legjobb. Fantasztikus mechanikával, felnőttes viselkedéssel, játékos és modern formákkal, rengeteg praktikummal.

Kiszállás után Mork szabadkozik, hogy mennie kell, nem maradhat. Amint elfordul, eszembe jut, hogy nem is kérdeztem, mennyire tetszett neki a Yaris?
- Mork! - kiáltok utána. Tetszett?
- Svungos! - vigyorog teli szájjal. SVUNGOS!

Érti ezt valaki?

Bertalan Gábor