Csendes hódító - Subaru Outback 2.5 aut. Comfort

Két és fél literes motor, négysebességes automata, a Comfort csomagos Subaru Outback finoman szólva sem az utak réme. Ereje kifinomultságában rejlik, meg persze abban, hogy szinte bármilyen célra használható.

Már bent. Hasonló letisztultság, mint a Legacyban, az ezüstös középkonzol még mindig a legbejövősebbek egyike, CD-lejátszós rész, klíma, minden összhangban. Az automata váltó (róla később) kulisszája csillogó krómmal keretezett, a kar is ezüstözött, öröm ránézni. A műanyagok átlagosak, kopognak, de nem vészesen, és ami van még nekünk, az fekete bőrkárpit az üléseken. Ez a Comfort felszereltségi szint sajátja, Outbackünkben azonban további bónuszként akadt még színes érintőképernyő is navigációval. Luxus über alles.

Érdekes darab ő egyébként, mármint a kijelző, ránézésre űrtechnika, modernség, főleg ahogy pöffeszkedik a középkonzol tetején, a grafikáját viszont mintha egy ősrégi Commodore 64-es játékból szalajtották volna. Kicsit olyan... hm... kezdetleges, bár pont ettől különös bája is vagyon. Érdekes "menüpontból" kettő van, az egyik képernyőn grafikus formában tekinthető meg, hogy éppen honnan ömlik a levegő, a másik pedig egy hármas egységben azt taglalja, hogy adott, százalékban kifejezett gázpedálállás mellett mennyi az aktuális fogyasztás. Semmire nem jó (a parasztvakítás szót direkt kerülöm), de mókás dolog néha rápillantani. A fogyasztást jól számolja a komputer, 13 litert mutogatott végig, a számológépes ellenőrzés ugyanennyit.

A helykínálatra nem lehet panasz, elöl-hátul kényelmesen el lehet férni, az első székek környékén ráadásul egyetlen olyan gonoszul helyezkedő alkatrész sincs, amely kényelmetlenséget okozna a térdeknek. A székek hibájául talán csak a nem megfelelő oldaltartást lehet felróni, a bőr miatt kicsit csúszósak is, ilyen szempontból jobb tán a szövet.

Az ereszkedő tetővonal ellenére a padon nincs gond a fejtérrel, ugyanígy a lábaknak sem kell szorongania. A tágasságból jutott a csomagtartónak is, vannak ugyan nála nagyobbak, de a sportos vonalvezetést is figyelembe véve az Outbacknek nem kell szégyenkeznie alapból 459 literes puttonya miatt. Döntögetéssel 1649 literig lehetséges a bővítés, ez így leírva nem sokat mond, gyakorlatban viszont annyit tesz, hogy egy normál méretű, lapraszerelt ágyat simán benyeletett vele Kántor kolléga, sőt, még a matracokat is bepasszírozta mellé. Minimum egy kalaplengetés jár ezért, családok figyelem, szállítóautó is az Outback.

A motor természetesen boxer, 4 hengerrel és 16 szeleppel, de ő sajna nem a 3.0R 245 lóerős háromliterese, hanem csak kettőfeles 165 pacival. Hozzá négy, igen, négyfokozatú automata váltó, nem túl modern szerkezet, s nem is illik annyira az autó karakteréhez. Az rendben van, hogy finoman, rántások nélkül vált, szépen teszi a dolgát sport üzemmódban is, viszont a fokozatok nagyon hosszúak, s ez bizony a dinamizmus rovására megy. Két és fél literes a motor, üresen még másfél tonnát sem kell cipelnie, a százas sprinthez egy tized híján mégis 11 másodperc kell. Kézi váltóval máris tíz másodperc alatt gyorsul az Outback, azt hiszem, ez mindent elmond a robot karakteréről.

Ettől függetlenül nagyon örültem neki, mikor elhoztam az autót, délutáni csúcsforgalom, Hungária körút, pont az állandó váltogatás nem hiányzott. Élveztem, hogy csak gáz meg fék van, és hát ehhez a bőrös, színes képernyős Comfort felszereltséghez tényleg egy automata illik. Hamar megszoktam, hogy olyan, amilyen, és hát őszintén szólva simán együtt lehet élni vele: kézi üzemmódban használva szépen kilőhetünk a pirostól, s a leszabályzásig kedvünkre pörgethetjük a motort, nincs beleszólás (fogyasztásd lásd feljebb).

Nem hülyeség különben elkalandozni a magasabb fordulatszám-tartományok felé, a maximális teljesítmény 5600-as, a 226 Nm-es csúcsnyomaték pedig 4400-as fordulatnál bújik elő. Csak az van, hogy idővel simán hozzáidomul az ember az autó kényelmes karakteréhez, nem kívánja a taposást, különösen, hogy a szépséges boxerhangból sem kap túlságosan sokat. Ez mondjuk azért is van, mert a keret nélküli ajtók ellenére szinte tökéletesen sikerült az utastér szigetelése, az Outbackben 140-ig nincs olyan, hogy szélzaj, bugyborékoló hangért ablak le és jobb láb masszívan a gázra. 4500 körül már derengeni fog valami abból, hogy miért is nagyon jó dolog a boxer, de imprezai hatásra senki ne számítson. Szerintem mondtam is már, az Outback más karakter.

Hihetetlenül jól fordulni ettől függetlenül ő is ugyanúgy tud, mint a többi Subaru, a motor beépítési módjából következő alacsony súlypont szinte hihetetlen dolgokat tesz lehetővé. Merész kanyarban van persze billegés, de kicsit sem ijesztő, és hát különben is, az Outback kombi, ennyi a felépítési módból egyenesen következik. A kanyarstabilitást segíti a Subaru Symmetrical All Wheel Drive összkerékhajtása is, sokszor bizonyított, kiváló rendszer, azt tudja, hogy szinte teljesen semlegesen viselkedik tőle az autó. Se orrtolás, se seggrázás. A kasztni merev, a futómű feszes, de jól csillapít, a kormányzás pontos és precíz. Lehetetlen belekötni ősubaruságába, a húszcentis hasmagassággal ráadásul terepen is jól el van: a gumik csak /60-asok, nyugodtan irány velük a susnyás.

Így mindenestül, bőrrel, navigációval, automatával az Outbackért 11,1 millió forintot kell fizetni, sok. Alapára durván két misivel kevesebb, nincs annyi extra, de manuális a váltó, a Subaruságot, boxermotort, prémiumságot figyelembe véve ennyiért már inkább rendben van. Konkurenst nehéz neki találni, hiszen az Octavia 4x4-gyel azért nehéz egy kalap alá sorolni, a cseh "terepjáró" sima kétliteres benzinmotorral mindenesetre 7,63 millió forintért vihető haza. A Volvónak XC70-ese van, szintén két és fél literes motorral, de turbóval, 12,1 millióért. És akkor van még a 30 milliméterrel alacsonyabb, de annál jobb áron kínált Mitsubishi Outlander: 2,4-es, 160 lóerős motorral 6,7 milliótól indul, de a bőrős, tempomatos, dupla napfénytetős, ülésfűtéses is elvihető 7,85 millióért.

A Subaru viszont Subaru, a boxer meg boxer: van, akinek mindent pénzt megér. Az Outback közel tökéletes, univerzális autó, senkit sem tudok lebeszélni róla. És nem is akarok.

Koncz Dávid