Ja, a durranás kifejezés épp találó. Mondjuk a chilis bab tán übereli. Először rotyogi akaródzott cím lenni (kapott egy alcímet), de az olyan japános, a JCW meg tökangol. Nem mintha a chilis bab is az lenne, bezzeg dettó erős, csípős, pikáns. Na meg szeles, állítólag. Lényeg, hogy ez a MINI elsősorban hangja miatt főkedvenc annak, ki terelgeti, annak is, ki utazik benne, s az utca népe se nem panaszkodhatik.
Brutál a kipufogó! Gázelvételnél durrog, bugyog, rotyog, fortyog, háborog, morog, dohog, eszement durva. Ordít, zeng, világgá kürtöl. Kívülről is lélekemelő, már annak, aki ezért él és hal. Sportautós, erődemonstrátor. Egyébként egy nemesacél rendszer végterméke. Dobogós, komolyan. És a (figyelem, még mindig csak 1.6-os) JCW-ben nagyobb méretű a kompresszor, na az sem egyszerű, ahogy sivít, nyuszít, fémesen vinnyog - a duplavégű kidörrenővel duettezve megasztári a magasság.
És akkor a Cooper S (6000-es fordulaton) 170-éhez képest (6950-nél) 210 ló további megalapozóiról: módosított hengerfej, átprogramozott vezérlés, gyújtógyertyák, befecskendezés, légszűrő. Nyomatékban +25, 220 helyett 245 (4000 helyett 4500-nál), 7.2-es (kabrióként 7.4-es) 100-as sprint helyett 6.6 mp, 220 helyett 230 km/h végsebesség. Ez utóbbi persze egyáltalán nem számít.
A John Cooper Works tuningcég igen régóta dolgozgat a szakmában, ha valaki elmélyedne, s még nem tette meg, íme. Videók is vannak. Azt azért emeljük ki, hogy a hatvanas években JCW-MINI tarolt háromszor is a Montén, a tán legnagyobb múlttal bíró havas-jeges-aszfaltos ralin. |
A hivatalos oldal szerint a John Cooper Worksnek 80-120-as gyorsulása, rugalmassága negyedik fokozatban 5.4, ötödikben 6.7, hatodikban is 8.9 mp, kiváló. A negyedikben 5.4 az annyira veretes, hogy egy 306 lóerős, 390 Nm maximális nyomaték leadására képes BMW 540i idevágó adata 6.3 mp... Közel 530d-s (5.1), de ő már 231 lóereje mellett nem kevesebb mint 500 Nm-rel büszkélkedhet... Hogy még egy Bömöst, de már méretben és jellegben közelebbit vizslassunk: a 265 lovas 130i 5.8 mp alatt pörög föl 80-ról 120-as tempóra.
És ez nem pusztán elmélet. Harap a John Cooper, de még 150-160-ról is derekasan megindul az 1,2 tonna, tol és tol, imádja. Imádnivaló. De sokkal betyárosabb élményt nyújt a gép egy hegyi szerpentinen, netán versenypályán. Igen, gokartközeli az élmény. A 210 lóerő önmagában is mosolyra fakasztana, ám így, hogy sperr, önzáró diffi is van, kanyarvadászaton csillagos ötösre vizsgázik a MINI. Nincs tehetetlen, végtelen orrtolás, a kraftból az útra is jut tapadás formájában. Taknyos, angolos időben, versenypályán próbáltuk, fenomenális. Plusz kerekek kitolva, súlypont mélyen, széles nyomtáv, naná.
Ami az elején még kimaradt, mint kritizálható valami, ám keretes lett belőle, mert így mégiscsak hangsúlyosabb, az a külcsín visszafogottsága. Hogy a John Cooper Works kit nem igazából mutatja, mit is takar a ruha. Jó, vannak jelvénykék, pirosan kandikáló féknyergek, szénszálas tükörház, légbeömlő, díszes-krómos kipufogóvégek meg szárnyacska, de tíz méternél messzebbről akár a Cooper S is lehetne. De legalább egy dízel One birtokosa nem érzi úgy, hogy le van sajnálva. |
És ahogy gyorsul, úgy lassul is a tuningolt Cooper S a nagyobb tárcsáknak köszönhetően. Nem ideges, nem dobálós. Kábé zéró dőléssel esünk egyik kanyarból a másikba, gáz, fék, még több gáz, kapaszkodás a kormányba. Hej, de kéne az a sportülés! Kuplung, váltó, kormány: mindent határozottan, keményen, férfiasan - na ja, ez a MINI nem lányoknak való. Tényleg nem. Tisztelet a kivételnek.