Hisztistop - Lancia Ypsilon 1.3 Multijet Momo Design

Principessa, azaz hercegkisasszony. Ha olaszokról van szó, mindenki azonnal maffiázik, ferrarizik és dzsigolózik, pedig inkább donnázni, lanciázni és ragazzázni kéne. Az itáliai stílusos nép, az Ypsilon pedig bájos, csábos, gyönyörű fenekű, pisze orrú bella signorina.

Ha nem is értünk, a pénztárcánkért biztosan dobog az Ypsilon szíve. Az 1.3-as Mutlijet 70 lóerővel, 180 Nm-rel és az általam mért 5,3-as tesztfogyasztással jó választás. Valószínűleg csak a súly miatt, de kissé hisztis 1500-as fordulat környékén. Majd belehúz, de 3500-nél már megint liheg. Hát, ez van..., a jólét elkényelmesíti az embert. A középosztálybeli Punto simán lelépi a Lanciát ugyanezzel a motorral, de hadd rohanjon, nekünk a vonulás jobban áll.

Ráadásul itt a motor, de még a futómű hangja sem zavarja köreinket. 110-nél még csak halk gumisurrogás. Sem a hangomat, sem a rádió hangerejét nem kell emelni. A futómű különben is nagyon Budapest-barát, jól és hangos nyögések nélkül, inkább csak halk sóhajtozással, nemesen tűri a kínzást. Kicsit inog, kicsit puha, de valamit valamiért. Az ívről viszont csak direkt lehet lekergetni, hirtelen gázelvételre pedig megrázza a farát is. A vagány, sportos csávók megfogják, a hölgyek pedig egyrészt szintén ügyesek, másrészt óvatosabban vezetnek, esetleg rendelnek ESP-t.

Nekik, mármint a nőknek találták ki a City szervót. Csak egy gombnyomás, és máris egyujjas lesz a mutatvány. Persze ilyenkor aztán visszajelzésnek nyoma sincs, de legalább egyszerre lehet rúzsozni és megerőltetés nélkül parkolni. Na jó, cinikus voltam, én is bekapcsoltam parkoláskor... Van benne gyári hisztistop is. Hetvennél visszakapcsol normál erőre, így nem kell félni attól, hogy egyetlen óvatlan mozdulattal lerángatjuk magunkat az autópályáról.

A pedálok kímélik a vádlikat, kellemesen puhák. A fék kicsit hirtelen fog, adagolhatósága minimális. A biztonságot kicsit másképp értékelik az olaszok, amivel részben egyetértek. Első és függönylégzsák van, oldallégzsák nincs. Az még 60 ezer.

Stílus, kevés racionalizmussal

A régi és új ypsilonosok visszaintettek, villogtak. Az amúgy parasztos fővárosi közlekedési morálhoz szokott szívemet pedig melengették az előzékeny autósok, még abban a tudatban is, hogy ez nem nekem szólt. A megállókban a 35 fok ellenére rám, de inkább RÁ mosolyogtak. Ők is szerették! Én is, csak nem ennyiért. A Lancia Ypsilon Momo Design dízelmotorral 3,8 millió forint. Majd négymillióért már elvárás lenne az amúgy nagyúri passziónak számító, pöccintésre hármat villanó index, az elektromos tükör, a kormányról vezérelhető rádió, az osztott hátsó ülés, az automata elektromos ablak, a négyirányú kormányállítás és az oldallégzsák. Itt ezek feláras tételek vagy megvásárolhatatlanok.

Ettől függetlenül rábeszélem a férjeket. Drága befektetés, de a hölgyek úgy megszeretik, hogy hosszú évekig nem kell másikat venni nekik, és akkor máris megérte. Főleg úgy, hogy az alapár 2,8 millió. Ez csak 1.2 benzines, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy nem fogják gyorshajtáson kapni a kedvest. 3,3 millióért már az 1.4-es, 95 lóerős benzines is a miénk lehet, viszont a Multijetre rá kell fizetnünk még vagy 250 ezret. A Bi-color fényezés 180 ezer, de ezért már egyedi belsőt is kapunk. A Momo Design 1.4-es benzinese 3,6 millió, ez van. Lancia Ypsilon regina delle piccole machine, avagy a kisautók királynője, ezt pedig meg kell fizetni. Mindenesetre engem megfogott, szóval ide nekem az egész királyi családot!

És a társak: ebben a kategóriában prémium szinte nincs is, így nehéz ellenfelet találni. A rendkívül értékálló MINI rúghat labdába 4,4 milliós áron, de a vezetési élményt leszámítva semmivel sem jobb, mint az Ypsilon. Meg merem kockáztatni még a smart fortwo-t, de ez csak kétszemélyes, esetleg a forfourt. És ennyi. Kicsiben, prémiumban legrosszabb esetben is bronzérmes az olasz stílus.

Nagy Tibor