Mert ez műanyag - Dodge Caliber 2.0 CRD SXT

A Chrysler és a Jeep után, a Cadillacen és a Corvette-en túl újabb gyönyörű, formabontó autó jött át a nagy vízen. Az árát kicsit túllőtték, a minőséget alul. Szeretjük is, meg nem is: Dodge Caliber.

Egyértelműen szeretik az emberek. Még a legkisebb falvakban is utána fordultak. A gyerekek összeszaladtak a játszótérről, a férfiak odajöttek a parkolóba, a lányok pedig kacérabban tekintettek az emberre. Még barátomat is elkeserítettem azzal, hogy Sirokon, a motoros találkozón jobban megcsodálták autómat, mint az ő épített kétkerekűjét. Így járt... Szóval sikert sikerre halmoztam. Kicsit fakult a mosoly, amikor már betekintettek az emberek, beülés után pedig egyenesen csalódottság lett úrrá mindenkin. De nézzük csak pontról pontra.

A beltér formájával nincs gond. A külsővel együtt dobban, sármos, férfias. Az egyetlen baj vele, hogy az egész olyan cserzett bőrű vagány, az igénytelenebb fajtából. Minden kézre áll, az ülések kényelmesek, a légkondi hideget fúj, a hatlemezes CD-váltó pedig kategóriákkal feljebb is megállja a helyét. Mintegy 3,5 órát utaztam benne egyfolytában, és nem tudtam megunni. A basszus úgy dübörög fel, a magas pedig úgy trillázik, hogy borsóztam tőle. A bőrülések nem izzasztóak, a deréktámasz a szintén álítható magassággal együtt kiküszöböli a fáradást, görnyedést. Csak az anyag... Ránézésre, tapintásra sem meggyőző. Olyan, ha hiszem, hiszem, ha nem, nem bőr. Elhittem.

A kormány csak le-fel állítható, de tudatlan voltam, megrángattam kifelé. Kb. két centit tologatható úgy, hogy ilyen opciót nem is lehet rendelni hozzá... És kotyog, csörög, alapjáraton jól hallható hangokat ad ki forgatás közben. De legalább ennek is bőrbevonata van, és egy háromdimenziós kos néz szúrós szemmel a sofőrre, hogy miért is kell rángatni őt össze-vissza.

Lehet, hogy a nagy vízen túl sorban állnak a Caliberért, és fél évet is várnak egy-egy darabra, de ez a beltér Európában nehezen eladható. Egyetlen megnyugtató dolog van a műanyagokban, hogy most már tudom, tényleg újrahasznosítják az ásványvizes palackokat. Dupla kesztyűtartó jobb oldalt, az alsóban hűthető üdítős rekeszekkel. A kettő találkozásánál viszont 2 centi párhuzamos él nincs, ráadásul a felső nem áll meg nyitva, álmosan zuhan vissza a helyére. Az alsó lent marad, itt bezzeg a csillapítást felejtsük el.

Világosszürke, már-már fehér műanyag a küszöb és az alsó részek döntő többsége. Minden ki-beszállás szép fekete csíkokat hagy rajta, a könyök percek alatt koszolja az ablak melletti részt, az ajtó nyitókarja sötétlik a tapogatástól. A csomagtartó ugyanebből a fehéres, kemény műanyagból van. Nem elég, hogy gyorsan koszolódik és karcolódik, de legalább zörög és csúszkál is rajta minden. Marketinges nyelvvel élve: könnyen tisztítható. Szerintem ki kéne írni az ablakokra, hogy beszállni csak terem-tornacipőben és fehér kesztyűben lehet. Az illesztéseket meg sem említem, a kesztyűtartó és a középső könyöklő a telefontartóval versenyben van a második-harmadik helyért. Az arany egyértelműen az utasoldali légzsák takarójának jár. Szép, balatoni hullámokat vet.

Az elektromos ablakemelők kapcsolói is hagynak kivetnivalót, és csak a baloldali automata, az is csupán lefelé. A könyöklők kőkemény műanyagok, még a középső is. Abban telefontartó van elrejtve, ki lehet hajtani és belecsusszantani. Idáig szép. Na de, elektromos csatlakozó nincs hozzá, tölteni itt nem lehet. Ha pedig csörög, csak a rezgéscsillapító gumival együtt jön ki. Ha nyitva hagyjuk, akkor viszont nehéz tőle váltani. Szóval keressünk a mobilnak inkább másik helyet. A középső könyöklő állítható előre-hátra, de már most lebeszélek mindenkit az ezzel való bajlódásról. Túl könnyen csúszik a sínen, így minden visszaváltásnál hátrébb siklik, majd megállapodik a hátsó-szélső helyzetben. Újra előrehúzzuk, megint hátracsúszik. Tetszés szerint ismételhető két lámpa között, míg meg nem unjuk.

Lehet, hogy ez most sokaknak rosszul esik, lehet, hogy szőrszálhasogatás, de hölgyeim és uraim, ennek az autónak az ára több mint 6 millió forint. Ennyiért már lehetnek elvárások, nem? De.

Persze az extrákat is meg kell fizetni, kérdés, van-e értelme a beépített digitális iránytűnek, a keréknyomás-ellenőrzőnek, a kihajtható hátsó hangszórónak, Magyarországra sebességtartó automatikának, és mondjuk Budapestre 18 collos kerekeknek? Egye fene, a tölthető zseblámpa tényleg jó ötlet, ahogy az italtartós-hűthetős-kesztyűtartós rekesz is. És kb. ennyi. A többi dolog ezen a szinten bosszantó.

A helykínálat elfogadható. Mondjuk 4,5 méterbe már elférhet öt felnőtt és a pakk. Elöl kifejezetten kényelmes, bár oldaltartásról ne álmodjunk, amit még ront egy kicsit a bőrre jellemző csúszkálás. A vezető viszont azonnal otthon érzi magát. Ennyire egyszerűen és logikusan kezelhető felületet ritkán lát az ember. A hatos CD-váltó hibátlan, kézikönyvre, leírásra nincs szükség, hogy eligazodjunk a menüben. A kormány is oké, csak az alsó részén található, íves takarólemez ne lenne. Az NCAP biztosan ki fogja szúrni.

Hátul két embernek kényelmes, középre szűkszoknyás barátnőt nem ér ültetni, mert ott csak erőteljesen széttett lábakkal lehet üldögélni, olyan széles a kardánalagút (amúgy a kocsi elsőkerekes, ergo kitalálhattak volna valami másfajta merevítést is). Kicsit csalóka a csomagtér, mert csak addig tűnik kicsinek, amíg el nem kezdjük megrakni. Plafonig pakolva minden utas hozhat egy kisebb bőröndöt meg egy piperetáskát. Csak az érzékeny műanyag miatt az ember nem meri passzírozni a cuccot, nehogy összekarmoljon valamit. Itt, jobb hátul van a mélynyomó is, amit vétek eltakarni a már említett szőrfelállás miatt.

/auto/ujdonsag/20060613caliber.html/auto/ujdonsag/20050216europat.html