Formájával, erejével, sportosságával nyer nálam (és megannyi vevőnél) a mai Astra-irányzat. Oké, nyilván nem mindegy, hogy a tesztelőnek olyanokhoz volt szerencséje, mint a 200 lóerős, turbós benzines 3 és 5 ajtósként, egy 150 lovas, dízel GTC, na meg egy OPC a maga szerény 240 lovával, kőkemény kinézetével és tudásával. De kisebb dízellel is járt nálunk Astra, Caravanban. Most meg itt ez a TwinTop. Nincs nevében CC, de így is tudjuk, hogy keménytetős kupé-kabrióról van szó. Nagy ellenfele a Volkswagen Eos, meg hát a két francia, a Peugeot 307 CC és a Renault Mégane CC. Mindet vezetve, kipróbálva, a nem létező poént sebtiben lelőve elárulom: az Astráé az elsőség.
De miért is? Hisz' a TwinTop tervezői sem alkottak tökéleteset. Nekik, "gyermeküknek" sem sikerül elfeledtetni a vezetővel és utasaival, hogy kabrióban üldögélnek. Csavarodásilag, nem százas merevségileg. Na ja, úgy-amúgy csak nem ártanak azok az A meg B meg C oszlopok... A gyakorlatban mindez annyit tesz, hogy érezhetően nyeklik-nyaklik a karosszéria, enyhe remegés is tetten érhető kormányon, szélvédőn, tükrökön. De nem vészes. És itt is biztonsági kütyük garmadája gondoskodik a biztonságról, naná.
Aztán van még ez a helykínálat-kérdés. Nos, az Astra TwinTop sem nagyon kényelmes négy felnőtt számára. Legfeljebb rövid távra szálljanak be hátra a haverok, a barátnők vagy a kollégák, családtagokat szigorúan előre tessékeljünk. De tapasztalataim szerint ugyanez a helyzet a többieknél is, az Eos tán egy leheletnyivel tágasabb. Na és? Úgyis kettecskén idilli a kabriózás. Hátra meg pattintsuk fel a szélfogót, és irány bárhova. Egyrészt, mert elöl szép az élet, másrészt, mert nyitott tetővel is élvezhető az autózás, az út, a minden még a megengedett sztrádatempón túl is (ablakok és szélfogó fönt). Kajne légörvény. Csak legyen jó az idő. Nem, olyan kánikulában, mint mostanság volt minálunk is, na, akkor tető föl, klíma, zene. Mondjuk egy CC egész évben használható kell, hogy legyen. Télvíz idején is. Esőben, hóban, simán.
Még ami a tetőzést illeti: akinek ez számít: roppant vagány a szerkezet. Látványosan, elég gyorsan is mozog. A kulcsról, távirányítással is. Ha már bent ülünk az autóban, akkor viszont kár, hogy béna helyre tették a gombokat, az olvasólámpákhoz. Az viszont örvendetes, hogy egy nyomással mind a négy ablakot vezérelhetjük. Á, és van még egy gomb, egy extra, amit máshol nem találunk. Őt a kupéként öblös, kabrióként szűkös csomagtartóban keressük.
Utóbbi esetben frappáns, mert ugye tető belehajtogatva, alig maradt némi rés - jaj, most mi lesz a háló alá gyömöszölt pakkokkal? Fel kell csukni teljesen a tetőt? Nem. Piros kis gomb megnyom, ettől a tető csöppet megemelkedik, s máris hozzáférhető a raktér. Okos. Az is, hogy a tető három darabból áll. Így nem kellett annyira hátradönteni a szélvédőt. És a rövidebb paneleknek köszönhető, hogy hátul mégiscsak el lehet valamennyire férni. Hogy meredek a háttámla? Az. Fejtér csak módjával? Na ja.
És az is furmányos, már a honi képviselet részéről, hogy ezzel az 1.8-as Ecotec benzinmotorral adta a tesztautót. Mert a legkisebb, az 1.6-os, 105 lovas tuti kevés, a nagyobbakkal, turbósokkal, dízellel meg jóval drágább a TwinTop. És akkor ez az 1.8-as azt mondatja, hogy igen, ez a jó választás. És tényleg. Csak ne reméljünk kirobbanó menettulajdonságokat, tüzes sportolást.
Hisz' hiába tűnhet izmosnak a 140 ló, jut rá másfél tonna. Meg a kabrióság. És akkor mindez azt csinálja, hogy marad egy tisztességesen gyorsuló, kitartó, tartalékos, végtére nyomatékban sem szűkölködő motorunk. Csak ezt a fránya, elektronikus gázpedált ki kell tanulni, nincs mese. Váltáskor (ami egyszerűen nem lehet gyors) ugyanis a fordulatszám nyögdécselve, de nagyot esik, alacsony tartományban ellenkezik. Induláskor kvázi kötelező csúsztatni a kuplungot, és ez azért nem a legbarátibb.
De ha már lendületbe jött a TwinTop, bájosan elandalog. Elegánsan, harmonikusan. Futóműve júzerfrendli. Kormányzása is. A fék ereje, adagolhatósága remek. Az extra 17-es felniken feszülő peres gumikkal mondjuk jó utakért rimánkodik sofőr és utas, ez már csak így van. Hogy nincs, tisztelet a kivételnek, kevés az elfogadható minőségű burkolat. Magyarországon.
Cserébe' a TwinTop-tulaj folyamatában az utca népe figyelmének központjában tündököl. Kupéköntösben is. Mert baromi eltalált, arányos és divatos a cécé-Astra. Az orrával már nem vigyorog ki a tömegből (telt már el annyi idő a H-akták felfedezése óta), ám oldalról és hátulról komolyat üt, nem sok ember lehet, akinek ne jönne be.
Bent aztán éppen olyan, mint bármelyik Astra-testvére. A pohártartó-hiánytól és a fedélzeti számítógép bonyolult kezelésétől eltekintve logikus, egyszerűen jó. Az állítási lehetőségekkel könnyen belőhető az ideális vezetési pozíció, ki is lehet látni, érezni a kasztni "sarkait". A tesztautóban nem volt Sport gomb, nem volt mivel játszani, bőszíteni a futóművet és a gázreakciót - de nincs miért kardba dőlni. Így, ahogy van, megvéve.