A hódító ácskalapács - Mitsubishi L200 2.5 DI-D Double Cab

Betonkemény rockzene szól, kigúvadt szemekkel üvöltözöm a világba a Tankcsapdától, hogy "hagyjátok, hogy végre éljek, nem érdekel semmilyen kényszer...". Naná, hisz' ez az új Mitsubishi L200 Varacsk.

Perverz lehetek, lassan belátom. A Panda Alessibe azért keveredtem bele, mert lecicakakáztam az isteni BMW 335d belső fantáziátlanságát. Lebiggyesztett orral ültem az asztal körül kiváló kollégáimmal, és épp szétosztottuk a heti gépeket. Apátiámból a következő kérdés rázott fel: Kell valakinek az L200? Mivel már korábban kinéztem magamnak, biztos voltam benne, hogy valaki olthatatlan vágyat fog érezni, hogy elvigye, én meg jelen helyzetemben amúgy sem tudok küzdeni érte. A kínos csend kezdett hosszúra nyúlni. Senki? Kényszeredett hangon, de belül vigyorogva mondtam, hogy esetleg, szívességből, és mert amúgy is jó fej vagyok, elviszem.

A vas és acél fia

Szeretem ezeket a nagy vasakat. Nem csak, mert elpusztíthatatlanok és többnyire őszintén arról szólnak, amire tervezték őket, hanem azért is, mert láthatóan küzdenek, hogy darabos vonásaikat csinos ruhák mögé rejtsék, és ezzel a városi nép szimpátiáját is elnyerjék.

Mind közül talán most a Mitsubishi új L200-asa az, amely leginkább eldobta a melós ruhát, és divatos városi viseletet húzott a kolbászzsíros atlétára. Az előző generáció baltaarcához képest az új szinte nem más, mint ácskalapács. Annyira különböznek, mint a kilencvenes évek akciósztárjai a maiaktól. Schwarzenegger kontra Colin Farrell. A helyes bumfordi nózi tele van hullámvonalakkal. Alul széles, éhes száj, fölötte szigorú szemek és lapos, nagyra nyílt orrlukak. Tükörben megpillantva akár ijesztő is lehet, de erről majd később. Az oldalán hatalmas, krómszínű tükrök. Szigorúan a funkció jegyében. Bennük mindent látni, nyoma sincs bizonytalankodásnak, ha rájuk vagyunk utalva. Ködös hajnalon a párát fűtőszálak tüntetik el.

galéria

A duplakabin méretei nem árulkodnak helyszűkéről. Amit azonban a személyzet megkap, azt elveszejti a plató. A kerékjárati ívek más színű plasztikbetétje és a könnyűfém kerekek feldobják a kocsi hangulatát. Mégis, a legérdekesebb részlet talán a kabin és a plató találkozásánál meghúzott ív. Nógrádi kolléga - látva napok óta tartó szenvedésemet, melyben meg akartam fogalmazni, mire is emlékeztet ez a forma - flegmán belökte: "Olyan, mintha egy hintó kocsiszekrénye lenne." Telitalálat! Valóban olyan. Megjegyzem, tehetséges bajtársam ekkor az alábbi feliratú pólót viselte "The Amazing Spider-Man!". Ugye, hogy ez sokat elárul a személyiségéről? Én hosszú görcsölés után arra jutottam, hogy az L200 utasfülkéje egy hot- rod formájára emlékeztet.

Érző szív

Belül meglepetés ért. A műszerfal formája nemcsak modern, de fantázia- és dizájndús is. A műszerek kék számlapját sötétben hasonló tónusú, kellemes kék fény világítja meg. Az órák is személyautósak. A kétszínű, anyaghatású műszerfal minősége a kisautók szintjén áll, kopog, mint a szellem, de összességében ebben a kategóriában komoly előrelépés! A kormány ránézésre ingerdús, a klíma kezelőszervei jópofák. A középső, folyadékkristályos kijelzőn több funkció is lehívható. Légnyomás, magasság, iránytű, fedélzeti számítógép adatai. Az ülések hívogatóak, és ücsörögni sem vészes bennük, bár az anyaguk nejlonos. Sajnos a felépítésből fakad, hogy a padló szintje magas - el kell, hogy férjen alatta a sok vas -, így az üléspozíció csak közelíti az ideálisat. Öt (!) elektromos ablakunk mindegyike automata működésű.

Emlékeznek, a Honda Accord Executive-ban pont ennek hiányát morogtam meg?! Öt ablakot mondtam, igen. Az ötödik a platót elválasztó részen, a fülke hátulján van. Lenyitva kellemesen cserélődik a langymeleg őszi levegő. Zseniális ötlet. A hátsó sor kíméletes az ott utazókkal. Ha munkacéllal veszik, és nem érzékenyek szociálisan, akkor a Club Cabet válasszák, így 1,8 méter hosszú platót kapnak. Ha a Double Cabre fáj a foguk - ennek a hátsó ülésén pötyögöm e sorokat épp -, akkor 1,325 méteren pakolhatnak terheket a platóra. A Single Cab 2,2 méteres platóján valószínűleg bármelyik kosárlabdást el tudják vinni a hazai bajnokságból, fekvő helyzetben.

Hogy a Double Cabben tényleg sok vas van, azt a tömege is jól mutatja. 1860 kg. A létrát nem csak festők és villanyszerelők használják, hanem az autógyártók is. A különbség az, hogy itt a létrát vízszintesen építik be, és erre húzzák a kasznit. Ezt hívják létraváznak. Masszív, mint egy bulldog mellkasa. Terepjárásra, teherhordásra ideális, humán erőt közlekedtetni a városban kompromisszumos. Hátulra - a klasszikus recept szerint - laprugó került, amely terheletlenül meg-megdobja az autó farát. A hajtás egy 2,5 literes turbódízelből indul, 136 lóerőt ad le 4000-es fordulaton. Nyomatéka 314 Nm, 2000-nél tetőzve. A Mitsu motorja a számok alapján ideálisnak tűnik a pickup-piacon fellelhető versenytársakéval összevetve, hisz' a (csak eddig) bántóan csenevész Toyota Hilux százegynéhány és a versenysportoló Nissan Navara 170 körüli értékének ideális középútját jelenti.