Minőségi ugrás - Chevrolet Aveo 1.2 8V Comfort Edition

Volt egyszer a Chevrolet Kalos. Az ő korszakának vége, immár itt az utód, a mindenképp hatalmas javulást jelentő Aveo. Négyajtósként próbáltuk, 1,2-es benzinmotorral, utóbbi kizárólag mazochistáknak ajánlott.

Egy elismerő kacsintásra azért minimum méltók a külső változások, és akkor a belsőkről még szó sem esett. Pedig a nagy dolgok itt történtek, az Aveo véletlenül sem téveszthető össze - mondjuk ki: csúnyácska - elődjével. Amit Alice Csodaországban átélt, kutya füle ahhoz képest, amit én éreztem a Kalosból átülve, mindenféle túlzás nélkül ez egy más, új világ. Miért? Mert megszépültek a kissé igénytelen kárpitok. Mert az első ajtók "markolófogantyúján" igényes ezüstös díszítés fénylik. Mert új a középkonzol, amelynek beépített rádiója (alapáron mp3-at is tudó CD-játszóval!) ugyan sanszosan Mercedes-koppintás, de kit érdekel mindez, amikor sok gombjával, tekerőjével és digitális kijelzőjével a kategóriát alaposan megszégyenítő igényes hangulatot kölcsönöz a belsőnek. És az aljából még dupla pohártartót is ki lehet ugrasztani, remek.

A móka-kacagást azért picit elrontja a Kalosból egy az egyben átemelt, a tökéletességtől ránézésre, fogásra, mindenre messze lévő kormány, hogy a műanyagok még mindig rendesen kopognak, és hatalmas fekete pont jár a középen, a szélvédő aljánál pöffeszkedő digitális óráért. Legyen szó akármilyen modellről, ezek már a Daewoo-korszakban is ugyanott trónoltak, a konstrukció ezeréves, jó lenne elfelejteni végre. Elhiszem, hogy annak idején kedvező áron lehetett beszerezni a cuccot, s muszáj szórni, mert még mindig milliószámra áll a raktárban, na de ott az előbb dicsért audiorendszer, a kijelző egyik sarkában gyönyörűen elfért volna a maximum négy számjegy. Tipikus figyelmetlen tervezés, kitalálnak valami szépet és jót, majd pont azt a pluszt felejtik ki belőle, amitől igazán tökéletes lenne. Kár.

Nem változott a kéttónusú műszerfal, balról jobbra fordulatszám- és sebességmérő, köztük a vízhőfok- és üzemanyagszint-mutató, alul meg a kis digitális kijelző az összkilométerrel, vagy a Trip A/B-vel. Nagyobb gondom régen se volt vele, ugyanúgy rendben van, mint volt. Az elhelyezkedés kicsit nehézkes, a Star felszereltségi szintig ugyanis nem állítható a vezetőülés magassága, a kormányoszlop pedig csak hosszirányban állítható, mélységben nem. A szék nem sokat tart, de hát nem raliautó ez, kérem.

Hanem sokkal inkább tisztességes családi járgány, két felnőtt, három gyerek elosztásban viszonylag jól el is férni benne. Hátul a lábtér pont elég, viszont a széleken, a magam 173 centis alacsonyságával is kis híján lefejeltem a plafont. A hátsó pad alapáron 60:40 arányban dönthető, a csomagtartó 400 literes, jó pakolhatóságával azonban nagyobbnak tűnik. A puttonyfedél a vezetőülés bal oldalán található kallantyúval, vagy kulccsal nyílik, utóbbi azonban csak akkor lehetséges, ha a rendszámtáblát nem olyan bénán szerelik fel, mint a tesztautóra sikerült. A keret jobb sarka pont takarta a zárat, élmény volt állandóan bemászni, csak hogy meghúzhassam a kart.

Az Aveo motorpalettája meglehetősen szegényes, csak 1,2-es és 1,4-es benzinessel létezik. Korábban csak utóbbihoz volt szerencsém, szó szerint, a 72 lóerős gyengébbikkel ugyanis nem nagy élmény a közlekedés (különben az erősebb sem rakéta...). Hiába az egy tonnánál alig nagyobb önsúly, a kis motor nem nagyon bírja a strapát, mindenféle taposás ellenére is nagyon megfontoltan húz. Annyira, hogy indulás után nem sokkal le is néztem magam mellé, nincs-e behúzva a kézifék, nem volt, úgyhogy elkönyveltem magamban, ennyit tud és kész.

Mind a 72 lóerő egyébként 5400-as fordulatnál bújik elő, vagyis rendesen pörgetni kell, ha esetleg sietünk valahova. Ezt különben egész jól bírja, cserébe viszont fogyaszt is rendesen, nyugodt tempóra beállva hét és fél liter körül alakul az átlag. A váltó ugyanaz a rettenet, ami a Kalosban is szolgál, nyúlós-málós, rettentő hosszú úton járós, mindenki jobban járt volna, ha lecserélik. Az áttételek - teljesen feleslegesen - borzasztó hosszúak, hármasban akár 130-ig is bírja a kínzást a motor, igaz, a hangja közben olyan, mintha szét akarna esni. Az Aveo utasterébe normál használat mellett beszűrődő zaj különben nem vészes, de azért nem egy süketszoba.

A visszafogott tempó mellett az első kilométerek után mellesleg az is feltűnt, hogy az Aveóból sokkal-sokkal jobban kilátni, mint a Kalosból. Se a B, se a C oszlop nem takar túlzottan sokat, csak egy pillantás, és már mehet is a sávváltás. A Kalosban kábé ötször nézek magam mellé egy hasonló manőver előtt... A külső tükröket nagyobbra és jobb látószögűre cserélték, ezek is sokat tesznek a forgalom jobb áttekinthetőségéért. Azért a teljesség kedvéért álljon itt az is: az A oszlop kicsit takarós, kanyarodásnál veszélyben a semmiből előbukkanó gyalogos.

Az Aveóban csak Plus felszereltségi szinten széria az ABS, hát, nem tudom, hányadik szériásat raktak bele, mindenesetre csinál furcsa dolgokat. A kollégák is említették, hogy sokszor a pedál minimális lenyomására, kb. 25 km/órás tempónál "szitál" be, hogy miért, rejtély. A kormányzás a közvetlenséget csak hírből ismeri, tempós kanyarban a kasztni embereset dől, utóbbi a futómű puhaságából egyenesen következik. Viszont jól bírja a kátyúkat, és csak úgy, családilag a nagyi felé zötykölődve egész kényelmesnek tűnik.

Néhány szó a biztonságról. Az Aveo alapáron csak vezetőoldali légzsákot kínál, az utasoldali csak az Elite szinthez széria. A Plushoz 65 ezerért rendelhető, oldallufi egyáltalán nincs. A B oszlop megerősített acélból készült, oldalütközés ellen viszonylag jól védettek az utasok, a frontális karambol viszont erősen kerülendő. Hát persze, hogy nem maradhat szó nélkül az EuroNCAP-féle törésteszt.

Maradjunk annyiban, hogy nem tett jót az Aveo hírnevének minden idők egyik legrosszabb eredménye. Mielőtt elhoztuk az autót, még viccelődtünk is, hogy zárt parkolón kívülre nem merészkedünk vele, naná, hiszen a független szervezet értékelése szerint frontális ütközésnél életveszélyes terhelés éri a sofőr mellkasát. A tragikus adatok miatt az eredetileg kétcsillagos eredményből az EuroNCAP egyet még le is vont, ha valamiért, hát ezért biztosan nem lesz tülekedés az Aveo-értékesítők asztalai előtt. A hírek szerint egyébként Amerikában, nemhivatalos teszten négycsillagosra tört az autó, európai szinten ez legrosszabb esetben is hármas eredménynek felel meg. Nem kizárt, hogy a Chevrolet új tesztet kér majd, ám addig is meg kell barátkoznia az egycsillagos értékeléssel. Pedig anno még a nem különösebben a biztonságra kihegyezett Dacia Logan is három csillaggal távozott a központból...

Tesztautónk Comfort Edition felszereltségű volt, ez a Plusnál manuális klímával kínál többet. Ára 2 719 000 forint, de most akciósan kétszázezerrel olcsóbban hazagurítható. (Alap-alapár 2 229 000 forint.) A konkurensekkel kicsit nehéz az összehasonlítás, 1,2-es motort ugyanis a Renault-n és Skodán kívül egyikük sem kínál, az árlistákon főleg 1,4-eseket találni (Hyundaiéknak 1,3-asa van). Hasonló felszereltséget alapul véve Thaliát (Status) - akció nélkül - 2 740 000-ért, Fabia Sedant (Ambiente) 3 016 000-ért, 1,3-as Hyundai Accentet (Active) 2 947 000-ért, Kia Riót (EX Cool) már 1,4-es motorral 2 765 000-ért, Fiat Albeát (Dynamic) 2 690 000-ért, Honda Cityt (LS) 3 129 000-ért, Dacia Logant (Laureate Arctic + CD + ABS) meg 2 499 000-ért kapni.

A felsorolásból is látható, hogy nagyjából árában van az Aveo, ez az a kategória, ahol tényleg csak nüanszok döntenek. Ha a törésteszt-eredményre és a váltóra gondolok, köszönöm, mást, ha viszont a beltérre és az mp3-as CD-re, jöhet a Chevrolet. Tessék választani.

Koncz Dávid