Bizony, eljutottunk a lelkecském szívéhez, az 1.9-es 8V Multijet turbódízelhez. 130 LE/4000, 280 Nm/2000, 0-100: 9,5 s, 200 km/h. A motor szempillantás alatt izzít, indulok, és baromi nagy rántással le is fulladok, pedig óvatos voltam. Még egyszer, kicsit több gázzal, és megyünk is. Szokni kell, mert a kuplungpedál erősítőgép, hosszú az útja, esetében elfelejthetjük a sarkon pihenő, lábfejjel való finom kuplungolást. Combból, keményen, így egyrészt tudunk váltani, másrészt nem szorul be a cipőnk orra, mint nekem az első métereken. Ez élőben nem ilyen nehézkes, mint leírva, de tényleg szoktatós a szerkezet.
A fék fog vagy nem fog. Köztes állapot, adagolhatóság nincs, maximum akkor, ha tolómérővel kialakítjuk azt a néhány tizedmilliméteres tartományt, ameddig még lenyomva a pedált, nem fejelünk a mellkasunkra. Komolyra fordítva, ezt is szokni kell, de fog, mint az állat, ez a lényeg. A gázpedál kissé mélyen van, de vigasztaljon minket a fékpedál útjának rövidsége. A nagy nyomaték 1700-as fordulatnál kezd érződni, hogy aztán 2000-től kb. 4000-ig folyamatosan lódítsa előre az autót. Nem sokkal efölött elfogy az erő, 4500-nál már a pirosban vagyunk. De bőven elég az a kétezer fordulatos tartomány, mert ezen belül játszadozva kettesben, de főleg hármasban nagy a lelkesedés, ami persze nem fogy el a magasabb fokozatokban sem.
Azt élveztem a legjobban, amikor zöldre indulva otthagytam a jónépet, a fokozatok pillanatok alatt leforogtak, szinte egy-egy mordulásnyi idő alatt. Városban a negyedik ésszerű, ötvennél épp a bűvös 1700-nál jár a mutató, de azért szükség esetén ott a harmadik. Az ötödiket 60, a hatodikat 70 alatt nem érdemes kapcsolni. A váltó jól szolgál, pontos, csak éppen kicsit hosszú úton jár, és lötyög a kar: sebességben kb. annyira, mint egy Yarisnál üresben. Melléváltani nehéz, de lehet. Ha pongyolán raktam a hatodikat, negyedik lett belőle. Nem nagy gond, de rükverc-mozdulattal biztosra mehetünk. A hatodik nagy tempójú utazásnál jól beválik, 130-nál 2450-et forgatva.
A motor 170-ről is gyorsít, és 130-tól a végsebességig nem hangosodik annyit, mint 90-től 130-ig. Országúti tempónál keményen fütyül a szél, a motorzaj egyre erősödik, bár soha nem elviselhetetlen fokig. A szélzaj sokkal kellemetlenebb. A fogyasztás bajnok, városban és autópályán hét liter körüli, országúton elég öt, a hosszú távú átlag hat liter alatt is lehet. A komputer előzékenyen mér nekünk 8-10 féle menetadatot, a funkciók, a nyelv és a mérési egységek közt kétirányú menürendszerrel váltogathatunk a kormánytól balra elhelyezett kapcsolókkal.
Menet közben kezes jószág a Grande Punto. Kiderül az is, hogy kicsit azért már zörögnek az elemek, nyikorognak a bőrülések. A feszes futómű stabilan tartja az ívet, még kikapcsolt ESP-vel is biztonságos, a kasztni csak enyhén billen. A 195/55 R15-ös gumi ideális méret. Rázni rázott, ez van. A városi közlekedést azonban eléggé megnehezíti a korlátozott kilátás: az A-oszlop ablakai annyit érnek, mint a nyeletlen bicska penge nélkül, a C-oszlop pedig olyan széles, hogy inkább lenne átlátszó. A tükrök legalább lehetőségeikhez képest sokat mutatnak.
Mennyit fizet az az egyedül vagy párjával dinamikusan közlekedő, vezetési élményt értékelő, némi kidolgozásbeli hiányosságot elviselő ügyfél, aki egy ilyen autót szeretne tulajdonolni? Az 1.9 Multijet Sport változat ára 4 590 000 Ft, ezért rengeteg dolog jár: elülső front-, oldal- és függönylégzsákok, elektromosan állítható és fűthető külső tükrök, elektromos ablakok, blokkolásgátló, kikapcsolható menetstabilizáló elektronika, visszagurulás-gátló (lejtőn a fékpedál elengedése után 2 másodpercig fenntartja a fékerőt), négy irányban állítható szervokormány, kétzónás automata klíma hátsó fúvókákkal.
Továbbá: 17-es könnyűfém kerekek, négyszemélyes kivitel, bőr kormány és váltó, fedélzeti számítógép testre szabható menürendszerrel, állítható magasságú vezetőülés, kormányról vezérelhető CD-s rádió, elülső ködlámpák, küszöbspoiler, fényezett lökhárítók, külső tükrök és kilincsek, hazakísérő fény. (Az 1.3 Multijet Emotion ehhez képest 780 000-rel olcsóbb, de 40 LE-vel, 80 Nm-rel, egy ESP-vel és néhány spoilerrel szegényebb, kisebbek a kerekei is.) A majd' 4,6 milliós alapárat a tesztautó esetében sötétített hátsó oldalüvegek (25 000), vezetőoldali kartámasz (25 000), bőrkárpit (250 000), mp3-lejátszó (20 000), elektromos deréktámasz a vezetőülésben (40 000), "Caribbean orange" extra fényezés (70 000), mélynyomó (40 000), 12 V-os csomagtéri csatlakozó (10 000), és fekete oldalvédő csíkok (8 000) tornázzák fel kicsivel ötmillió fölé. A bivaly motor és az ötcsillagos törésteszt-eredmény ingyen van.
És a vetélytársak? A hasonlóan motorizált és közelítő méretű versenyzőket számba véve nem is olyan széles a paletta. A 130 LE-s háromajtós Seat Ibiza 30 Nm többlettel 5 322 400-ba kerül. Az ugyanezzel a motorral szerelt Skoda Fabia RS érdekes ötajtós alternatíva 5 464 000-ért. A német konszern gyermekei sóhajnyival jobb menetteljesítményekkel büszkélkedhetnek. Kalandos próba idesorolni a rövidebb, de szélesebb, magasabb, és nehezebb Mercedes A 200 CDI coupé-t 6 927 000-ért. A 140 lóerős motor hajszálra úgy viszi a pedigrés németet, mint a Multijet a zehernye olaszt. A két márka vásárlórétege mindazonáltal vajmi kevés átfedést mutathat, bizonyára nem zavarják egymás köreit.
Összességében a Grande Punto megfelelő alap egy pöpec motorú, feltűnő fényezésű, szép formájú csúcsváltozathoz is. Vannak olyan hiányosságai, amiket el lehet nézni, némelyikhez pedig Fiat-szerelem kell. Mivel az én szívem már foglalt, nem jegyezném el, de egy kalandot megért.