Farkasbőrbe bújt bárány

A mutatós spoilerkészlet ne tévesszen meg senkit, a Kia Rio továbbra is ugyanaz a tágas, jól használható kisautó maradt, mint aminek megismertük. Csak így többen akarnak vele versenyezni az utcán.

Sajnos a briliáns motorhoz nem tud felnőni az elöl MacPherson, hátul egyszerű csatolt lengőkaros futómű teljesítménye. Bár minden kisautó alatt hasonló kialakítást találunk, a Kiánál valahogy nem sikerült olyan jól a beállítása: fékezéskor és gázadáskor nagyokat bólint a kocsiszekrény, és kanyarban is jelentős oldaldőlésre kell számítani. Az autó ugyan ilyenkor is jól uralható marad, de minden porcikánkkal tudatja, hogy nem szlalomversenyre tervezték. Versenyzőpalánták tehát kerüljék a Riót, de átlagos használatra mégis jól megfelel, mert a legtöbb kisautónál sokkal jobban simítja ki az úthibákat, lengéskényelmével szinte minden vetélytársát lepipálja. Ez pedig egy átlagos Rio vevőnek sokkal fontosabb, mint a lézerprecíz irányíthatóságot biztosító kemény futómű, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, milyen minőségű úthálózaton kell hazánkban közlekednünk. A fékek és a kormányzás is hozza az elvárható jó átlagot, de a hatalmas nyomaték miatt kanyarodáskor hajtási befolyások jelentkezhetnek a volánon, szűk kanyarokban pedig könnyű elpörgetni az ívbelső kerekeket. Sajnos a tesztautó Champiro márkájú téli gumikon futott, ami nedves úton drasztikusan veszített tapadásából, de száraz úton sem volt élvonalbeli. Ha Riót vennék, első dolgom lenne valami márkás, jól tapadó abroncskészlet beszerzése.