A három Scion és tulajdonosaik kezdetben úgy jelentek meg előttem, mint a rablók Tarantino briliáns filmjében, a Reservoir Dogs-ban (Kutyaszorítóban, 1992), ahol egymást mindenféle színekkel szólították meg akció közben: Mr. Pink, Mr. Brown, Mr. White stb. A scionosok egyike, aki elsőként ért oda a megbeszélt parkolóba, hasonlóképpen ilyesmiket mondott: a Fehér még nincs itt; á, jön a Kék. Róla valószínűleg azt mondták a többiek, hogy a Szürke már ott van. Aztán később: A Bordót már eladták? Rajtam kívül mindenki tudta, hogy abban a kereskedésben, ahol a háromból ketten vásároltak, van egy ilyen színű példány, az a Bordó. Jóval egyszerűbb elnevezések, mint a hivatalos nevek a Scion színtanában. A Fehér ugyanis Sarki Fehér, a Kék az Kék Ónix Gyöngyház, a Szürke pedig Mennydörgő Felhő Metál lett volna.
A három autót és tulajdonosaikat a Toyota Klub tömöríti masszív falanxba. Mr. Fehér klubmatricával ellátott autóját annak idején a forgalomban szúrtam ki, és a klubfórumon aztán néhány nap alatt összehoztuk a találkát. Kezdetben két Scionnal, de aztán betoppant a harmadik is, pár napos tulajdonosi múlttal rendelkező gazdája friss márkaelkötelezettségéről téve tanúságot. A klubfórum hozzászólásai márkán kívüli, de nem márkaidegen érdeklődőket is odavonzottak, egy Lexus és egy Toyota adták a keretet az édes hármasnak.
Egy kis sciontológia A Sciont 2003-ban indította útjára a Toyota mint gyártó. A Lexus után újabb saját, de a Toyotától megkülönböztetett, határozottan a harmincon aluli rétegnek szánt márka született. A márkahűség kialakítására törekedve Toyota az egyedi megjelenés ígéretével fogja meg a fiatalságot. Az egyetlen motor, a Yaris Versóból vagy a Yaris TS-ből ismert 1.5 VVT-i kiválasztása után a színt és az erőátvitelt jelölheti ki a vásárló, mert tulajdonképpen egyetlen változatot árulnak, minden lényeges felszereltségi elemmel ellátva. Az egyediséget a külön pénzért adott tartozékok összeválogatása jelenti. Lehet ez többek között gigantikus ujjlenyomatot ábrázoló matrica, karbon tankajtó és oszlopborítás, borostyánsárga belső világítás, vörös fémpedálok vagy akár 18-as könnyűfém felnik, hogy csak a legelvetemültebbeket említsük. Lehet kapni TRD (Toyota Racing Development) gátló-szettet, ültetőrugót, rugótorony-merevítőt, sportdobot. A gyári ajánlatnál sokkal szélesebb palettát kínálnak a márkára szakosodott tuning- és kiegészítős cégek, amelyekkel Mississippit lehetne rekeszteni az Államokban. |
A találkozó egy áruházi parkolóban zajlik, ahol a márkatársak megsasolják egymás autóit, és tapasztalatcsere kezdődik. Idegenvezetés nincs, de a beszélgetés és mustrálgatás közben számomra is kiderülnek a leglényegesebb jellemzők. A tulajok egyértelműen a forma miatt választották az xB-t, amely a modellpalettán a legszokatlanabb külsővel rendelkezik. Alapvetően a Toyota-modellekre épül a kínálat három tagja: xA (Yaris), xB (Yaris Verso), tC Coupé (Avensis). Az xB a Yaris Verso padlólemezét és hajtásláncát kapta. A kis alapterületen nagy belső tér maradt, a forma viszont a Versóhoz képest gyökeresen megváltozott: a logarléccel rajzolt xB kockaszerűségét például elöl egy nyúlvánnyal erősítették, amely a rugótoronyra támaszkodva magyarázza a pénzszállító-orrot.
Ez az autó tényleg annyit hasít ki a légkörből utasai számára, amennyit csak az alapterülete megenged, 2,5 méteres tengelytáv mellett. Teljesen hátrahúzott vezetőülés mögött 183 centis magasságommal, kinyújtott (!) lábakkal terpeszkedhettem, és még Johnny Rotten haja is ép maradt volna, ha beül.
A három Scion használtként került az országba, néhány ezer mérfölddel az órájában. Áruk 2,8 és 3,3 millió forint között volt. Felszereltségük tartalmazza a klímát, két légzsákot, elektromos ablakokat és tükröket, jó hifit, menetstabilizálót, kipörgésgátlót. Mindegyik hátulján öblös krómkipufogó van. Sötétített üvegek, itt-ott egy kis matricázás, golyófogónak is alkalmas légterelő elöl, hátsó szárny. Belül egyedi festésű panelek vannak, látni Yaris-kapcsolókat, a TS-ről származó piros "Toyota" feliratot a középkonzolon (egyedi tuning), de a szelepsapka is tudja ugyanezt a márka-áthallást. A nagyrészt fekete belső borítást ezüst, fehér, vagy - nahát! - lakkfekete betétekkel dobták fel.