Azért sem fognak, mert a Toyota célja az volt, hogy a vásárlók széles köre számára tervezzenek autót. Tehát a célközönség az egész világ lett, korra való tekintet nélkül. Nem kell ezzel a sajtóanyag-mondattal megközelíteni az autót ahhoz, hogy észrevegyük, történt valami a tervezőasztalon. A japán tervezők talján földön igyekeztek impulzusokra találni, mondván, a készülő műnek "akár Torino utcáin is meg kell állnia a helyét". Tény, hogy az előző generációt méretében, külső és belső kialakításában egyaránt meghaladta az új Corolla. Az enyhén - Kedves Tulajdonosok, elnézést a kifejezésért - tatás előd nem volt csúnya, de az új modellen már vonalak is megjelentek... Bevallom, a korábbi szedánon, minden egyéb értéke mellett, összesen két formai játszadozást találtam: a márkajel fölötti domborítást és az elülső ködlámpák ívét, a ráncfelvarrással viszont mindez a múlté lett. De végre itt van az új modell, amelynek formai megoldásai már igen figyelemreméltók. A kocsi arányait szemlélve feltűnik a méretnövekedés, érezhető, hogy ez nagyobb autó, a nyújtásból a forma profitált.
A masszív orr-résznek nagyon jót tett az Avensiséhez hasonló markáns kialakítású új maszk és a most már nem bambácska, hanem dinamikus, a síkból kiemelkedő burájú lámpatest. A front vonalai előre húzzák a tekintetet, mint a Lexus IS-nél. A késő délutáni fotók fény-árnyék játékában jól látszanak a lemezmunka tetszetős megoldásai: a kettős övvonal, a csomagtérről a C-oszlopra felfutó él, a küszöb fölötti vájat, amely az első kerekektől kezdve körbefutja az autót. A hátsó szintén nagyban emlékeztet az IS-ére, a lámpatest kidomborodik, még a lökhárítóba helyezett prizmák is megvannak. Ugyanakkor a Corolla külsejének legfantáziátlanabb pontjai éppen ezek a kerek prizmák. Megosztóak lehetnek még a nagy, leffentyű külső tükrök, de az összképet nem rontják.