Hármasban szép az élet - Piaggio MP3

Kevés olyan járgány létezik manapság, amellyel nagyobb feltűnést lehetne kelteni, mint a Piaggio új háromkerekű robogójával. A meglehetősen furcsa külsejű szerkezet nem mellesleg biztonságosabb és praktikusabb is mint egy hagyományos kétkerekű.

Amikor a Piaggio-csoport először mutatta be az akkor még csak tanulmányként létező háromkerekű masináját, a motoros szakma feszült várakozásba kezdett harsány kacagás helyett, hiszen a világ egyik legnagyobb robogógyára nyilván alaposan végiggondolta a szokatlan konstrukciót. Az elképzelés egyébként abszolút racionális, ugyanis két első kerékkel nagyobb stabilitást lehet elérni, röviden; nehezebb vele perecelni.

A fentiek fényében, talán érthető az az izgatottság, amellyel kicsiny motoros rovatunk birtokba vette a tesztjárgányt, amely oldaltámasz nélkül ácsorgott az importőr udvarán. Az MP3 élőben sokkal nagyobb, mint ahogy azt a képek alapján gondolná az ember, bár ebben a tesztmotorra extraként szerelt óriási plexinek is nagy szerepe volt, amely vitorlaként feszült a járgány tetején. A kettéosztott nyeregtől hátrafelé semmi különöset nem találni, minden olyan, mint egy nagyobbacska "közönséges" Piaggión, ám a kormányon túl már egy egészen furcsa világba csöppenünk. A hirtelen kiszélesedő, tömzsi orrész alatt bonyolult futómű lapul, mely segítségével függőlegesen is el tud mozdulni egymáshoz képest a két kerék.

A nyeregbe pattanva mindebből nem sok látszik, egyedül csak a térdünk előtt elhelyezett kézifék és a jobb kezünknél lévő furcsa kapcsoló jelzi, hogy itt valami nem stimmel. Az egyhengeres 250 köbcentis blokk jellegzetes zakatolással kel életre, ez a motor egyébként már jól ismert darab, hiszen ugyanilyen 22 lóerős masina dolgozik Beverlykben, a Vespa GTS-ben és a Gilera Nexusokban is. A kézifék kiengedése után már húzhatjuk is a gázt, és amint elindulunk egy csipogás jelzi, hogy az első futómű "kireteszelte magát", innentől kezdve az MP3 közel úgy viselkedik, mint egy hagyományos motor. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanúgy fel lehet vele borulni, mint egy közönséges robogóval, ráadásul az MP3 esetében több mint 200 kilót kell egyensúlyban tartani.

Az első pár kilométer barátkozása után egyre könnyebben megy a szlalom a batárral, amely - ahogy arra számítani lehetett - egy kissé orrnehéz, de ezt leszámítva teljesen semlegesen viselkedik. A széles idomok miatt nem mi leszünk az autósorok közötti furakodás bajnokai, ám egy robogós sem tudja majd utánunk csinálni azt a trükköt, hogy a piros lámpához begurulva ne tegye le a lábát. Az MP3 nyergében - egy kis gyakorlás után - ezt úgy tudjuk megtenni, hogy lépésbe lelassítva zárhatjuk az első futóművet a kormányon lévő kapcsolóval, így az első kerekek nem tudnak elmozdulni, és a motor szépen begurul a lámpához, úgy, hogy nem dől el. A hatás frenetikus: a dugóban szunyókáló és telefonáló autósok hirtelen felélednek, a zebrán áthaladó tömeg nem hisz a szemének, kicsi és nagy, öreg és fiatal egyaránt nagyon megnézi magának a triciklit.