A saját útján - Mercedes-Benz G 320 CDI teszt

Vannak az életben az állandóság, a tartósság törékeny viaszmázát magukon viselő dolgok. És vannak a valóban állandó, tartósak. A kettő között húzódó vékony mezsgyét csak az idő képes megmutatni. A ma megszülető autók többnyire csak elhitetik, hogy akár három évtizedet is túlélnek. A Mercedes-Benz G-osztály nem mai darab. Lassan harminc éves, és mintha nem vonatkoznának rá a mai szabályok...

Mondhatnám magamról, hogy tapasztalt terepező vagyok, de sajnos ez nem igaz. A lelkes amatőr közelebb áll a valósághoz. Pont ezért is volt érdekes számomra, hogy vajon a kényeztető G-osztály a bivalyerős dízellel és az automatával hogyan képes elbűvölni a természet lágy ölén. A tesztre - és forgatásra - magammal vittem egy kedves barátomat is, aki civilben autóértékesítő (nem a Mercedesnél). Ő találta ki, milyen terepen fogjuk kipróbálni a G-t, mindezt úgy, hogy nem is olyan rég egy összehasonlító tesztvezetés kapcsán azon a részen több, jelenleg is forgalmazott, keményebb négykerék-hajtásút megkínoztak. Akkor ért minket az első meglepetés, amikor egy kedélyes csevegés közbeni föl-le után mitfárerem csak annyit mondott: ez a második autó, amely ezt a szakaszt meg tudta csinálni. Ekkor pillantottam csak körbe, merre járunk.

Terepjárásra jobb a rövid változat, mert nem akad fenn a bakhátakon

Később pusztán viccből bekapcsoltuk a differenciálzárakat is, de ezekre egyáltalán nem volt szükség. Szinte megalázó egyszerűséggel gyűri az automata G maga alá a terepet. Gyakorlatilag semmit sem kell csinálni a gázpedál pöccintgetésén túl. A tartós doboz flegma egykedvűséggel visel minden kellemetlenkedést. Közben - akár egy jó westernhős - meg sem nyikkan, minden izma, porcikája megfeszül és elernyed, de hangot nem ad ki magából. A három differenciálzár ritka dolog mostanában, általában az elektronika az úr. A G a vezetőre bízza a beavatkozást, a középkonzol három gombja aktiválhatja a zárakat. A teljesség kedvéért van egy felező billentyű is. Amint bekapcsoljuk a középső difizárat, kikapcsol a blokkolásgátló. Tapasztalataim szerint nagyon kellemetlen helyzetben lehet, aki mindhárom zárat és a felezőt is használni kénytelen.

A kockaforma légellenállása botrányos, látszik is a fogyasztáson

Magam is keveredtem ilyenbe: a természet ügyesen kitolt velünk. A G tisztességgel tologatta a küszöbig érő agyagos sarat előre és hátra, de nem tudtunk kitörni. Ennek oka az utcai gumikban és a fizika határaiban rejtezik. Az agyag gyorsan kitöltötte a gumi recés felületét és innen már csak forogtak, forogtak a kerekek, de tapadni nem akartak. Ám ebből is le lehetett vonni némi tapasztalatot, mégpedig: a folyamatos hintáztatás a szügyig érő sárban bekapcsolt difizárakkal, felezővel, mindenféle gázállással végrehajtott előre és hátramenet meg sem kottyant a Mercinek. Volt már nálam olyan négykerékhajtású is, amely pusztán a mély hóban történő forgózástól túlmelegítette a hajtáslánc kenését...