Az első kilométerek városban teltek, így nem is csoda, hogy a plusz közel 8 lóerőből nem érezni semmit, a nyomatékból meg mintha egy picit hiányozna is az elődhöz képest. Az érzésemet megerősíti a nyomatékgörbe utólagos tanulmányozása; a 63 Nm-es adat centire megegyezik a régiével, ám ez a maximumcsúcs egy ezressel feljebb, 10500-as fordulatnál jelentkezik. Az álló kocsisorok között gyorsan elcikázva egy közeli kanyarvadászat a végcél, de előtte egy rövid egyenes autóút következik. Meglepően jól vezeti el a menetszelet a púpos kilométeróra, így felesleges egy utólag felszerelt kis plexivel rontani az összképet. A tankra hasalva bíztató számok ugrálnak elő a digitális kilométerórán, de én a 250 km/óra körüli végsebességet feláldoznám a dinamika érdekében, és egy (de lehet, hogy kettő) fokkal kisebb lánckereket szerelnék előre.
A tesztmotort Bridgestone gumikkal kaptuk meg, amely remek választás volt a gyár részéről, ám utólag kipróbálhattam egy Hornetet Michelin Pilot Power papucsokkal is, melyekkel egy fokkal még könnyebben lehetett a kanyarokba billenteni a bringát. A kanyarvadászat egyébként megmaradt a Hornet fő erősségének, játszi könnyedséggel lehet terelgetni egy ívről a másikra. Ugyan nem változott a futómű, és marad a régi fordított, állításmentes első teló, ám az új váznak és kedvezőbb tömegelhelyezésnek köszönhetően rengeteget javult a motor viselkedése, sokkal stabilabbnak érezni a kanyarokban, több a visszajelzés, így még bátrabban lehet kerülgetni a bizonytalankodó kollégákat. A féket nem érheti panasz, de dicséret sem, egyszerűen csak tették a dolgukat, kiemelkedő hatásra azonban ne számítsunk a kétdugattyús első féknyeregtől.
Amit viszont magasztalni érdemes, az a CBR600RR felmenőkkel rendelkező blokk, amely olyan finoman jár és olyan egyenletesen adja le a teljesítményét, hogy ennél felhasználóbarátabb már csak akkor lehetne, ha egy mosógépet hajtana. Igaz hogy - a korábbi modellekhez képest még inkább - meg kell kergetni a tempós haladáshoz, de amit művel 10000 felett, az több mint elegendő ebben a kategóriában. Annyira egyenletesen emelkedik a teljesítmény, hogy a kanyarvadászat hevében többször is tiltásba kergettem szerencsétlent, így kifejezetten figyelni kellett a váltásokra, hogy ne törjön meg a lendület a ledadogásokkal.
Kávéházi betyárkodásra is alkalmas
És végezetül néhány szó a praktikumról: a szélvédelem jelentősen javult, akárcsak az utas helyzete, akinek nem csupán nagyobb ülőlap jutott, de kényelmesebben is tud kapaszkodni, ami egy ilyen könnyűlábú kis motor esetében nem hátrány. A 19 literesre növekedett tanknak köszönhetően kifejezetten jó az új Hornet hatótávolsága, a tesztút alatt 6 liter környékén alakult a fogyasztás, de ez nyilván lejjebb is szorítható visszafogottabb közlekedéssel, persze a pakliban az is benne van, hogy akár 8 litert is lenyelhet a motor, ha az autópályán erősítjük a nyakizmainkat.
Összefoglalva, az új Hornet jelentős előrelépés a Honda részéről, méltó folytatása az elődöknek, számomra ezt az jelezte a legjobban, hogy ugyanolyan kelletlenül adtam vissza a tesztmocit, mint az őseit. A Hornet jelenleg 1,95 millióért gurítható haza, a hasonló kategóriájú Suzuki GSR600 pontosan ennyibe kerül, akárcsak a Yamaha Fazer. A Kawasaki pedig továbbra is diszkont áron kínálja a 750-es Z-t, amelyért 1,92 milliót kérnek. A fent megemlített motorok tudása és karaktere jelenleg annyira közel áll egymáshoz, hogy dönteni piszok nehéz, az egyik egy picit ebben jobb, a másik meg abban, egyik sem tökéletes, de ez nem is csoda ebbe a szegmensben. Ennek fényében nyugodtan válassza mindenki a neki leginkább tetszőt, garantáltan nem fog csalódni!
Műszaki adatok |