A hiányzó láncszem - Honda Civic 1.6 teszt

A Honda minden feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül felvett egy új motort a Civic-palettára. A kizárólag négyajtós karosszériában kapható 1,6-os benzines azoknak lehet jó választás, akik feleslegesnek érzik az 1,8-as 140 lóerejét egy családi autóhoz, vagy egyszerűen nincs lehetőségük vagy kedvük 350 ezerrel többet kiadni érte.

A hűtőmaszk formáját erről a Civicről nyúlta le a Hyundai az i30-hoz
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Az űrhajó Civic tavalyi megjelenésekor senki sem értette a Honda koncepcióját, ugyanis a Golf-osztályba tartozó kocsit a hibrid változatot leszámítva csak háromféle motorral lehetett megvenni. Belépőnek ott volt Jazzből ismert ultratakarékos, de vérszegény, 83 lóerős 1,4-es, haladóknak a kifinomult, és már-már sportautósan erős 140 lóerős 1,8-as, valamint a méregdrága, de takarékos és szintén izmos 2,2 dízel. Később bevezették ugyan a 200 lóerős Type-R-t is, ez azonban csak egy szűk réteg játékszere, az eladási darabszámokra nem lesz nagy hatással.

Elfogytak az ötletek a hátsó tervezésekor, a dupla kipufogó csak imitáció
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

A probléma csak az volt, hogy kompakt autók vásárlói általában az arany középutat választják, és más márkáknál főleg az 1,6-os benzinmotorokkal veszik ezeket a kocsikat. Ugyanis ez az a motorméret, ami egy ekkora autót már viszonylag dinamikusan elmozgat, de az ára és a fogyasztása nem emeli az elérhetetlen kategóriába. Végre a Hondánál is rájöttek erre, és bevezették az 1,6-os verziót, ami papíron igen vonzónak tűnik: legnagyobb teljesítménye 125 lóerő, aminél többet senki sem kínál jelenleg ebben a szegmensben. Kissé bonyolítja a helyzetet, hogy az új erőforrást kizárólag a Törökországban gyártott négyajtós változatba építik be, a ferdehátú űrhajó-vásárlóknak érthetetlen módon továbbra is 83 vagy 140 lóerő közül kell választani az elérhető árkategóriában.

Ez a műszerfal nem ugyanaz, mint a ferdehátúban, de nagyon hasonló. A félgyári, utólagos navigáció jól használható
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

A Civic szedán egyébként már járt nálunk, és kedvező benyomásokat szereztünk róla. Formája az öt- és háromajtóshoz képest konzervatívabb, de időtállóbb, helykínálata megfelel a kategória átlagának, kormányzása közvetlen, vezethetősége példás. Mivel ez még a régi Civic alapjaira épült, hátsó futóműve fejlettebb, mint a ferdehátúaknak: olcsó csatolt lengőkarok helyett itt többlengőkaros rendszer vezeti a kerekeket, ami jobb útfekvést garantál, de a rugózási kényelmére sem volt panaszunk.

185 cm-es magasság alatt hátul is jól el lehet férni. A hátsó ülés nyöszörgött
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Mindezek a megállapítások igazak az 1,6-os motorral szerelt változatra is, csak a dinamika szerényebb kissé. Míg az 1,8-as 9,2 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/órára, ennek 10,5 másodperc kell hozzá, végsebességben azonban csak 3 km/órával marad el a 200 km/órát megfutó erősebb verziótól. Ezek nüansznyi különbségek, a hétköznapi autózásban nem sokszor fog hiányozni az a plusz 15 lóerő. Természetesen a rugalmasság is rosszabb valamelyest, de ez nem csak a 22 Nm-rel kevesebb nyomatéknak köszönhető, hanem annak is, hogy ebben nem hat-, hanem csak ötfokozatú a sebességváltó. A kar megvezetése viszont ugyanúgy kiváló, ez is rövid úton jár, úgyhogy minden váltás élvezet.