Az elnök különszéke. A röntgenképen jól látszik, hogy a gerincoszlop mellett masszíroznak a légpárnák
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A japán mérnökök mindent beépítettek az LS-be, amit ma az autógyártás tud: ez az első, sorozatban gyártott kocsi, amelynek ledes első fényszórói vannak. A kormány mögött, a kormányoszlop tetejére épített szenzor a vezető fejmozgását figyeli, az útakadályokat infravörös kamerák érzékelik - néhány azokból a technikai megoldásból, amelyről az utasok nem is tudnak, de értük, biztonságukért és kényelmükért építették be. Ezekről a vívmányokról inkább a különböző ismertetőkből - netán a hazai bemutató kapcsán készített írásunkból - érdemes tájékozódni; a tesztben inkább arról szólok, mit élhet át, aki a Lexus LS-be ül.
Középső utas helyett: vezérlőegység a hifihez, a légkondicionálóhoz és az ülésekhez
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A bal első ülésen ülve igazi japános hangulat vesz körül: a középkonzol tetején Ázsia legfontosabb exportcikke, a kvarcóra honol (igaz, itt nem a megszokott zöld, hanem a megvilágításhoz illeszkedő kékesfehér színű kijelzővel). Alatta a hibridhajtás működését személtető ábrát és minden egyéb beállítást megjelenítő színes kijelző érintőképernyője található; nem a németekre jellemző sztereotípia a másolás, de nem lenne káros, ha egy BMW iDrive-fejlesztő kicsit tanulmányozná a könnyedén és rögtön érthetően működő rendszert. A kormány mögötti két körműszer közötti kijelzőn is megtekinthetők a legfontosabb adatok, menet közben az útról sem kell oldalra pillantanunk. Bármihez nyúlunk, bármit tapintunk, érezzük a minőséget, a luxust - de ááá! Egy óvatlan mozdulat, és a bőrillatú elithangulat csöndjébe úgy hasít bele egy szörnyű sípolás, mint az operaházi előadásba egy disznóölést imitáló telefoncsöngés. Talán épp a 250 km/órás végsebességgel száguldunk az autópályán, miközben akadályt észlelt az infrakamera? Egy pillanat, és robban a temérdeknyi légzsák? Nem. Csak kinyitottuk az ajtót, miközben égnek a fényszórók. A sokkból ocsúdva, de még a döbbenet hatása alatt ezúton üzenek két szót az illetékeseknek: bimm-bamm.
Ennyit lehet látni a motorból. Hallani ennyit se
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ahogyan az elején vázoltam: egy kisautónál apró figyelmetlenség volna, egy luxuslimuzinnál bántó, durva hiba. Azonnali, pihentető kezelésre van szükségem: átülök inkább a jobb hátsó ülésre. Tesztautónk a hosszított tengelytávú kivitel, az árképzésnél említett elnöki- és relax-csomaggal. A középső utas úgyis lecsúszna egy sor kényelmi extráról, utazzon inkább a konvoj egy másik autójával - a helyére kitűnően elfér a kezelőpanel, amellyel a Mark Levinson-hifi, a hátsó tér klímája és az elsőkhöz hasonlóan hűthető-fűthető ülések állíthatók. Gombnyomásra csúszik előre a jobb első fotel, közben előredől a háttámlája és lebukik a fejtámasza; így nem akadályozza a kilátásomat, és van helye a lábamnak, amelyet lábtartó emel a magasba, hogy a laposabbra döntött háttámlám segítségével helyezzem magam multicég- vagy államvezetői kényelembe. Kinyitom a kartámaszt; nem a dvd-lejátszó és a tetőből lehajló monitor távirányitójáért nyúlok, hanem a masszázsfoteléért. Kiválasztom mondjuk a Shiatsu-masszázst, beállítom az intenzitást, a támlába épített nyolc légzsák pedig meghatározott ütemben felfúvódva majd leeresztve próbálja feledtetni velem az iménti szörnyű élményt - elég hatásosan.
Jobb hátra ülve érthetjük meg a Lexus LS 600hL értelmét. Innen nézve roppant kellemetlen volna a motor hangja, bármilyen visszajelzés az útról vagy egyáltalán a külvilágról. Ez nem autó, hanem egy nappali szoba, amely annyival praktikusabb az otthoninál, hogy ez az irodánknál néhány emelettel lejjebb, a mélygarázsban vár ránk. Természetesen a sofőrrel együtt.
Műszaki adatok |