A legjobban kanyarokban érzi magát, az autó és a sofőr is
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Belegondolt már abba, hogy a tanulmányok előrehaladtával változik az osztályzatokhoz kötődő viszonyunk? Gyerekként az általánosban egy 1-es maga volt a szégyen, persze be-becsúszott néha egy, de valami belső késztetést éreztünk arra, hogy kijavítsuk. A kettes sem tűnt sokkal jobbnak, a hármas volt az első, amit otthon el mertem árulni, a négyes átlagos, az ötös meg a cél.
Középiskolában annyiban változott a helyzet, hogy már a négyest is megszerettem, az egyes szerencsére elég sűrűn elkerült, de a hármastól már úgy jól elvoltam, de az egyetemre átlag alapján vettek fel, ezért mégis hajtottam az ötösöket. Aztán jött az egyetem és megtanították velem, milyen érzelemmentesen lehet tudomásul venni, hogy megbuktam. A kettes maga lett a megváltás, csak valahogy verekedjem át magam ezen a vizsgán is. A hármas már a szuper, négyest kaptam, ha tényleg nagyon vágtam valamit, vagy kipuskáztam az egész vizsgát. Ötöst általában csak a tanár adott volna magának. A kettes az egyik kedvenc számommá vált, gondolom sokan vannak ezzel így, bár biztos vannak olyanok, akik vörös diplomával végeztek - nem lehetünk egyformák.
Formailag nem rossz darab, de már annyi szép kisautót ismerünk
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Hogy miért jutott mindez az eszembe? Nem nehéz kitalálni: a Mazda2-es is kedvenc lett. Vezetési élmény alapján szerencsésebb lenne a csillagos ötös elnevezés, a kettes túl lebecsmérlő. 5-ösük azonban már van, egy nem is rossz egyterű viseli ezt a nevet, így ez - a kisautó a méretskálán elfoglalt helye miatt - megmarad kettesnek. Sebaj, ez egy jó osztályzat.
A Mazda elég régen még a 6-ossal indította el a zoom-zoom irányzatot, amit aztán sorban követett a többi modell. A 121-es szellemi utódjánál azonban por került a gépezetbe, ugyanis a 2-es sokkal inkább volt a Demio utódja, mint a 121-esé. Ez volt az első olyan modell, amelyben kicsit döcögött a zoom-zoom eszme: hiába volt elég kellemes útfekvése, sőt kellemes is volt vezetni, a végén csak egy kissé egyterűs, nem igazán sportos autó állt előttünk. A zoom-zoom lényege ugye a gyermeki játékautós érzések felelevenítése volt - hát, a régi 2-esben biztosan nem brümmögtem.
Hátulról is nagyon tetszetős, innen talán még sportosabb
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Na de itt az új, amivel élmény élni. Valószínűleg a japánok is ráismertek, hogy kár az a veszett fejszét erőltetni, az új 2-es teljesen más irányzat. Sokkal alacsonyabb, sportosabb, és az új Mazda irányelvek szerint reszeltek a tömegéből is. A tesztelt 1,3-as egészen pontosan 1030 kg, ami önmagában nem kevés, de nem is sok. Hogy mindez miért fontos? Egyszer egy okos ember ugyanis azt mondta, hogy a legjobb tuning a súlycsökkentés. De ez nem csak a sportkocsiknál igaz, miért is?
A könnyebb autó mozgatásához kevesebb energia kell, ezért kevesebbet fogyaszt, ami a károsanyag-kibocsátással is összefüggésben van, és ez még nem minden. Ahogy a gyorsításnál, úgy a fékezésnél is igaz, hogy kevesebb energia kell hozzá, de a kanyarban is jól jön a kis öntömeg. Magyarul a kisebb tömeg mindenre pozitív hatással van.
Elég vidám lett az autó belseje, a felszereltségre sem lehet panasz
( Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A Mazda éppen ezért választotta ezt az utat, ami kifizetődő is. Szándékosan egy kicsit sportosabb karakterű kisautóval álltak elő, a Mazda-imidzsbe ez tökéletesen illeszkedik, sőt ezzel vált teljessé a kép. Az új 2-esben rátettek mindenre egy lapáttal, és az autó kapott egy egészen jó futóművet, egy közvetlenebb kormányt, és egy az MX-5-öséhez hasonló kapcsolhatúságú váltót. A vezetési élmény összességében nagyon emlékezetes, nem hiába áradozott róla az összes kollégám. Az egyik a bemutatón, a másik az 1,5-össel töltött el kellemes perceket.