A hajtási módok itt láthatók, de ez még nem minden, ugyanis egy külön kapcsolóval a hátsó difit is lehet zárni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Az új Pajero ezen kívül mindenben tetszett, ennek az autónak ugyanis van hangulata. Érezni benne, mire teremtették, ezért ha valaki nem sportkocsiként ül bele, élvezni is fogja. A futása magával ragadó, a menetteljesítmények csupán átlagosak, de egy ilyen autóval vonulni akar az ember, nem sietni. A féke a régi modellekben megszokott módon kicsit gyengének érződik, a kormány pedig kissé könnyű. A méreteiből adódóan szűk városi szakaszokon kicsit elefánt, de azért normálisan lehet vele parkolni, közlekedni. Az automatája nem a legkorszerűbb, de ehhez a rugózáshoz furcsa is lenne egy finom szerkezet. A vezetése méreteihez képest egyszerű, sőt 2,3 tonnás üres tömegéhez mérten még könnyednek is mondhatnám.
Sajnos ezen a kijelzőn nem sokszor láthatunk ennél kisebb értéket. A teszt-Pajero étvágya érthetetlen
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A felszereltsége is pazar, főleg az új érintőképernyős, 30 GB-os merevlemezzel felvértezett Rockford Fosgate hifi. Erre rengeteg mp3 albumot fel lehet tölteni, ami az érintőképernyős kezelés okán gyorsan elérhető. Van benne navigáció is, és bizony a zenei teljesítmény sem gyenge, a 12 hangszóróból összesen 860 watt szabadul ránk. A navi környéke egyébként igazi technikai paradoxon: egymás alatt van a '80-as évek kvarcóráit és sci-fi filmjeit idéző, elég egyszerű digitális kijelzővel megáldott terepkomputer, valamint a már emlegetett érintőképernyős, navigációs profi berendezés. Hiába, mindenre nem figyelhettek oda.
A felszereltség emellett is nagyon jó, technikailag és kényelmileg is magas szinten van az autó. Az anyagok minősége és az autó kialakítása rengeteget változott az előnyére. A kényelmi extrák sora mellett a technikai kütyük sem maradtak háttérben, miközben benne van a már jól bevált hajtási rendszer is. A terepváltó négy fokozatot tud, a klasszikus két- illetve négykerekes mód mellett van zárt központizárral működő négykerék, és még ott a felező. Akinek ez sem elég, egy külön kapcsolóval zárhatja a hátsó tengely difijét, de ilyenkor a széria ESP is kikapcsol, hiszen ezzel már nem tudna mit kezdeni.
Ha az árát, a tudását és a megjelenését nézzük, akkor a Pajero az egyik legjobb vétel
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Igazából csak egy ok van, amiért ennek a rendszernek a tudását nem használnám ki, ez pedig az, hogy egy ilyen gyönyörű, körbefényezett, 15 milliós terepjáróval be nem mennék a fák közé, dagonyázni a sárban. A Pajero már rég elszakadt a klasszikus terepjárástól, helyette egy kényelmes busz. Négy embernek tökéletes, az ötödiknek már érdekes, de a csomagtartóból előhajtható még két ülést, ezek azonban inkább a vicc kategóriába tartoznak. Ha nem vesszük őket elő, akkor hatalmas a csomagtartó, hiszen a pótkerék is a hátsó ajtón, kívül van.
A Pajero Wagon ezzel a felszereltséggel tehát igazi luxusterepjáró, amellyel be lehetne tévedni valódi terepre, de furcsán mutatna a sárban. Ez a kategória is a luxus irányába ment el. Ha csak a japánokhoz nézzük, akkor a Land Cruiser a legnagyobb rivális, de nem a néhány hete bemutatott csúcsváltozat, hanem a "kisebb". A Toyota fullosan valamivel drágább, de talán jobb a rúgózása és biztosan kevesebbet eszik. A Pajero városképi szempontból azonban jóval mutatósabb, és a kisugárzása meggyőzőbb. Ezek után nehéz lenne választani eme terepjárók között, de talán a Pajerót kérném. Az utca emberének úgy is az marad meg, hogy ez nyerte meg a Dakart.
Műszaki adatok |