Nevét egy szélsebes sólyomfajtáról kapta, nem véletlenül
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A korábban is kivételesen jó aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkező GSX-1300R keresztnevét egy sólyomról kapta, amely a legnagyobb viharon is rezzenéstelen szárnyakkal repül át. És tényleg, 200 kilométer/óra felett még négy keréken sem éreztem ilyen stabilitást, mindenközben a digitális üzemanyag befecskendezőnek köszönhetően precíz módon gazdálkodhatunk a majd 200 lóerős teljesítménnyel és 155 Nm-es forgatónyomatékkal.
A K8 a korábbi modellekhez képes kevésbé "púpos", a vonalvezetése élesebb, de ugyanolyan kiemelkedő mutatókat hozott a szélcsatornában végzett tesztelés során, mint a régi. A plexi vonala 1,5 centivel megemelkedett, az illesztések pontosabbak lettek, javult a szélvédelem, ami ilyen végsebesség mellett különösen fontos. Én sajnos tanktáska használatára kényszerültem, ami majdnem a teljes szélárnyékot elvette, így süvítő menetszélről és szitáló sisakról tudok beszámolni, de ez nem a motor hibája. Amikor végre leraktam a csomagomat, akkor viszont inkább sport-túrásan mint szupersportosan megbújhattam a plexi mögött, és még 100 kilométer után sem volt kényelmetlen "feküdni". Ami a méretarányokat illeti: egy kb. 1,2 lóerős 60 kilós motoros került össze egy 198 lóerős 250 kilós monstrummal, ami közel sem volt olyan megrázó, mint ahogy készültem. A 805 milliméteres ülésmagasság még az én 170 centimhez is megfelelő, az ülés puha borítása pedig kedvez a túrázásnak.
A gond legfeljebb annyi, hogy a kisebb termetű motorosok csak a vezetőnek szánt ülés felét foglalják el, ettől pedig az utas fékezéskor a nyakunkba csúszik, de ezt már megszoktam. A menetkészen negyed tonnás motor olyan magas technikai tartalommal bír, hogy kellő gyakorlattal akár két személlyel, városban is jól kezelhető marad, köszönhetően a remek súlyelosztásnak, a stabil futóműnek és a radiális fékeknek.
A hatalmas motor mellé hatalmas kipufogók dukálnak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Az árlista érthetetlen módon a szupersport motorok között hozza, én a hosszú hétvégénk után sport-túramotornak nevezném, abból viszont a legjobbnak, amin valaha ültem. 3 098 000 forintért jár hozzá a hátsó ülést takaró púp is, gyári extrák Magyarországon viszont sajnos még nem kaphatóak hozzá. A magas eladott példányszám miatt a tengerentúlon szemtelenül olcsó az új Busa, mindössze 12 000 dollár, ez pedig alig 1 millió 900 ezer forint, ami az átlagkeresetet és az életszínvonalat tekintve több mint bosszantó. A mediterrán országokban nagy kultusza van a tankbőrnek- kevés rosszabb dolog van, mint nekipréselődni egy 100 fokos fém tanknak-, ezek szintén szemtelenül olcsók az USA-ban, 40 dollárért már lehet ilyet rendelni. Utángyártottban vehetünk hozzá plexit 25 ezer forint körül, fém fékcsőszettet 23 ezerért, és 240 ezer forint magasságától kezdődnek azok a Yoshimura dobok, amelyek még egy lapáttal rátehetnek az extrém megjelenésre.
Az új Hayabusa az ára ellenére nem véletlenül a második legtöbb példányban elkelt Suzuki idén, és az első, akit mindenki a keresztnevéről ismer: aszfaltszaggató teljesítmény, kivételes menetstabilitás, kiemelkedően jó fékek és futómű, és a sólyom-kultusz, aminek rögtön részese lesz, aki felül rá.
Műszaki adatok |