Száguldó erőd - Gilera Fuoco 500 teszt

A Gilera legújabb óriásrobogója már a formáját tekintve is feltűnő jelenség - nem sok motornak van ilyen bástyaszerű eleje öt lámpával -, ám ami miatt megfordulnak utána az utcán, az az, hogy elöl két kerék dülöngél a kanyarokban. Egy hétig nyúztuk a motoripar egyik legfurcsább darabját.

Kanyarokban ugyanúgy lehet vele döntögetni, mint egy kétkerekűvel
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Gilera márkát is magába foglaló Piaggio-csoport alaposan meghökkentette a nagyérdeműt, amikor MP3 néven egy egész flottányi háromkerekű robogót dobott piacra, amelyek - némi óvatos várakozás után - óriási sikert arattak Európa nyugati felében. Nálunk is járt egy 250 köbcentis MP3-as, mókás darab volt, ám emlékeim szerint egyetlen gyenge pontja volt, mégpedig az, hogy a 22 lóerős motorja egyszerűen kevés volt a több mint 200 kilós tömeghez. Ennek fényében nagy izgalommal vettem birtokba az ötszáz köbcentis Gilerát, ugyanis a háromkerekű robogók közül ez a legerősebb (az MP3-sorozat legnagyobb darabja négyszázas).

Amíg a Piaggio MP3-asok megpróbálnak - a maguk módján - elegánsak és trendik lenni az urbánus vonalat képviselve, addig a Gilera Fuoco egyértelműen a rosszfiú szerepét vette fel házon belül irdatlan méreteivel, bumfordi formájával és gallytörőrácsaival, amelyek csak látványelemként funkcionálnak, hiszen terepre alkalmatlan. A fejidomban nem kevesebb, mint öt lámpa kapott helyett, amelytől úgy néz ki a Fuoco, mint a Vízipók legjobb barátja, a pocakos és rendszerint zsémbes Keresztes cimbora.

Innen akár egy hétköznapi robogónak is nézhető
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Tesztmotorunkon még egy feláras plexi és egy ugyancsak extraként rendelhető hátsó doboz is volt, amelyektől még nagyobbnak tűnt az amúgy sem kicsi Fuoco. Mérlegen nem kevesebb, mint 238 kilót nyom, ami megdöbbentő adat egy robogótól, ám a gyakorlatban nem volt gond a tekintélyes tömeggel. Elindulás után szinte el is felejthetjük, hogy közel negyedtonnányi vasat mozgatunk, meglepően könnyen lehet terelgetni a háromkerekű Gilerát, ami egy alapvetően városi használatra kitalált motornál nem hátrány.

A teszt elején még nem nagyon mertem furakodni a monstrummal, ám szép lassan egyre bátrabb lettem, és "ahol a tükrök elférnek, ott én is" alapon elkezdtem ugyanúgy robogózni vele, mint egy kétkerekűvel. Az 500 köbcentis egyhengeres blokk 40 lóereje a városban bőven elegendő, zakatoló mozdonyként hagyhatjuk magunk mögött a plusz egy keréktől ledöbbent autósokat. Ugyanakkor hosszabb túrákat már nem vállalnék be a Fuocóval, nem mintha a 150 km/óra feletti végsebesség nem lenne elegendő, csak nagy sebességnél már érezhetően sem a bömbölő motor, sem a kissé bizonytalan és enyhén remegő első futómű sincs elemében.