Formásabb fenékkel - Renault Thalia bemutató

Hétéves pályafutása alatt a Renault Thalia a magyar újautópiac egyik legjobban fogyó autója volt, több mint harmincezret adtak el belőle. A novemberben érkező új nemzedék szinte változatlan műszaki tartalommal, de tetszetősebb karosszériával, és továbbra is igen versenyképes árral próbál hódítani.

A Thalia újra a "legsikeresebb Renault" címre tör
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ha a régi Renault Thaliára gondolok, elsőként a hatalmas, 510 liter befogadóképességű csomagtartó ugrik be, amely a legnagyobb volt a kis szedánok csomagtartói (Fiat Albea, Honda City, Dacia Logan, Skoda Fabia, Seat Cordoba) közül. Nos, jelentem, az új Thalia vásárlóinak is befér majd minden cókmókja az autóba, hiszen ez is tud 506 litert, a négyliteres csökkenés észrevehetetlen. Sajnos a második emlékképem az idétlen hátsó túlnyúlás, ami a csinos ferdehátú Clio II-formából aránytalan, és harmonikusnak csak nehezen nevezhető formát adott ki.

Kevés helyen fog leérni az alja. Hátulra is jutott krómcsík
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nem véletlen, hogy az új nemzedék fejlesztésénél a formatervező részleg kapta a legtöbb pénzt, ugyanis a legfontosabb feladat az volt, hogy emészthető formájú karosszériát alkossanak a régi műszaki alapokra. Ki-ki döntse el maga, ez mennyire sikerült, de szerintem tényleg észrevehető a fejlődés. A lépcsős hát már nem tűnik utólag odabiggyesztett kinövésnek, szerves része lett a karosszériának, ezt pedig a szebb hátsó lámpákon kívül az ajtókon végigfutó, és a csomagtartóban végződő meredek törésvonallal érték el a dizájnerek. Hátulról nézve már akár mutatósnak is mondható a kis Renault, profilból is kifejezetten dinamikus, csak az eleje nem sikerült valami jól. A fényszórók ugyanis akkorára nőttek, hogy még egy középkategóriás kocsin is nagynak tűnnének, nemhogy egy kisautón. Egyszerű hűtőmaszkot rajzoltak a világítótestek közé, fölé pedig egy ezüst díszléc került, ami a Thalia nemlétező prémiumjellegét hivatott jelezni. A kerekek minden változaton 14 colosak, valószínűleg az olcsóbb gumiméret miatt, de meg lehetett volna kockáztatni a 15 colosakat is, mert ezek kicsinek tűnnek a karosszériához képest.

Oldalra szélesedik az ezüst csík, a műszerek fehér háttér helyett krómkeretet kaptak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A kocsi egyébként hat centimétert nőtt hosszban, most már 423 centis, de csak a túlnyúlások nőttek, a régi padlólemez megtartása miatt a tengelytáv továbbra is 247 centiméter. Összehasonlításképp elárulom, hogy a Clio III tengelytávja tíz centivel hosszabb, ebből már lehet következtetni a hátsó pad helykínálatára. Sajnos elöl sem olyan rózsás a helyzet, mint a legújabb szuperminikben, keskeny a belső tér, közel vannak az ajtók, a kényelmesen puha tömésű ülések ülőlapja pedig kifejezetten rövid. Nem csoda, a Thalia alapját képező második generációs Clio idén lenne tízéves, és a kor meglátszik a belső méreteken. És az anyagokon is: puha műanyagot nehéz találni a szinte változatlan műszerfalon, minden a kilencvenes évek második felének nívóját idézi. A Thaliának viszont ezt tisztességtelen dolog felróni, mert egy ilyen autónál nem a puha anyagokon, a tompa puffanással csukódó ajtókon, vagy a csillapított kapaszkodókon van a hangsúly, hanem a lehető legalacsonyabb vételáron és fenntartási költségeken, valamint a jó használhatóságon. Ezekből pedig igen jól áll a régi Thaliához hasonlóan Törökországban készülő kis szedán.