Annak idején akkora sikert aratott a Volvo XC90, hogy borítékolható volt, a kisebb méretosztályban is hamarosan jelentkeznek egy szabadidő-autóval a svédek. Európában egyre népszerűbbek a kompakt crossoverek, ma már szinte minden gyártó rendelkezik ilyen modellel, még azok is, amelyről korábban nehezen tudtuk volna elképzelni, például a Fordról (Kuga), a Volkswagenről (Tiguan), vagy a Renault-ról (Koleos). A prémium osztályban eddig helyzeti előnyben volt a BMW, hiszen az X3 már jó ideje kapható, a Mercedes, az Audi, az Infiniti és a Volvo viszont csak idén jelentkezett hasonló modelljével, a Saab viszont még mindig húzza-halasztja a 9-4X bevezetését.
A vállas kialakítás kissé szűkíti a csomagteret. Szép az ívelt LED-sor a lámpában
(Még több gyári kép a sajtófotó-galériában. Kattitnson a képre!)
A XC60 formája csak azoknak okozhat meglepetést, akik az utóbbi tíz évben egyetlen Volvót sem láttak, hiszen a márka még mindig az 1998-as S80 formajegyeit csiszolgatja modellről-modellre. Az új crossoveren ugyanúgy megtalálható a jellegzetes, V-alakú motorháztető és a biztonságot sugalló vállszélesítés, csak a lámpákhoz mertek bátrabban nyúlni, elöl már ebben is LED-ek adnak állandó nappali fényt a különálló apró bura mögül, és a hátsó lámpákban is a hagyományos izzóknál jóval gyorsabban felvillanó, hosszabb élettartamú diódák világítanak. A sajtóanyag szerint az autó alja egy terepjáróé (szabad magasság 230 mm), a teteje viszont egy sportkupéé. Ez a BMW X6-ra talán még igaz is lehetne, de az XC60-nál csak az ablakok alsó, hátrafelé emelkedő vonala, és a nagy, legalább 17 colos kerekek hivatottak némi sportosságot csempészni a formába.
Jobban tesszük, ha egyszerűen emelt kombiként tekintünk az autóra, amely jó tíz centivel hosszabb a V50-nél, viszont húsz centivel rövidebb a V70/XC70 párosnál. Hátfala viszont sokkal jobban döntött, emiatt nyilván nem olyan jól pakolható a csomagtere, mint azokénak, de a 495 literes kapacitás azért bizonyára elégnek bizonyul a legtöbb esetben. A magas üléspozícióból jól kilátni, és elöl hely is van bőven, de a hátsó lábtér már nem tűnt valami tágasnak a rögtönzött üléspróba után.
A műszerfal szinte minden elemét ismerhetjük már a mostani Volvókból, így ebben is megtalálható a lebegő középkonzol a használhatatlan tárolóhellyel a háta mögött. Az XC60-ban azonban a vezető felé fordították a panelt, amitől még nem lesz versenyautós hangulatunk, az anyagok és formák viszont valóban méltóak egy prémiumtermékhez.
Egyelőre szűk a motorválaszték, benzinesből csak a háromliteres, soros hathengeres turbós kapható automatikus váltóval, ennek alapára 13,2 millió forint, fogyasztása a gyári adatok szerint 17,1 liter városban. Mivel a kocsi tömege bőven 1,8 tonna feletti, és az összkerékhajtás is benne van, nem olyan fürge, mint amit egy 285 lóerős, 400 Nm nyomatékú autótól elsőre elvárna az ember. Lassúnak persze nehéz lenne nevezni, hiszen 0-100 km/órára 7,5 másodperc alatt gyorsul, végsebessége pedig 210 km/óra. Valószínűleg elektronikus leszabályozásról lehet szó, mert a némileg laposabb, de közel hasonlóan nehéz V70 ugyanezzel a hajtáslánccal akár 245 km/órával is hasíthat a német autópályákon.
Vélhetően nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük, hogy tízből legalább kilenc XC60 dízelmotorral talál majd gazdára. Egyelőre csak az ismert 2,4 literes öthengeresek rendelhetőek 163, illetve 185 lóerős teljesítménnyel, a V50-ben és a V70-ben már kapható kétliteres, 136 lóerős dízelnek egyelőre nyoma sincs. Pedig a kisebb lökettérfogatból következő alacsonyabb regisztrációs adó miatt bizonyára jóval kedvezőbb árat lehetett volna kialakítani neki, mint a mostani dízelek 9,69, illetve 9,99 millió forintos alapára. Osztályában viszont még így is a legolcsóbbnak számít a Volvo, hiszen a BMW X3 177 lóerős, kétliteres dízelmotorral 10,5 milliótól, a Mercedes-Benz GLK a 170 lóerős 2,2-es dízellel 10,8 millió forinttól indul.
Egyelőre alapfelszereltség a Haldex kuplungos összkerékhajtás, de jövőre kijön az elsőkerék-meghajtású verzió is, alacsonyabb árral és fogyasztással. A 4x4-es hajtáslánc a körülményektől függően szabadon változtatja az első és a hátsó tengelyre jutó nyomaték nagyságát, az oldalankénti elosztást a menetstabilizáló végzi a túlpörgő kerekek fékezgetésével. Komoly terepre tehát nem érdemes menni az XC60-nal, mert mechanikus, zárható differenciálművei nincsenek, laza talajú, hepehupás földúttal, vagy havas utakkal viszont bizonyára jól elboldogul, és meredek lejtőn sem jöhet zavarba, mert lejtmenet-automatika is van benne.