Kezdjük azzal, hogy ez valójában nem teljesen új modell, mint amit a neve sugall. A régi C Sportcoupé padlólemezére épül, ugyanaz a tetőív, csupán az orrát és a farát alakították tá, hogy passzoljon a mostani Mercedes arculatba. Megkapta ugye a jellegzetes új C orrot, a far meg, hogy is mondjam, divatos lett. Egyeseknek tetszik, én kivárok még inkább ezzel a kijelentéssel. A CLC tehát egy C Sportcoupé átdolgozva új néven, nem több.
Az autóba beülve ez egyértelmű is: a műszerfal nem az új C-ből lehet ismerős, annyit változtattak, hogy a műszerek hátlapja kockás, ezzel igyekeznek sportos hangulatot teremteni, meg azzal, hogy indításkor a mutatók egy pillanatra kitérnek végállásba. Az ülések nem túl jó tartásúak, de kellően alacsonyra süllyeszthetők. A beszállás hátra egészen könnyű, már ha a hasonló autókhoz viszonyítjuk. A csomagtartó mérete több, mint amire általában szükség van, de ez persze csak mellékes.
A C Sportcoupé egy kellemesen vezethető autó volt, az egy generációval ezelőtti C-osztályos autók közül az volt a legjobban reagáló, mondhatnánk, hogy alapképességeiben az volt a legsportosabb. A CLC-től is valami hasonlót vártam, azzal a különbséggel, hogy itt az új C osztály magasabbra tette a lécet.
A hatás kedvéért a tesztautó megkapta a sportcsomagot (amely hasonlít a C osztályokban megismert AMG csomaghoz): 18 colos könnyűfém felnik, sportfutómű, sötétített lámpaburkolatok, fekete hűtőrács, krómozott kipufogóvég felel a külső megjelenésért. Belül alumínium pedálok, sportosabb ülések jellemzik, a kormányra felkerültek az automata váltó választófülei. Ennyi pont elég ahhoz, hogy sportautónak tűnjön a CLC.
Belül visszaköszön a régi Sportcoupé emléke
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Sajnos a mindennapok során ezt nem tudta igazolni. Megmaradt egy gyönyörű kupénak, amellyel kiválóan lehet közlekedni, de sportautónak nem nevezném. A C180 Kompressor motorja az automata váltóval nem éppen optimális összeállítás. A 143 lovas motor a feltöltés ellenére sem túl friss, ezen ront a kissé lagymatag, öregecske ötfokozatú automata is. Mulatságos, hogy a kormányról is lehet váltani, hiszen ehhez először szélvészgyors kapcsolási sebesség kéne. A futómű már az AMG csomagnak hála jobban vizsgázik, de többet vártam tőle. A direktebb áttételű kormány kicsit javít a helyzeten. A sima C osztály jobbnak tűnik, abban valahogy jobban reagál az autó a vezető utasításaira.
A CLC szép, megjelenése magabiztos, így hiába gyenge, nem sokan kötekednek vele. Normális haladásra ez a motor is elég, de kissé iszákos. Városban 14 liter körüli átlaggal kell számolni, ami nagyon óvatosan használva autópályán lemegy 10 liter alá. Az autó menetteljesítményeihez képest azért ezt soknak érzem. Azoknak lehet jó választás a CLC, akinek a divatos külső fontos, a limuzin C-t pedig már nagynak tartják. Jómagam azonban százszor inkább a nagyobb testvér mellett döntenék: az nem csak újabb, jobb is.
6,7 millió forint az alapára, de a tesztautó inkább a 9 millióhoz áll közelebb
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ha a konkurenciával kellene összemérnem a CLC, hasonló érzéseim támadnak. Nekem egy kupé 1-es BMW vagy egy Audi A3 többet jelent. Az autó ára sem vett le a lábamról, hiszen az alap CLC 180-as 6,7 millió forint, amihez azonban még bőven pakolni kell az extrákat, hogy a tesztautó szintjére felhozzuk. Csak a sportcsomag 560 ezer, az üvegtető 440 ezer, az automata váltó 550 ezer, és ezek csak a nagyobb tételek. Már több mint 8 milliónál járunk, ennyit számomra nem érne egy ilyen autó. Igaz, hogy automata nélkül olcsóbban jobban menne, de azért nagyobb motor illik hozzá.
Műszaki adatok |