Junior Lancerrel a Swift ellen - Mitsubishi Colt menetpróba

Négy év után alaposan megújult a Mitsubishi Colt, amely megkapta a Lancer tátongó cápaorrát, viszont szegényebb lett egy dízelmotorral. Az ötajtós változat maradt amolyan mini egyterű, a háromajtós meg egy jó kis izomgombóc. Mindkettőt kipróbáltuk.

A cápaorr miatt néhány centit nőtt a hossz, de a tengelytáv nem változott
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Hiába a japán márkanév, a legújabb Mitsubishi Colt is ízig-vérig európai autó, kifejezetten erre a piacra fejlesztették, Frankfurtban találták ki a formáját és Hollandiában gyártják, akárcsak az elődjét. A Colt családfa gyökerei természetesen Japánból erednek: 1962-ben jelent meg az első ilyen nevű kisautó (Colt 600), amely nem mellesleg némi sportolói múltat is magénak tudhat, ugyanis 1967-ben kategóriájában megnyerte a Dél Keresztje-ralit Ausztráliában. Felesleges azonban ennyire beletúrni a családi fényképalbumba, a Coltról elég annyit tudni, hogy a - nálunk viszonylag nagy számban futó - gömbölyű fenekű modellt 2004-ben váltotta le egy teljesen új és Európára gyúrt generáció, amelynek ötajtós változata egy mini egyterű lett, míg a háromajtós egy sportosabb, gömbölyűbb, kevésbé praktikus, de formásabb darab.

A legújabb Colt erre a két modellre épül, az alkatrészek 35 százaléka maradt a régi, többek között az egész motorpaletta is, amelyből kihullott az egy szem dízel, de erről egy kicsit később. A leglátványosabb változtatás, hogy Lancer-szerű orrot fabrikáltak a Coltra, ami jól is áll neki, sokkal karakteresebb, komolyabb lett a fizimiskája. Hátulról az új lámpák és a lökhárítók jelentik a különbséget, a háromajtós változatnál ezeket alig lehet kiszúrni, az ötajtós kivitel feneke azonban teljesen új karaktert kapott a jóval kisebb lámpáknak köszönhetően: az elődön még a tetőig nyúltak a hosszú keskeny lámpák, az újon viszont csak a csomagtartó felső pereméig érnek.

A háromajtós feneke alig változott, a szürke felnik csak a Raliarthoz járnak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Alig változtattak valamit a padlólemezen, a tengelytáv milliméterre azonos (2500 mm) a szélesség és magasság úgyszintén, a hossz viszont pár centit nőtt a cápaorr miatt. A beltérben szintén nem találkozhatunk egetverő újdonságokkal, a műszerfal és a középkonzol elrendezése kicsit más lett, de aki ült már az előző generációban, az otthonosan fogja magát érezni. Sajnos a tologatható és könnyedén kivehető hátsó üléssort megszüntették - állítólag a vevők többsége nem használta, bár a sajtóbemutatón arra nem tértek ki, hogy erre miként jöttek rá -, helyette síkban dönthető hagyományos ülések vannak. Előny ugyanakkor, hogy nőtt a csomagtartó mérete, az (ötajtós) előd 168 literes falatnyi rakterével szemben immár 186 liter áll a rendelkezésünkre, ami egy élére állított aktatáskányi pluszt jelent. Az ötajtós változat magas építésének köszönhetően még hátul is kényelmes elfér két termetesebb felnőtt, a lekerekített és laposabb háromajtósban viszont már zavaróan kicsi a fejtér 180 centi felett, ráadásul az apró ablakok miatt úgy érezhetjük magunkat, mint egy bunkerben.

Aki ült már az előző Coltban, annak ismerős lehet az utastér
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Új műanyagokat és kárpitokat használtak a beltérben, a minőségérzet kiváló még annak ellenére is, hogy rengeteg a kemény plasztik. A kormány sajnos csak magasságában állítható, így némileg tovább kell bűvészkedni az ülés magasságával és távolságával, míg megtaláljuk az ideális helyzetet. A meredeken döntött szélvédő bitang jól néz ki kívülről, a légellenállás miatt is ideális, de emiatt egy fél pingpongasztalnyi hely marad előttünk kihasználatlanul, ráadásul az elénk lógó vastag A oszlop egy kamiont is képes kitakarni, így a balra kanyarodás vagy lutri, vagy előrehajolunk a kormány fölé, és "kalaposbácsis" pózban pislogunk ki a szélvédőn.