Az alapforma alig változott az elődhöz képest
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Alig adtuk vissza az 1,2 literes rózsaszín tesztautót, máris egy újabb Jazz-zel gazdagodott szerkesztőségi flottánk, csak ezúttal kétszáz köbcentivel nagyobb motort, plusz tíz lóerőt és néhány extrával többet kaptunk, a visszafogottabb ezüstszínű fényezésről már nem is beszélve. Gulyás kolléga gyakorlatilag mindent elpuffogtatott a kisautóval kapcsolatban korábbi tesztjében, ezért az alábbiakban arra keressük a választ, megéri-e további 300 ezer forintot kiadni a nagyobb motorért és a hozzá járó Elegance-felszereltségért. Ha csak az 1,4 literes motor teljesítményét nézzük, nem igazán érdemes költeni plusz 10 lóerőért, városi forgalomban gyakorlatilag elhanyagolható a különbség a 90 lóerős alapmotorhoz képest. Mindkét benzinest pörgetni kell a dinamikus haladáshoz, de akkor sincs veszve semmi, ha csak csordogálnunk a forgalommal. Kár, hogy a nagyobbik motorhoz is csak ötfokozatú váltó jár, a rövid kiosztás miatt már ötven fölött kapcsolhatjuk az ötödiket, erre egyébként a fordulatszámmérő alján található, felfelé mutató, felvillanó zöld nyilacska is kér minket a környezettudatosság és takarékosság jegyében.
Ezeket a kopoltyúkat a jó öreg Darth Vader is megirigyelhetné
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ha megfogadjuk az elektronika tanácsait és kétezres fordulatszám környékén váltogatva autózunk, 7,3 literes városi fogyasztás jöhet ki, ami barátinak mondható, ráadásul ez még kevesebb is, mint amit az 1,2 literes változatnál mértünk. Nincs ebben semmi varázslat, a kétszáz köbcentivel nagyobb motort némileg kevésbé kellett erőltetni és pörgetni normál körülmények között, így kevesebbel is beérte, ha viszont rendszeresen megpróbáljuk előkotorni mind a 100 lóerőt, simán tíz liter fölé kúszhat az átlag. A nagyobb motorhoz elektronikus fékerőelosztó is jár, ami stabilabbá teszi az autót az intenzív lassítások során. Ennek egyébként nagy hasznát vehetjük, a négy tárcsafék ugyanis meglepően nagy vehemenciával dolgozik, olyannyira, hogy kimondottan óvatosan kell kezelni a középső pedált, ellenkező esetben hatalmas bólintás a vége.
A tesztautó szpojlergarnitúráját egyelőre nem lehet megrendelni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Természetesen nem csupán fejlettebb fékrendszert kapunk a nagyobb motorhoz, hanem - és ez a lényeg - , egy sereg extra is jár 300 ezer forintért, ilyen például az automata klíma, az elektromos hátsó ablak, az állítható ablaktörlő, a fűtött és behajtható visszapillantó tükrök (integrált indexszel), a hathangszórós hifi (amelyet USB csatlakozón keresztül is megszólaltathatunk), és hogy valami kézzelfogható is legyen a végére: bőr borítja a kormányt.
Kívülről nem sok minden jelzi a gazdagabb felszereltséget, alapesetben egyedül csak a visszapillantókba integrált indexek jelentik a különbséget, tesztautónk azonban egyedi szpojlereket is kapott a lökhárítók és a küszöbök aljára. Ennek köszönhetően némileg sportosabb lett a kissé duci alapforma, az igyekezet azonban inkább megmosolyogtató, mintsem hatásos, teljesen felesleges Darth Vadernek maszkírozni az amúgy barátságos külsejű kisautót.
Kategóriájában ez az egyik legpraktikusabb utastér
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A fentieket végigrágva hamar kiderül, hogy ár/érték arányban egyértelműen a 3,65 milliós 1,4-es Jazz a jobb választás, bőven megéri a 300 ezres felár az alapváltozathoz képest, amely így elég nehezen tud labdába rúgni. Ennek oka, hogy már a belépőmodell felszereltsége is közel teljes, egy jelentősen olcsóbb fapados kivitel nem létezik a Jazzből, pedig az árérzékeny hazai piacon biztosan nagyságrendekkel több fogyna belőle, ha nem adnának hozzá alapesetből egy sor árnövelő extrát.
Műszaki adatok |