Eredetileg a híradós alakulatnál szolgált, de az utászok is használták a típust. Most a polgári védelem jelvénye látható a kocsi oldalán
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Valamikor 2007 tavaszán került az UAZ Kozma Károlyhoz, aki barátaival rögtön neki is esett a felújításnak. Zsigereire szedték, vadul kutattak a korrózió leghaloványabb jelei után, de mint kiderült, az idő vasfoga nem bírt a szovjet acéllemezekkel. Felesleges lett volna szemcseszórással tisztítani a karosszériát, s a lakatos sem kelt kedvetlenül reggelente, amikor ezen az autón dolgozott, csupán néhány lyukat foltozott be a hátsó raktér padlólemezén. A kör alakú hiátusok a honvédségi járműjavító szakembereinek keze munkáját őrizték, akik farostlemezzel és mustársárga műbőrrel tették komfortosabbá a belteret. Ennek nyomai teljesen eltűntek.
A fényező csupán szórókittel vonta be a felületeket, s ha valahol hullámos maradt, annak az az oka, hogy gyárilag is olyan volt. Az árnyalat nem a honvédség által használt zöld, hanem a hetvenes évek elejéről származó Zsiguli-szín, melyet egy festékkeverő műhely legmélyéről sikerült előtúrni. Egy liter előállítása közel annyiba került, mint ha valamilyen gyöngyházmetál anyagot kevertek volna ki. Régi típusú festéket használtak, amelyhez mattító hatású oldószert adagoltak. Ma már nem alkalmazzák, mert nem vízbázisú, ráadásul nehéz vele bánni, gyorsan "húz".
A kárpitok is megújultak - szándékosan nem azt írtam, hogy megszépültek. A nagykereskedésekben minden alkalommal furán néztek a kárpitosra, mert a minél rondább anyagokat kereste. Amit talált, az borítja most az üléseket és a vezetőfülke tetejét. Minden csavar eredeti, tisztítás és kadmiumos fürdő után visszakerültek a helyükre. Az abroncsok gyáriak, bár egy ukrán cég újra készíti ezeket a "macitalpas" gumikat. Olcsó megoldás, azonban korántsem tartós. Kétféle mintázat van forgalomban: országúti és terepre való. Károly szerint az utóbbitól haragos lesz az autó kinézete, így ezt használja, tudomásul véve, hogy egy garnitúra terepmintázatú gumi körülbelül egy év alatt elkopik.
Először a hadsereg nyúzta, a kiforrott technika csak később állt a civilek szolgálatába
A motor szinte bejáratósnak mondható, mert a számláló állása alig tízezer felett van. Nem csoda, a jármű egész életét egy repülőtér közelében lévő dombtetőn töltötte. A kilométeróra-spirálról maga a tulajdonos szedte le a Magyar Néphadsereg plombáját. Rádióbemérő kocsiként szolgált az UAZ hosszú évekig, majd leszerelték, és Gyál város polgárőreinek lett hű társa. Tűzoltóautóként használták, vagyis csak használták volna, mert tűzeset soha nem volt a településen, így fészerben pihent tovább.
Az erőforrás a Volga M21-esből ismerős 70 lóerős, benzinüzemű, 2445 köbcentiméteres, felülszelepelt négyhengeres. A szovjet mérnökök csak a harmadik és a negyedik fokozatot szinkronizálták a tolókerekes sebességváltóban. Az osztómű kétfokozatú és mechanikus. Az elektromos hálózatot árnyékolt zavarszűrővel látták el. A típust ebben a formában a mai napig folyamatosan gyártják 1966 óta, s még ma is igazi bestseller Oroszországban és a volt Szovjetunió más tagországaiban. Kitűnő terepjáró képessége, könnyű kezelése és karbantartása miatt vált kedvenccé.
1985-ben némileg módosítottak a 452-esen, finomítottak a belsőn, több lett a műanyag, a visszapillantó tükrök megnőttek s plasztikburkolatot kaptak, továbbá gumi ütközőbabák kerültek a lökhárítóra, az ablaktörlő lapátok fekete színűek, az első indexlámpák pedig nagyobb méretűek lettek. Ezen a 2206-os kóddal ellátott változaton a ködlámpa is szériatartozék volt.
A 469/B, azaz a parancsnoki változat terepjáró képességeivel bárki elégedett lehet, a fogyasztásával kevésbé. Komfortosabb verzióját Hunterként gyártják
A legelterjedtebb változat a busz, ezt a magyar honvédség is előszeretettel használta, főként rádiós és tűzszerész-alakulatoknál volt hadrendben. Polgári vonalon a vízműveknél, az áramszolgáltató cégeknél és az erdőgazdaságoknál alkalmazták. Selejtezésük után magánkézbe kerülve az erdős és a szőlőtermelő vidékek málhás lovává vált.
Vad csörte volt - ezzel tudnám legjobban jellemezni a menetpróbát. Amit nem a 452-essel tettünk meg, hanem egy technikailag lényegében vele megegyező 459-es parancsnoki UAZ-zal. Ez fiatalabb, de az idők során nem sokat változtattak a futóművön és a motoron. A nagy hasmagasság és a kis tengelytáv miatt a jármű hihetetlen terepviszonyok között is megállja a helyét. Nem vagyok gyakorlott offroados, de még így sem sikerült megakasztanom a gépezetet. A helyszínül szolgáló gyáli krosszpálya igazi kihívást jelent bármely terepre tervezett járműnek. Siratófal, laza talaj, éles szögű kanyarok, teleszkópot recsegtető bakhátak jellemzik. Károlynak több ismerőse rázkódott már a jobb egyen, szerinte sokkal szórakoztatóbb, mintha vidámparkba vinné őket. Megtudtam, a pályának létezik olyan pontja, ahol úgy meg lehet dönteni az UAZ-t, hogy egy pillanatra elmegy az olajnyomás. Kipróbáltuk, valóban, de ezzel egyenes arányban az egekbe szökött a vérnyomásom.
Az autó orra alatt semmit nem láttam, a jármű és a földút viszonylatában közelebb voltunk a kilencven fokhoz, mint eddig bármikor. Ezt persze nem mertem vállalni, amikor az én kezemben volt a volán, annál inkább az áthajtást a sűrű egymásutánban következő bukkanókon. Kuplung-gáz-kuplung-gáz, csak ezt a két pedált kellett használnom. Majd jött egy meredek fal, és még jó néhány, melyet köhintés nélkül teljesítettünk, végig "utcai" második fokozatban. A fogyasztást örömautózás közben figyelmen kívül hagytuk, de 15 és 20 liter között táplálkozott a kicsike. Valamit valamiért, most úgyis olcsó a benzin.
Műszaki adatok |