A dögös Murano és öccse - Infiniti FX37, EX37 menetpróba

Folytatódik az Infiniti európai inváziója. A G kupé és szedán után most a két álterepjárót próbálhattuk ki. Az FX lényegében egy dögös Murano, az EX pedig egy sportos crossover.

A kategória legszebb darabja az Infiniti FX. A japánok ritkán alkotnak ennyire agresszív, izgalmas formát
(Még több fotó az Infiniti FX-ről a galériában. Kattintson a képre!)

Infiniti - ha nincs leírva előttem, akkor a mai napig a kiváló hangszórók jutnak eszembe. Pedig léteznek ilyen nevű autók is, nem is rosszak. A márka gyakorlatilag most veszi be Európát, így hazánkat is, a baj csak az, hogy olyan csendben, hogy észre sem veszem őket. A Váci úti szalonjuk előtt például hetekig úgy elmentem, hogy fel sem tűnt az Infinitik jelenléte.

Bár mindenki a BMW-hez hasonlítgatja, az Infiniti alapjában véve Nissan, csak egy kicsit igényesebb kiadásban. Ez a márka ugyanazt az ívet járná be, amit a Toyota elkövetett a Lexusszal, csak éppen pár év késéssel. Amerikában már el is érték, amit akartak, most Európán a sor.

Nem is olyan régen bemutatkozott hazánkban az első szalon, a G kupét meg limuzint már megismerhettük. Az európai kínálat most két újabb taggal bővült, a két divatterepjáróval. Az FX az egyre népszerűbb SUV kategória képviselője, igaz eddig csupán szürkeimportossal találkozhattunk. Most itt a második generáció, ami hivatalos úton, gyári garanciával is elérhető (bár továbbra is dübörög a szürkeimport). A másik újdonság a crossover EX, amely teljesen új modell, ilyet nem látni a magyar utakon.

Sok az ismerős részlet, de ettől még összességében igényes a belső

Másfél óra. Relatív, hogy ez mennyire sok idő. Ha csak a játékidőt nézzük, akkor ilyen hosszú egy focimeccs, amibe rengeteg érdekes esemény belefér. Nekünk azonban nem játszani kellett, hanem kipróbálni az Infiniti újdonságait. Erre a feladatra szerintem kifejezetten kevés kilencven perc, hiszen az ember még lefotózza, álldogál a dugóban, nézegeti, próbálgatja. Ennyi tapasztalat után ne várjanak tőlem világmegváltó gondolatokat, de azért az első benyomásokat leírom.

Az FX-szel kezdtünk, többek között azért, mert a régebbihez volt szerencsém. Nem mondhatni, hogy ez a kategória álmaim autója, de az FX mellett szól, hogy már az előd formája sem volt átlagos, ezért tetszett. A második generációt meglátni is olyan, mintha lekevert volna valaki egyet, divatos és mégis pusztító. Amikor az FX-et nézem, elkezdek hinni benne, hogy lehet még sportos egy SUV formája, szerintem jelenleg ez a legszebb. Elvileg a BMW X5, a Mercedes-Benz ML osztály, az Audi Q7 és Lexus RX vetélytársa lenne, de a formája és a viselkedése miatt inkább ez az X6-tal csatázik. Az FX is egy durván sportos SUV, vagy ahogy a bajorok hívják: SAV. Annyi a különbség, hogy a japánok tökéletesen megcsinálták azt, ami a bajoroknak csak félig ment. Ez a tökéletes kupé terepjáró forma, nem az X6. Sportos, ezért kis motor nincs is hozzá, 320 lóerőnél kezdődik a móka és 390-nél fejeződik be (FX50). Persze a piaci igények miatt jövőre várható a dízel, de az egyéniségéhez igazából a böszme benzines való.

Az FX hátulról is izgalmas

Az FX tökéletesen illeszkedik a sportosan vezethető luxusterepjárók sorába, amelyekből már annyit vezettem, de még most sem hiszem el, hogy egy terepjáró egyszerre lehet sportkocsi. Nem is az, de azért egyenesben lehet vele haladni. Kanyarba ez is nehézkes - majdnem két tonnával csodák nincsenek.

Az alapváltozatot kaptuk meg navigációval. Nem mentem vele sokat, azt is inkább városban, így fogyasztási értékről fölösleges beszélni. A fedélzeti számítógép 14,2 litert mutatott, legyen akkor annyi.

A 3,7 literes motorra nem sok panaszom lehet, kellemesen erős, de néha nekem túl sok a motorhang az utastérben. Az egyetlen szerencséje az, hogy szépen szól a V6-os, így öröm hallgatni. Erőből sincs hiány, frissen mozgatja a hatalmas karosszériát. Sportosan morog, kicsit üvölt, visszaváltásnál gázfröccsöt ad, nem rossz a hangélmény. A hétfokozatú automata normál esetben puhán vált, de létezik kézi mód is. A kormány mögött található átlagnál nagyobb fülek kidolgozása példás, hiszen a magnézium egy része bőrborítást kapott, stílusos. Ennél sokkal fontosabb, hogy a felváltás gyors, a visszaváltásra kicsit várni kell.

Emellett az FX meglepően jól rugózik, bár amennyire lehetséges feszesre hangolt. Az alapkivitelen 20 colos kerekek vannak, az S csomagoson már 21-es, így a kereszt úthibák néha fájnak. Szerencsére jól megoldották, hogy stabil maradjon és valamiféle vezetési élményt kínáljon. Az orrától ugyan szinte semmit nem látni magunk előtt, de a parkolásnál több kamera segít, így nem csak tolatáskor láthatjuk hová megyünk, hanem padka mellé parkolásnál a jobb első kereket is figyelhetjük.

Mindkét tesztautóban az új 3,7 literes V6-os bizonyított

Az FX-szel utazni tehát alapvetően jó, de a rövid próba során is feltűnt néhány zavaró apró részlet. Nem biztos, hogy mindenki örül ennek a kijelentésemnek, de az Infiniti FX gyakorlatilag egy vagány Nissan Murano. Dögösebb, de legfőképpen igényesebb. Ez azonban nem tökéletesen sikerült, hiszen amíg a kormány mögött található váltófülek kidolgozása szinte tökéletes, addig az ablakemelő-kapcsolók a legegyszerűbb Nissanokból jöttek. Egy-két kapcsoló is visszaköszön olcsóbb modellekből, a kezelőszervek közül meg sokat láttam a Muranóban, vagy Renault modellben. Szép tehát az FX, de nem tökéletes, még egy kis igényesség nem ártana. A helykínálattal is vannak gondjaim, hiszen magam mögött nem feltétlen tudtam terpeszkedni; nem kicsi, de ekkora autótól többet vártam. A csomagtartó is sportos méretű, az FX ebben is a sportkocsik felé húz.

A legolcsóbb FX 18 millió forint, de már ez is nagyon jól felszerelt. A legdrágább összkerék-kormányzású 50-es V8-as motorral pedig 22,7 millió. Egyik sem olcsó, de ebben a kategóriában nem is sok. Nagy sikerre mégsem számíthat az Infiniti, ugyanis a magyar piacon kiemelten igaz, hogy elsősorban a turbódízel változatokat keresik, az pedig egyelőre nincs. Én lehet, hogy elgondolkodnék a Muranón is, hiszen az sem sokkal rosszabb minőség, de olcsóbb. Közös még az önjavító fényezés, ami mint kiderült, minden Infiniti alapja, ez szintén vonzó lehet a vásárlóknak.

Figyelnek az ügyfelekre

A Lexushoz hasonlóan az Infiniti is kiemelten foglalkozik a vevőelégedettséggel, így nem csak az autójuk minőségét tartják fontosnak, hanem a mellé párosuló szolgáltatásokat. Egy szalon és szerviz létezik, így kíváncsi voltam, mi a helyzet a vidéki vevőkkel. Kiderült, hogy évente egyszer mindenkinek ingyen felhozzák az autóját tréleren a kötelező szervizre, majd vissza is viszik. A szalon is ízléses, a szervizszolgáltatásokra is odafigyelnek, sőt Budaörsön hamarosan megépülhet az első Infiniti-bázis.

Az EX már kupés irányzat, de leginkább egy crossover. Ezt tökéletesen jelzi, hogy Nissan Skyline Crossoverként is ismert
(Még több fotó az Infiniti EX-ről a galériában. Kattintson a képre!)

Az FX után nagyon kíváncsi voltam a kisebb EX-re, ami egy kupé koncepció, de valójában crossover. Annyi a furcsaság, hogy crossovernek meglehetősen lapos, majdnem akkora, mint egy sportkombi. Sőt, ezt a modellt Nissan Skyline Crossoverként is forgalmazzák, csak hátsókerék-hajtással.

Jelenleg egyféle motorral rendelhető, ez pedig ugyanaz a 3,7 literes blokk, mint amit az FX-ben próbáltam. Nagy csodákat nem vártam, de ebben azért még egy lehelettel frissebb az motor. Persze a könnyebb karosszériát vidámabban mozgatja a V6-os, de drasztikus javulás azért nincsen. Ebben is hétfokozatú az automata, de nem lehet a kormányról váltani.

Az EX irányítása azért jelentősen könnyedebb, igaz ez már abszolút nem terepjáró. A térkínálata szerényebb, magam mögött szűkös a hely, de a 340 literes csomagtartó sem a hatalmas méretéről fog elhíresülni.

Az EX anyagminőség tekintetében kis visszalépést jelent, de ez is viszonyítás kérdése, az amerikai változat állítólag még gyengébb. Ugyanez egyébként az FX-re is igaz, és még van jó pár technikai különbség is. Nekem a formája egy kicsit túl letisztult, már-már ingerszegény, jellegtelen. Egy FX után megfordulnak az utcán, felkapják a fejüket - az EX más eset. Ez már sokkal inkább beolvad az utcaképbe. Nem is értem, miért nem vették át az FX vadságát, de ők tudják, melyik kategóriában mivel lehet operálni. Vezetni viszont jobb, igaz ebbe sem 3,7 literes benzines V6-osra vágynék.

Hátulról az EX nem annyira izgalmas, akár Hyundai is lehetne

Ha az árát nézzük, akkor első hallásra sok, hiszen 15,9 millió forintba kerül az alapváltozat, de ebben szinte minden benne, van, ami mondjuk egy X3-asban nem. Az is hozzá tartozik, hogy a nagy kategóriatársak között nincs 320 lóerős vetélytárs. Az X3-ból 272 lóerős háromliteres benzines létezik, vagy a jól ismert ikerturbós dízel 286 lóerővel. Előbbi 15, utóbbi 16 millió alapáron, és a felszereltsége közel sincs az EX.hez. A Q5-ös Audiból 3,2-es FSI létezik 271 lóerővel, de ez is alapban 16 millió forint.

A rövid próbák után ennyi maradt meg bennem, meg az az érzés, hogy ez a márka még sokára fog befutni. Kétségkívül jó minőségű sportos autókat gyártanak, de a magyar piacon nehéz lesz szembenézni az elismert német vetélytársakkal. Bár nem vagyok egy SUV-rajongó, de az biztos, hogy dízelmotor hiánya miatt inkább egy dízel X5-öst, X6-ost választanék az FX helyett, míg az EX helyett jól jönne egy Q5-ös. (Gyorsan tegyük hozzá, hogy a hideg is kiráz annak a gondolatától, hogy bármilyen SUV-m legyen, az X6-os létezését meg nem is értem.) Mind a két Infiniti akkor válik különlegessé, ha azt is megnézzük, hogy mennyi mindent kapunk a pénzünkért. Azonos felszereltség mellett azért jóval olcsóbbak, mint a nagy konkurensek.