Az Év autói is lerobbannak

Jelentéktelen modellek, tulajdonosaik által gyűlölt vagy azóta elfelejtett típusok is voltak Év autói, sok olyan kocsi viszont nem, amely évtizedekre meghatározta az autóipari trendeket. Visszatekintettünk a díj közel fél évszázados történetére.

A kilencvenes évektől alig volt olyan év, amikor a szakma számára széles körben elfogadott eredmény született volna. Az egyes és kettes Golf nem lett Év Autója, talán pont ezért a jellegtelen hármasnak 1992-ben megadták a díjat, így leelőzte az akkor új Astrát, és a kiváló biztonsági berendezéseiről elhíresült Volvo 850-est.

A japán gyártók kiváló modelljeinek korábban esélye sem volt az európai lobbival szemben, így 1993-ban mindenkit meglepett, hogy a Nissan Micra mégis megkaphatta a díjat. Tegyük hozzá, megérdemelten. Ezekben az években már alapvetően a kisautók felé hajlott a zsűri, hiszen azok voltak csak jók ár/érték arányban, de azért a harmadik helyre csak felhoztak egy-egy drágább limuzint (Renault Safrane, Mercedes C osztály, Opel Omega, Audi A4, VW Passat, Audi A6).

Az első nagyszériás hibrid, a Toyota Prius. Éveket kellett várnia a címre

1995-ben és 1996-ban egymás utáni kétszer is Fiat nyert (Punto és Bravo), ezt a bravúrt egyik márka sem tudta azóta megismételni, pedig a tavalyi Opel Insignia után idén mindenki Astra-sikerre számított.

1997-ben a Renault Mégane Scenic győzelme elfogadható. 1998-ban az Alfa Romeo begyűjtötte első győzelmét - a 156-os szépsége mellett főleg az új, közös nyomócsöves dízelmotorjai miatt érdemelhette meg a díjat. 1999-ben a Focus megverte a G Astrát, ami szintén elfogadható, de talán még ennél is jogosabb a Toyota Yaris 2000-es győzelme. A Fiat Multipla valószínűleg azért lett csak második, mert bűn ronda, pedig tulajdonosai imádják. A 2001-es évet már említettük: a Prius harmadik helyezése szégyen (a semmi újdonságot nem tartalmazó 147-es Alfa nyert).

A 2002-es év azért szép, mert a győztes Peugeot 307 és a második Renault Laguna azóta is rettegett modell megbízhatatlansága miatt, a retro Mini lemaradt a címről. 2003-ban sem lett jobb a helyzet: a kacsafenekű Renault Mégane nyert, a dobogósok közé be sem jutott az utóbbi évtized talán legjobb kisautója, a Honda Jazz. A Mazda6 második helye a Jazz mögött jogos lenne, míg a Mercedes-Benz E osztály akkor elmaradó elismerését az idő igazolta, a cég történetének egyik legmegbízhatatlanabb modellje lett.

Fiat 500: műszakilag azonos a Fiat Pandával, amely két évvel korábban nyert

2004-ben a Fiat Panda győzelmét mindenki értette, az viszont kevésbé világos, hogy a vele azonos műszaki alapokon nyugvó 500-as miként győzhetett 2008-ban. Retro - mondhatnánk, akkor viszont magyarázatra szorul a Mini két évvel korábbi esete.

A Prius 2005-ös győzelme valamit javított a díj megítélésén. 2006-ban a Clio győzelmét sem sokan vitatták, bár nehéz volt választani: az új Yaris a Prius előző évi győzelme miatt nem rúghatott labdába, ám a Mazda5 az egyetlen tolóajtós kompakt egyterűként, míg a Citroën C1, Peugeot 107/Toyota Aygo hármas olcsó kisautóként győzhetett volna. Ehhez képest a Volkswagen Passat lett a második, a 159-es Alfa a harmadik, a 3-as BMW a negyedik.

2007-ben a kisautók és az egyterűek versenye kerekedett ki, amelyből megérdemelten a Ford S-Max került ki győztesen. 2008-ban a nyertes Fiat 500 helyett a második helyen végző Mazda2 mellett több érv szólt (súlycsökkentéssel lett élvezetes és takarákos kiskocsi), a döntősök között ott volt a Kia Cee'd, a crossover Nissan Qashqai, a Ford Mondeo, C osztályú Mercedes-Benz.

Csupán egy ponttal nyert az Opel Insignia, így lett a 2009-es Év autója

Tavaly nagyjából a Skoda Superbnek, az Alfa MiTónak és az Opel Insigniának volt esélye a győzelemre. Igen szoros eredmény született: az Insignia csupán egy ponttal nyert az új Fiesta előtt, ami lényegében a Mazda2 alapjain nyugszik, csak éppen Ford. A hatos Golf dobogós helyezése is hatalmas baki, hiszen gyakorlatilag egy modellfrissített ötös Golf.

Az idei szavazás előtt nehéz helyzetben lehettek a zsűritagok. A BMW három új modellt vetett be, amelyből az 5-ös GT és az X1 is új koncepció náluk. A Toyota egyszerre öt modellel robbantott, de ott volt még az új Opel Astra, a Chevrolet Cruze, a Kia Soul, az új Mazda3, a Mercedes-Benz E osztály, a Peugeot 3008 és 5008, a Skoda Yeti, vagy éppen a Subaru Legacy, a hibrid Honda Insight, a Lexus RX 450h, és sok más kiváló modell. A döntősök közé csak egy Toyota jutott be, és az nem a legjobb hibrid Prius, hanem az ötletes kisautó, az iQ. Bejutott viszont a jó, de nem különleges Volkswagen Polo - és nyert is, az iQ és az Astra előtt.

Ha ironikusak lennénk, gondolhatnánk, hogy a General Motors modelljei közül azért nem nyerhetett egy sem, mert a GM körüli bizonytalanság miatt nem tudták volna, kinek kell átadni a díjat. A Toyota azért nem nyerhetett, mert ugyan ez a tökéletes Smart, de ugyanolyan drága is. A Yeti mellett nem szólt különleges érv, a Mercedes-Benz E osztály szintű autók meg eleve nem szoktak nyerni ezen a versenyen. Az is csoda, hogy eddig eljutott.

A Fiat győzött legtöbbször, néhány Év autójára nem is emlékszünk

A Fiat meglepően sokszor nyert, pontosan kilenc győzelmet szerzett a gyártó, amiből három-négy - ahogy írtuk - vitatható. A képzeletbeli dobogó második fokára a Renault léphet fel, amelynek hat győzelméből kettő-hármat tekinthetünk biztosan megérdemeltnek. A Ford a harmadik: az öt díjból hármat 1994-től szereztek, azóta sok a dobogós helyezésük is.

Nem csak típusok, márkák is eltűntek - az életben maradáshoz nem elég egy-két díj. Nincs már NSU, az Ro80-as (1968 Év Autója) bűn rossz Wankel-motoros olajzabáló volt, gyakorlatilag a cég gyilkosa, amely végül az Audiba olvadt. A Simca is eltűnt, az Austin is a múlté, ahogy a Rover is. A régi dobogósok közül ugyanerre a sorsra jutott a Hillman, az Autobianchi, az Oldsmobile és a Jensen is.

Gyártó	Győzelmek	Típus (év)
Fiat	9	124 (1967), 128 (1970), 127 (1972), Uno (1984), Tipo (1989), Punto (1995), Bravo/Brava (1996), Panda (2004), 500 (2008)
Renault	6	16 (1966), 9 (1982), Clio (1991), Scénic (1997), Mégane (2003), Clio (2006)
Ford	5	Escort (1981), Granada/Scorpio (1986), Mondeo (1994), Focus (1999), S-Max (2007)
Peugeot		504 (1969), 405 (1988), 307 (2002)
Citroën	3	GS (1971), CX (1975), XM (1990)
Opel	3	Kadett/Astra (1985), Omega/Carlton (1987), Opel Insignia/Vauxhall Insignia (2009)
Alfa Romeo	2	156 (1998), 147 (2001)
Audi	2	80 (1973), 100 (1983)
Simca	2	1307-1308 (1976), Horizon (1979)
Rover	2	P6 (1964), SD1/3500 (1977)
Toyota	2	Yaris (2000), Prius (2005)
Volkswagen	2	Golf III (1992), Polo (2010)
Austin	1	1800 (1965)
Lancia	1	Delta (1980)
Mercedes-Benz	1	S-Class (1974)
Nissan	1	Micra (1993)
NSU	1	Ro 80 (1968)
Porsche	1	928 (1978)