Fejfájás az éjszakában

A porschés csapatok még ma sem értik, hogyan versenyeztünk velük 24 órán keresztül. Többször voltunk a bokszban, és lassabbak vagyunk egy körön, mégis folyton ott lihegtünk mellettük. Hiába, a jó taktika és az erős átlagtempó csodákra képes.  

Nagyon szeretem az olyan autókat, amelyek úgy gyorsak, hogy azt senki sem nézi ki belőlük. A BMW 120d-nk ilyen, mindenki csak egy kiszélesített, chiptuningos kis dízelkályhát lát benne. Emlékszem, az első edzés után Zengő Zoli gratulált a 2:20-as időhöz. Mondtam, hogy ez csak a kezdet, 2:16 a cél. Nem hitte, hogy ezzel az autóval lehet ilyen tempót menni, de bebizonyítottuk.

Sokan nem veszik komolyan a kis dízel 1-est, pedig úgy gyors, hogy közben alig eszik, Dubajban egy tankkal képes volt elmenni három órát. Egy versenyző egyszerre csak két órát vezethet, így azt kellett jól kigondolni, milyen módon veszítünk a legkevesebbet a tankolásokkal. Egy teljes tankolás ugyanis a tankoló-zónába beállással, kiállással együtt 3-3,5 perc, ami alatt a pályán a vetélytársak másfél kört vernek ránk. Igen ám, de nem mindig fontos teletankolni, máskor viszont érdemes. A taktika tehát nagyon fontos, főleg úgy, hogy Dubajban baleset esetén nincs piros zászló, csak code 60, tehát mindenkinek 60-nal szabad csak mennie a pályán. Ilyenkor jó cserélni és tankolni.

Fotó: Farkas Péter

A pályabejáráson nem láttunk nagyon senkit

Erre a versenyre a megszokott csapat egy igazán kiváló szakértővel erősödött, aki segített nekünk mindig a jó utat választani a taktikában. Farkas Péter barátom elsősorban F1-es elemzői cikkei miatt lehet ismert, de számunkra sokkal fontosabb volt, hogy matematikus, és kiváló elemző képességekkel rendelkezik. Ez meg is látszott a taktikánkon, hiszen Cserkuti Öcsivel és Walterné Dancsó Adriennel mindig a helyes taktikát választották, rengeteget nyertünk a bokszban. Az ellenfél porschés csapatok a mai napig nem értik, miért tartottuk velük a lépést, amikor egy körön is lassabbak voltunk, és többször is voltunk kinn. A megoldás a code 60-as részek megfelelő kihasználása.

A stratégiánkhoz persze az is kellett, hogy a versenypályán is gyorsak maradjunk, szerencsére ilyen téren sem okoztunk csalódást. Nekem először már sötétben kellett beülnöm, de ez igazából sosem zavart. Sajnos a gyors csere és tankolás után kiderült, valami nagyon nem stimmel az autóval: még az első etap alatt kapott egy kisebb pofont, akkor már elment a kormányközép, de még lehetett vele gyorsan autózni. Mire én következtem, már egyenesen is csak úgy tudtam menni, hogy folyamatosan korrigálni kellett. Elég munkás volt folyamatosan küzdeni a kocsival, ráadásul végig kiszámíthatatlan maradt, nem tudtam megfejteni, mikor, mit, miért csinál. Eközben természetesen a gumik is koptak, így nagyon jól jött, amikor egy óra küzdés után történt egy baleset, és jött a code 60. A pálya tele volt roncsokkal, engem behívott a csapat tankolni. Először nem értettem, miért nem teszünk fel új gumit, kicsit féltem, hogy tele tankkal tovább romlik a helyzet. De a húzás bejött, hiszen alig vesztettünk a tankolással, miközben az autó egy fokkal kiegyensúlyozottabb lett. Persze továbbra sem volt tökéletes, de egy kicsit bátrabban mehettem.

Forrás: markakupa.hu

Zengőék Seatja teljesen összetört az éjszaka alatt, szerencsére Horváth Tamás egy kulccsonttöréssel megúszta

Hatvannal menni egy versenypályán nem túl érdekes feladat, de itt úgy kell - ha gyorsabban mész, büntetést kapsz, ha lassabban, akkor viszont másodperceket lehet fölöslegesen veszteni. Megadták, hogy 5:23,4-es időnél jobbat nem szabad menni, különben büntetést kapunk. Nekem kétszer 5:24-en belül sikerült jönni, de egyik sem lett túl gyors. Ma sem értem, hogyan sikerült eltalálni, de így a code 60 alatt sem vesztettünk, sőt inkább nyertünk a vetélytársakhoz képest.

Két kör után végre újra lehetett nyomni. Egész jó időket jöttem egy darabig, amikor a hátsó, hosszú egyenesből bekanyarodva szembe állt velem egy Porsche összetörve. Először nem értettem, miért van ott, de amikor kikerültem, majdnem nekihúztam az autót egy kivilágítatlan Cliónak. Ekkor beszóltam a csapatnak, hogy újra helyzet van, újra code 60 lesz. Két körrel a tervezett cserém előtt ez tökéletes lenne, ráadásul a bokszkijárat előtt jártam. És valóban: kitették a táblát, már hajthattam is a bokszba, Walter Csabinak pedig az előző kiállásom miatt még tankolni sem kellett. Ezzel rengeteget nyertünk.

A kiállás nem lett túl gyors, valamit babráltak a jobb hátsó kerékkel. Cserkuti Öcsi később mondta, hogy a futómű lelazult, lötyögött a jobb hátsó kerék, ezért nem tudtam vele egyenesen menni, és ezért volt annyira ideges. Gyorsan megszerelték, Csabi mehetett is tovább.

Fotó: Murányi Gábor (Racing Babes Agency)

Sajnos a cserék ismét nem mentek annyira gördülékenyen

Nem gondolok olyan jó szívvel a második vezetésemre. A történet ott kezdődött, hogy az első etapom után lefeküdtem hátul egy kicsit pihenni, de nem sikerült, egyfolytában búgtak mellettünk az aggregátorok, kényelmetlenül aludtam és fáztam is. Mire mennem kellett, már fájt a fejem és hányingerem is volt. Mondtam is, hogy nem vagyok százas, de majd az autóban elmúlik. Az első fél órában nem volt nagy baj, de utána drasztikusan kezdett romlani az állapotom. Nagyon fájt a fejem, a kanyarokban majd felrobbant. Jeleztem is, hogy valami gond van velem, emiatt egy kicsit lassabban mentem. Így már nem olyan magabiztosan hámoztam át magam a forgalmon, végül inkább hamarabb kijöttem, vezessen olyan, aki jól van.

Alig két óra alvás egy meleg kocsiban csodákat tett velem. Frissen ültem be a harmadik menetemre, és az addigi leghosszabb etapot teljesítettem. Nagyon jó időket autóztam, többször megfutottam a saját legjobbamat, és kitöltöttem a maximális két órát, 49 kört mentem. Egyetlen gond adódott csak, ami a későbbi versenyt is befolyásolta: elkezdett ingadozni a hűtővíz hőfoka, a motort kicsit kímélve sem romlottak nagyon az időim, miközben a vízhőfok elviselhető lett, ezért nagy baj nem történt.

Fotó: Gulyás Péter [origo]

Kicsit viharvert, de elment a célig. Csak később derül ki, mi maradt a motorból

A végén, amikor Wéber Gabi vezette az autót, ismét előjött a jelenség, néha száz fok alatti, de inkább 115-120 fokos vízzel autózott. Nagyon vissza kellett venni a tempóból, hogy biztosan kibírja a kocsi, szerencsére nem hagyott cserben az 1-es.

Két órával a vége előtt még úgy nézett ki, hogy a 9-11. hely valamelyikén futunk be, végül a visszalassítással már a tizenegyedik lett a reális. Ez is álomszerű, senki sem gondolta korábban, hogy ezzel az autóval ilyen eredményt érhetünk el. Megvertük az M3-as BMW-t, az Aston Martinokat, Ferrarit, Moslert, rengeteg sokkal erősebb autót. Sajnos a szervezők felsoroltak bennünket a D2-be (a kétliteresnél nagyobb dízelek közé), mivel túl gyorsak vagyunk a D1-ben. Az autónk azonban kétliteres dízel, de végül számunkra mindegy, az a lényeg, hogy az összes dízel között is mi lettünk az elsők, a második 37 kört kapott tőlünk. Nagyon jó teljesítmény ez a nürburgringi 24 órás előtt, amely sokkal nagyobb feladat lesz számunkra és az autó számára is. Remélhetőleg onnan is hasonló sikerekkel térünk haza!

A többi magyar egység gondokkal küszködött: Rácz Pistiék a Silver Stinggel már az elején kiálltak javításra, majd a verseny közben is sok gondjuk akadt. Végül kettővel mögöttünk a tizenharmadik helyen értek be, de megnyerték a kategóriát, mivel a kategóriatársak nem mentek valami fényesen.
Zengőék Seatjainak már jóval nagyobb falat adódott, a Sunred két Leonja közül az egyes elég erős tempót diktált. Ebben európakupás menők ültek, sokáig a mi ellenfeleink voltak, de végül hátraestek. Az első számú Zengő Seattal sajnos Horváth Tamás az éjszaka alatt hatalmas balesetet szenvedett, de szerencsére egy kulcscsonttöréssel megúszta. Az autó kukába megy, annyira összetört. A másik, kinti magyarok által vezetett autó célba ért a 37. helyen.