Csak repülni nem tud - Audi A8 menetpróba

Tegyük fel, hogy egy űrből érkező aszteroida tragikus hirtelenséggel véget vet az emberi faj jelenlegi ténykedésének, amelynek nyomait egy másik civilizáció régészei ássák elő jó néhány ezer évvel később. Micsoda zavar és parázs vita támadhat a kutatók között, ha véletlenül egy Audi A8-as maradványaira bukkannak majd, hiszen a fedélzetén található műszerek alapján repülnie kellett volna, ehelyett négy kerék maradványait ásták ki alóla leszállótalpak helyett. Ki érti ezt?

Az új Audi A8-ba zsúfolt technikával már repülni is lehetne
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Minden valamirevaló hatvanas-hetvenes évekbeli sci-fi regény úgy mutatja be az emberiség életét a második évezred elején, hogy már rég túlléptünk a benzinkorszak földhözragadt nyűgén, és halkan suhanó antigravitációs járművekkel oldjuk meg a tömegközlekedést. Sajnos a sci-fi-szerzők fantáziája messze túlszárnyalta a technika fejlődését - legalábbis ami mindennapok során használt járművek meghajtását illeti -, mert a valóság az, hogy 2010-ben is alapvetően ugyanaz a technika mozgatja autókat, mint száz éve, "csak" a motorok finomodtak és a hatásfokuk javult, de a lényeg nem: szív, éget, kipufog.

Szégyen és gyalázat, de a napelemes repülő csészealjaknak még mindig csak a sci-fikben léteznek, és ha minden így folytatódik, akkor nem is lesznek egyhamar kaphatók a sarki szalonokban, legalábbis addig nem, amíg el nem égetjük az utolsó hordó olajat is. Elkeseredni ugyanakkor nincs okunk, ugyanis a német autóipar már feltalálta a sci-fi-szerzők által megjósolt berendezések egy részét, amit jó pénzért meg is vehetünk: lehet műholdakkal kommunikáló fényszórónk, érintőpaneles, de a saját beszédünkre is betanítható fedélzeti komputerünk, és annyi radarunk meg szenzorunk, ami egy atomtengeralattjárónak is a becsületére válna. Csak éppen ez a technikai arzenál még mindig kőolajszármazékot éget és a földön gurul, de ez utóbbit olyan jól csinálja, hogy már-már lebegésközeli élményt nyújt. Ha valaki eddig nem jött volna rá, a legújabb Audi A8 bemutatása következik, amely egyben pillantás a nem túl távoli jövőbe is, hiszen a luxuslimuzin technikai arzenálja nemsokára a márka kisebb, olcsóbb modelljeibe is "leszivárog", és természetesen a konkurensek is előrukkolnak valami hasonlóval, így nagy valószínűséggel hamarosan ilyesmikkel lesz felszerelve egy átlagautó is.

Hátulról nagyon hasonlít az A4-esre. Persze jóval nagyobb

Ránézésre csak egy közepesen erősre sikeredett ráncfelvarrásnak tűnhet a negyedik generációs A8 külseje az elődjéhez képest, ordít róla, hogy nem akartak vele forradalmat csinálni az ingolstaditak, ahogy tette ezt jó pár éve a BMW a Bangle-féle 7-essel, ami - függetlenül a végeredménytől - igencsak bátor és értékelendő húzás volt. Ezzel szemben az Audi folytatja a korábban megismert és jól bevált taktikáját: apránként, de annál határozottabban lépked előre a modelljeivel, amelyek külsejét gondosan egymáshoz igazítja. Ez különösen az A4, A6 és A8 trióra igaz, így nem meglepő, hogy az új A8 miért hasonlít annyira a két éve bemutatott A4-re.

A navigáció működése Google Earth-szel

Arra a kérdésre, hogy miért nem csináltak valami teljesen újat, azt a választ kaptam az egyik formatervezőtől, "mert a potenciális vevőkör nem biztos, hogy értékelné", ráadásul az első formatervekhez képest így is sokat "vadítottak" rajta. Mint megtudtam, a most bemutatott A8 két éve nyerte el végleges formáját, azóta már új modelleken dolgozik a dizájner csapat, ám ezek kifejtéséről egy kedves mosoly kíséretében elzárkóztak. A következő évek menetrendje azért nagyjából így is tudható: jövőre érkezik például az új A6-os is, amelynek külsejét - az A4 és A8 ismeretében - elég jól meg lehet tippelni, nem tévedünk nagyot, ha hatalmas single frame hűtőrácsra és LED-ekkel teleszórt karvalyszemekre készülünk fel.

A menetpróbán sajnos szinte végig szakadt az eső

A külsejével ugyan nem csinál forradalmat az új A8, élőben azonban továbbra is impozáns látványt nyújt a hosszú, szivarszerű testével és hatalmasra tátott hűtőrácsával, amely ezüstszínben csillog, pedig ezt a privilégiumot korábban csak a Lamborghini-motoros S8-as kapta, így izgatottan várom, hogy ennek a generációnak a sportváltozatát mivel tudják majd feldobni. Ha másról nem is, a két morcosan összehúzott első lámpáról már messziről látszik, hogy ez egy új A8, egyértelműen az új fényszórók a legkarakteresebb stíluselemei az autónak, ráadásul az átlátszó bura alatt tekergő ívek és megannyi világítótest mintegy bepillantást enged az autó belsejébe, ahol minimum űrtechnikát képzelünk a látottak alapján.

Kis túlzással ez nagyjából így is van, nem véletlen, hogy az Audi egy külön utat szervezett az újságíróknak, ahol csak a technikai újításokat mutatták be mindenféle félbevágott makett és alkatrész segítségével. Aki mélyebben is bele szeretné magát ásni az új A8 "önbefúró" csavarjai közé, fussa át Varga kolléga írását az A8 technikai bemutatójáról. Az A8-asban az a legjobb, hogy nem csupán úgy néz ki, mint egy száguldásra tervezett páncélszekrény, hanem hogy valójában is az. Ezt már akkor tudatosítja az emberben, amikor megfogjuk a kilincset, amely minimum kétszer olyan vastag, mint egy átlagautón, de ez az ajtó méreteire is igaz. Érdekes módon a vezetőülésbe kászálódva már egyáltalán nem érezni, hogy egy öt méternél is hosszabb autóban ülünk, mert a hatalmas, akár 22 ponton állítható fotel, a bárszekrény szélességű és hatású középkonzol és a műszerfal tökéletesen körbeöleli az embert. Bálna mivoltához képest az A8-as kormánya meglepően kicsi, ránézésre és tapintásra mintha csak egy kékvérű sportautóból került volna át, ami egyértelmű utalás arra, hogy ebben a limuzinban nem csak hátul érdemes terpeszkedni, mert az igazán jó dolgok a kormány mögött történnek.

Műholdak irányíthatják a fényszórót

Egy autó legmarkánsabb eleme tud lenni a fényszóró, ami az A8 esetében hatványozottan igaz, hiszen ha másról nem is, de az autó elején ékszerként csillogó lámpatestekről rögtön feltűnik, hogy ez már egy új A8. Alapesetben xenon lámpákat kap a német bálna, ám némi felárért kérhetünk teljes LED-világítást is. Ez utóbbi esetben a tompított fény tíz-tíz világító modulból épül fel, amely a szárnymotívumot formáló krómozott szegély (wing) alatt alkot egy ívet. Közvetlenül ez alatt egy másik ív is található, amelyben fényszórónként 22 LED-egységből áll össze a nappali világítás irányjelző csíkja, a sajtófotók többségén ennek a derengését látni.

A krómozott szegély felett kaptak helyet a távolsági fényszórók, amelyek két, egyenként négy nagy erejű LED-es világítóegységből, illetve egy-egy tükörrendszerből állnak. A tompított és a távolsági fény közötti váltást külön asszisztensfunkció végzi, az autópályafényről és a kanyarvilágításról pedig további nagyteljesítményű világító diódák gondoskodnak. A rendszer hőmérsékletét saját ventilátor és hűtőtest tartja kordában. Újdonság még, hogy a fényszórókba integrálták a hagyományos ködfényszórókat, amelyek helyét a lökhárító alján az adaptív sebesség- és távolságtartó elektronika radarszenzorjai foglalták el.

Szerencsére az A8 maga gondoskodik arról, hogy a lámpáiba zsúfolt űrtechnika ne vakítsa el a szembejövőket, ugyanis egy - a belső visszapillantó tükörbe épített - kamera jó előre felismeri a szemből érkezők fényeit, amelyek alapján az autó magától állítja be a fényszórók optimális vetítési magasságát és irányát. Ilyet nagyjából már egy Opel Astra is tud, ám amivel egy jelenkori autó sem tud versenyezni, az az, hogy (természetesen némi felárért) rendelhetünk egy olyan intelligens fényszóró-szabályzót, amely a műholdas navigáció adatai alapján változtat a világítás irányán.

A gyakorlatban mindez úgy működik, hogy a navigáció az út vonalvezetését előre felderítve, folyamatosan adatokkal látja el a fényszórók szabályzóelektronikáját, így az például a távolabbra világító autópályafényt már a felhajtóra érkezve bekapcsolja, míg az útkereszteződések előtt a szélesebb világítási képpel működő kanyarodófénnyel fokozza az áthaladás biztonságát. Ezek után már szinte butának tűnik a "csak" világítani tudó hátsó lámpa, igaz, abban is 72 világító egység van darabonként.