A Wartburgok első szállítmánya még 1956-ban érkezett Magyarországra. A 900-as motorú kocsik egy része taxiként kezdte pályafutását, az ősöreg Renault Juvaquatre-okat váltották. A hatvanas évek elején aztán nagyobb lendületet vett az import, 1961-ben még csak 209, 1962-ben azonban már 3490, 1963-ban pedig 2407 darab érkezett. A márka fejlődése szempontjából 1962 fontos évnek számít, akkor mutatták be - a tavaszi lipcsei vásáron - a 45 lóerős, 1000 cm3-es motorral szerelt új változatot, a 312-est.
Újdonságként jegyezték fel a hengerűrtartalom növelése mellett a termosztátos, szivattyús hűtést és a szívászaj-csökkentős légszűrőt. Az erősebb motornak köszönhetően a végsebesség 125 km/órára nőtt, a fogyasztást 7,8-9,5 literben adták meg. A gyár 78 oktános benzint használatát írta elő, s 1:33-as keveréket. Magyarországon azonban a benzinkutak 70-72 oktános normál benzint vagy 85 oktános szuperbenzint szolgáltak ki, és sok helyen csak 1:20-as keverék volt. A magyar wartburgosok többnyire úgy vágták ki magukat, hogy tankoltak 20 liter húszas keveréket, és aztán még rátöltettek a kutassal néhány liter "tiszta" szuperbenzint.
Ezt a korallszínű Standard változatot 1963 első napjaiban készíthették. A motortérben lévő adattábla 1963-as gyártást jelez, ami kétségbevonhatatlan, és mivel a magyar forgalmi engedélyt 1963 februárjában állították ki, nyilvánvaló, hogy a szerelőszalagról lefutó kocsi szinte azonnal vagonba került, hogy hamarosan már a budapesti átadótelepen tisztogassák a szállítás során rákerült hótól.
Első rendszáma CH-21-04 (a motorszám 36211), első tulajdonosként Fülöp István neve került a forgalmi engedélybe, majd 1964 júniusában átírták Fülöp István tanuló nevére. Valószínűleg apáról fiúra szállt a tulajdonjog. 1981-ben Dorogon vonták ki a forgalomból, s megmaradt egy köteg csekkszelvény, melyekből kiderül, hogy 1969-ben 240 forint volt az éves felelősségbiztosítás és 152 forint az adó.
Most 51 ezer kilométer van az órában, s minden olyan, mint 1963-ban lehetett. Az ellenőrzőlámpa zölden jelzi vissza az országúti fényt (a korabeli KRESZ szerint), a bal oldali bajuszkapcsoló elfordításával a helyzetjelzők csak elöl gyulladnak fel, és mindig van egy tartalék féltengely a csomagtartóban. (Kétfélét használtak, a tűgörgős hajlamos eltörni.) S ha már a csomagtartó szóba került, Breznay Béla szőnyeget tett bele, mert így jobb hangja van a 312-esnek, nem jön át a kipufogóhang. További fejlesztés a vonóhorog, mert egy korabeli NDK-s lakókocsit is szokott vontatni vele, ha pedig találkozóra megy, utánfutót visz magával, a csomagok javát abba teszi.
A fényképek elkészítéséhez elég sokat autóztunk Békéscsabán és környékén, így sikerült alaposan kiismerni a 312-es jó és rossz tulajdonságait. Könnyen indult, és fürgén haladt a forgalomban, egyáltalán nem volt veterános a mozgása. A jó utakon nem tűnt kényelmetlennek a laprugók harmatos gödörelnyelő képessége, az üléshelyzet szinte komfortosnak mondható. Az utazási elégedettséget a gondos szigetelések ellenére zavaró zaj, illetve a szellőzési rendszer gyengesége csökkenti. Felhúzott ablakok mellett a nyári melegben szinte elviselhetetlen hőség keletkezett, ha meg lehúztuk az ablakokat, jött a huzat és a külső hangzavar. A nyári fűtés problémája nem új keletű a Wartburgoknál, az Autó-Motorban egy tulajdonos így számolt be: "Én úgy segítettem magamon, hogy a motorházban lévő két gumicsövet, amely a meleg levegőt szállítja, leszereltem, és helyüket vattával tömtem be (nyilván a csatlakozóvéget - a szerk.). Ettől kezdve kifogástalan volt a kocsi szellőzése, és a helyes levegőcirkulációt jól segítik a kis hátsó, kitámasztható ablakok."
1962-ben mutatták be a 312-es Wartburgot, ez az autó 1963 elejéről származik
Breznay Béla nyugodt ember. Ezt abból tudom, hogy amikor a csomagtartó-fedélen lévő horpadásról kérdeztem, csendesen megjegyezte: "Az oldtimer-minősítésen a szaki behorpasztotta." Mint kiderült, a vizsgaállomás mindentudó alkalmazottja megmutatta a tulajdonosnak, hogy a Wartburg csomagtartóját szerinte hogyan kell lecsukni. "Értek én hozzá!" Leengedte, és erőteljes tenyérnyomással próbálta bekattintani a zárat. Nem sikerült, viszont a fedél alaposan benyomódott. Ezután olajsáros bakancscsal beült a kocsiba, és harmadikban beerőltette a fékpadra. Ezúton üzenjük neki, hogy a 312-es Wartburg csomagtartóját bizony derékmagasságból el kell engedni. Nagyon csattan majd, de zárul, és nem horpad.
Akadt aztán más is, akit nem hatott meg az öreg kocsi szépsége. Amikor Breznay Béla legutóbb németországi kiküldetésben járt, egy kis faluban lakott. Kinézett magának egy árnyas parkolóhelyet két fa között, a szállásával szemben, és oda állította a Wartburgot. Egy reggel a következő szövegű üzenetet találta a szélvédőn: "Másik helyen parkoljon, mert itt szoktam áthajtani a tehenemet!"
Műszaki adatok Motor. Soros háromhengeres, folyadékhűtésű, kétütemű motor a kocsi hossztengelyében beépítve. Furat 73,5 mm, löket 78 mm, összlökettérfogat 991 cm3. Legnagyobb teljesítmény 45 LE. Sűrítés 7,3-7,5. Legnagyobb nyomaték 93 Nm, 2200/min. Keverékolajozás. H362-20 típusú karburátor. Elektromos rendszer 6 V, akkumulátor 84 Ah. |